A kisebesedés egyik oka a rosszul megválasztott testhelyzet lehet, és az, ha a baba nem kapja be eléggé a bimbót. A szopás azonban igen erős igénybevételt jelent a mellbimbóknak, s előforulhat, hogy kezdetben apró súrlódások, parányi sebek keletkeznek rajta. Ezek akár vérezhetnek is, s olyan fájdalmat okozhatnak, hogy még a leggyengédebb érintés is elviselhetetlenné válik. Ez az átmeneti érzékenység rendkívül kellemetlen ugyan, de nagyjából két hét alatt elmúlik magától, ha ügyelünk néhány óvintézkedés betartására:
1. Ne mossuk a mellbimbót és környékét sem szappannal, sem fertőtlenítő szerrel. Ez ugyanis eltávolítja a Montgomery mirigyek természetes puhán tartó és gyógyító balzsamát. A langyos vizes lemosás elegendő naponta egyszer-kétszer.
2. Ne csomagoljuk a melleket a teljes gyógyulásig melltartóba, a szoptatós betétek használatát is kerüljük, mert a sebek beleragadhatnak, és a megfelelő szellőzés sem biztosított. A nedves, meleg klíma kedvez a kórokozók szaporodásának, s a kis sebek könnyen mellgyuladáshoz vezethetnek.
3. Kerüljük a bimbóvédő használatát. A gyógyulást nem gyorsítja, a fájdalmat csak látszólag mérsékeli, a tejtermelődést viszont kedvezőtlenül befolyásolhatja.
4. Ne használjunk hámosító kenőcsöt! A pörkös sebfelület a szoptatások során újból és újból berepedezik, és így nagyon elhúzódik a gyógyulás.
5. A legjobb gyógymód a levegőztetés, és az, ha szopás után hagyjuk rászáradni a csecsemő nyálát és az anyatejmaradványokat.
6. A csecsemőnek nem árt, ha sebes mellbimbóból szopik. Nem kell megijedni, ha bukásnál egy kis véres tej jön a szájából. Azzal sokkal nagyobbat ártanánk, ha a sebes mellből nem szoptatnánk, mert így azon az oldalon erőteljesen csökkenne a tejtermelődés, és tejpangás is kialakulhat. A tejpangás és a sebek együtt könnyen és gyorsan mellgyulladáshoz vezethetnek.
7. Gyakorlott szoptatási tanácsadó segítségével vizsgáljuk felül, jól helyeztük-e mellre a babát. Ha a mellbimbó elég mélyen kerül a csecsemő szájába, nem súrlódik olyan mértékben, mintha csak félig kapná be.
