Elõkészítjük a talajt

Van néhány olyan kórokozó, amelyek felnőttekre nem veszélyesek, de maradandóan károsíthatják a magzatot:

1. A rubeolavírus a terhesség 2–8. hetében végzetesen veszélyezteti a szem és a hallószerv fejlődését. Idősebb magzati korban ugyanez a kórokozó súlyos gyulladásos folyamatokat indíthat el. Az asszonyok nyolcvan százaléka már fiatalkorában átesett rubeolafertőzésen, ezért a szervezetében jelenlévő ellenanyagok megvédik őket az újabb fertőzéstől.

Vérvizsgálattal megállapítható, hogy valaki a veszélyeztetett csoportba tartozik-e. Ha kiderül, hogy az anya nem védett, megkaphatja a szükséges oltást. A kisgyermekekkel napi kapcsolatot tartó óvodai, bölcsődei dolgozóknak különösen nagy figyelmet kell fordítaniuk a megelőzésre.

2. A másik, hasonlóan működő magzatkárosító kórokozó a Toxoplasma Gondii, egy egysejtű parazita. Toxoplasma-fertőzésen a felnőtt lakosság nyolcvan százaléka átesett anélkül, hogy észrevette volna (a betegség általában nem okoz panaszokat). Rossz hír, hogy a védettség csak néhány évre szól, így nagy az esélye az újrafertőződésnek.





A kórokozó fertőzhet nem eléggé átsült hús fogyasztása következtében vagy macskák ürülékével szennyezett talaj révén is. Ha a terhesség előtti vérvizsgálat során kiderül, hogy a leendő anya nem rendezik ellenanyagokkal, akkor nincs más hátra, kerülni kell a fertőzés lehetséges forrásait. Toxoplazmózis ellen ugyanis nincs védőoltás.

3. Ha a női nemi szerveket megtámadják bizonyos kórokozók, ez hajlamosíthat az idő előtti burokrepedésre, és koraszülést okozhat. Nagyon fontos, hogy a gyermekre vágyó anya a gyermek megfoganása előtt menjen el általános nőgyógyászati vizsgálatra, ahol fény derül arra, hogy egészséges vagy fertőzött a hüvelyváladék. Sajnos az a tapasztalat, hogy a nők negyven százalékának hüvelyi fertőzése van. A kellő időben végzett kezeléssel megelőzhető a magzat méhen belüli fertőződése is.

4. Veszélyes szerzet a chlamydia trachomatis. Ez a kórokozó élő sejtekben lakik és közlekedik, tehát nemi úton kiválóan terjed. A fertőzöttség gyakran tünetmentes vagy hullámzó lefolyást mutat, így észrevétlenül továbbterjedhet.

A klamidiázis meddőséggel, méhen kívüli terhességgel, koraszüléssel, magzati elhalással járhat. Újszülötteknél szemgyulladást okozhat. Sajnos a statisztika szerint a panaszmentes nők tizennyolc százaléka fertőzött: nagy az esély arra, hogy egy magát egészségesnek tartó asszony is ebbe a körbe tartozik. Amerikában a szexuálisan aktív nők harminc százalékát chlamydia-hordozónak találták. A későbbi nőgyógyászati problémák elkerülése és a sikeres terhesség érdekében ott félévenként ajánlják a szűrést.





A klamidiázis hagyományos, hosszadalmas tenyésztési módszerrel mutatható ki a méhnyakról vett mintából. Ha a kezelőorvos indokoltnak látja a vizsgálatot, elvégezhető a társadalombiztosítás terhére. Ha az orvos nem, csak az asszony gyanakszik, akkor borsos árat kell fizetni érte. A kezelés antibiotikummal történik, már ezért sem jó a terhesség időszakára hagyni.

Nem fertőzés okozza, de veszélyezteti a baba kihordását a bakteriális vaginózis. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy felborul a hüvely saját baktériumflórájának természetes egyensúlya. Ez az állapot egyszerű nőgyógyászati vizsgálat során kimutatható és helyi kezeléssel karban tartható.

Fontos tudni, hogy nem elég csak a leendő anyát meggyógyítani, hiszen hamarosan visszakaphatja a bajt élete párjától. Ha a férfi prosztatagyulladásban, vese- vagy hólyaggyulladásban szenved, szinte biztos, hogy a partner is veszélyeztetett. Ha nem együtt kezelik őket, előfordulhat, hogy újra és újra visszafertőzik egymást (mintha pingpongot játszanának a kórokozóval). A családtervezési központokban eleve fel szokták ajánlani az ondó fertőzöttségének vizsgálatát, de ezt urológiai vagy andrológiai szakrendelésen is bárki kérheti.





Hosszú listánk talán ijesztőnek tűnik, de valójában egy vérvétel, valamint egy nőgyógyászati vizsgálat és mintavétel elég a bajok leleplezéséhez, a kezelés megindításához.


Őseink kései “ajándéka”

Genetikushoz akkor érdemes fordulni, ha a szülőknek, közeli rokonoknak, vagy a már megszületett gyermeknek genetikai eredetű betegsége van. A szakember ilyenkor megállapítja, hogy mekkora az esély az utódnál arra, hogy a kromoszómasérülés forduljon elő. Ennek ismeretében dönthetik el, hogy vállalnak-e gyermeket vagy sem. Ha környezeti hatások (vegyi anyagok, sugárzás, nehézfémek) vagy az életkoruk miatt aggódnak, esetleg vérrokoni kapcsolat áll fenn a pár között, szintén érdemes genetikushoz fordulni.