 |
Ha gesztusaival jelzi, hogy a felkínált étel nincs kedvére, nyugodtan nézzünk körül a hűtőszekrényben, mivel kínálhatnánk meg helyette. Az egy-két éves gyermek már ott lehet mellettünk, amikor készítjük az ételt. A nyersanyagokból, színekből megbízhatóan képes következtetni, milyen lesz az ebéd, és lehet, hogy az étvágyát is sikerül felkeltenünk iránta.
Egy gyerek sem halt éhen, ha volt mit ennie
Azt még csak könnyű elfogadni, hogy a gyermek egyszer-egyszer eltolja magától a tányért. Ám amikor napokon, sőt heteken át sem hajlandó enni, elfog bennünket a kétségbeesés. Rémképeket látunk. Megpróbáljuk kitalálni, mit enne meg szívesen, tudományos elvek alapján állítjuk össze étrendjét, azután amikor ismét kudarccal végződik az étkezés, kétségbeesésünk már-már határtalan.
 |
Sovány gyerekből lesz a kövér felnőtt
Ha egy kisgyermek nem tanulja meg, hogy belső késztetéseire hallgasson, ha evésről van szó, sokkal fogékonyabbá válik felnőttkorára a különféle gyorsétkezdék, cukrászdák csábításaira. Különös ellentmondás, hogy az úgynevezett rosszevő gyermekekből lesznek a túlsúlyos felnőttek. Aki gyermekkorában megszokja, hogy igénye szerint táplálkozhat, később is tudni fogja, mennyi az elég.
Tipp:
 |
Akkor sincs okunk aggodalomra, ha a gyerek mindig ugyanazt akarja enni, feltéve, hogy az étel megfelelő tápanyagegyensúlyt biztosít. Ha növekszik, és a súlya is az életkorának megfelelő határokon belül van, szinte biztos, hogy eleget és megfelelően táplálkozik.
Az okos csábítás
• Étkezéshez biztosítsunk tiszta környezetet, nyugodt körülményeket!
• Terítsünk tetszetősen, színesen!
• Egyszerre csak keveset tegyünk a tányérra!
• Az új ételt társítsuk ismerős ízekkel!
• Ne adjunk édességet étel helyett, azzal a megfontolással, hogy legalább eszik valamit!
• Ne etessük túl gyorsan, ne legyen a kanál megpúpozva!
 |
• Erőltetni az evést
• Jutalmazni, mert “szépen” evett
• Éheztetéssel büntetni, ha otthagyta az ebédet
Szaktanácsadó: Varga Katalin pszichológus
