 |
Mikor kerülhet sor faros szülésre?
A mai magyarországi gyakorlatban a medencevégűen elhelyezkedő magzatok harminc-negyven százaléka születhet meg hüvelyi úton, s ez az arány évről évre csökken.
 |
Ilyenkor a fő probléma az, hogy a köldökzsinór előrébb helyezkedik el, mint a fej, amely utoljára halad át a szülőcsatornán, s attól kezdve, hogy a koponya belép a medencébe, a köldökzsinór egészen addig leszorítódik – azaz megszűnik a magzat keringése – amíg a koponya el nem hagyja a medencét. Az oxigénhiány következtében károsodik az agy. Felnőtteknél ez három perc múltán következik be, a magzatok öt percet is kibírhatnak.
Normális szülés esetén a fej általában 6-8 óra alatt halad át a medencén, s ezalatt a koponya a szükséges mértékben át tud formálódni. Medencevégű fekvés esetén erre az áthaladásra csupán egy-két perc áll rendelkezésre. Ez a gyors folyamat nagyobb megterhelést jelent a magzat koponyájára.
 |
A kitolási szakot rendszerint gyorsítják
A faros szülést a Bracht-féle műfogással vezetik le, így, ha jól halad a folyamat, három-négy tolófájásra ki lehet emelni a kisbabát. Gátmetszést mindig végeznek, és a kitolás alatt oxitocin infúziót is adnak, hogy gyorsítsák a születést.
A faros szülés kísérésekor olyan segítőkre van szükség, akik már nagy gyakorlatra tettek szert, s minden részletében ismerik az ilyenkor lejátszódó folyamatot. A nyugati országokban sokhelyütt, ahol biztonsági okokból és a jogi következmények elkerülése végett már szinte minden esetben a császármetszést választják, jóformán feledésbe is merült a hüvelyi szülés levezetésének speciális módja.
 |
A faros baba külső fordításának célja, hogy előnytelen fekvését fejvégűvé alakítsák, és így lehetővé tegyék a hüvelyi szülést. Több évtizedes elzárkózás után a magyar szülészet ma már követni látszik ezt a gyakorlatot és egyre több hazai szakmai közleményt találunk a külső koponyafordítással szerzett tapasztalatokról.
Összehasonlító klinikai vizsgálatokból tudjuk, hogy a betöltött 37. terhességi hét után végzett külső fordítás felére csökkenti a medencevégű hüvelyi szülések és a medencevégű fekvés miatt végzett császármetszések gyakoriságát.
Sikeres beavatkozás akkor várható, ha a magzat mérete az átlagosnál nem nagyobb, minden oldalról legalább 2 cm vastagságú magzatvíz-réteg veszi körül és a beavatkozás idején aktívan mozog.
A külső fordítás nem veszélytelen sem az anyára, sem a magzatra, ezért a beavatkozást csak szigorú feltételek teljesülése esetén végezhető. A feltételek közé sorolható a 37. hetet betöltött zavartalan terhesség, ép magzatburkok, 4 cm-nél nem tágabb méhszáj, ellazult méh, valamint az, hogy a medencevégű fekvésen kívül más veszélyeztetettségi tényező nincs. A magas vérnyomás, cukorbetegség, korábbi terhességben végzett császármetszés vagy a mélyen tapadó lepény kizáró ok.
A külső fordítás egyik veszélye, hogy a test köré csavarodott, vagy az eleve rövid köldökzsinór megfeszülhet. Az ultrahang vizsgálattal ez a kockázat csökkenthető, ugyanis a köldökzsinór helyzete megállapítható.
A fordítás nem fájhat sem az anyának, sem a magzatnak
Napjainkban csak akkor van létjogosultsága a külső fordításnak, ha nem találunk kizáró tényezőt, a műtéti készenlét biztosított, és a magzat erőszak nélkül, játszi könnyedséggel fordítható. Azt sem szabad azonban elhallgatni, hogy a magzati illetve újszülöttkori egészségügyi mutatókat jelentősen nem változtatja meg a külső fordítás rutinszerű alkalmazása.
A külső fordítást úgy zajlik, hogy a kismamát éhgyomorral vesszük fel szülőszobára és 40 perces magzati szívhangvizsgálatot végzünk. Kifogástalan lelet birtokában részletes ultrahang-vizsgálatot végzünk a magzat méreteinek és helyzetének meghatározására. Ellenőrizzük a lepény helyzetét és meghatározzuk a magzatvíz mennyiségét.
A nyakszögletben látható köldökzsinór önmagában is ellenjavallja a beavatkozást. A méhszáj tágasságát hüvelyi vizsgálattal ellenőrizzük. A külső fordítást enyhe baloldali dőléssel hanyattfekvő helyzetben végezzük.
Először a magzati fart kiemeljük a medence bemenetből, majd a koponyát és a fart egy-egy kezünkkel tartva tereljük a magzatot. Előre bólintott helyzetű koponya esetén előre, bukfenc-szerűen mozgatjuk a magzatot. Optimális esetben maga a magzat végzi el a testhelyzet változtatást, nekünk csak a koponyát kell a medence felé terelni. A beavatkozást lassan, óvatosan kell végezni.
Az alkalmazott erő mértékét illetően legbiztosabb támpont az, hogy az anyának nem okozhat semmiféle fájdalmat vagy kellemetlenséget. Ilyen feltételek mellett az sem szokatlan, ha a külső fordítás félórát vesz igénybe. A 37. terhességi hét betöltése előtt nem érdemes külső fordítást végezni, mert a magzat könnyen visszafordul medencevégű fekvésbe. Ilyenkor ugyanis a magzatvíz mennyisége még viszonylag nagyobb, és méh pedig kevésbé képes összehúzódásokra.
 |
Akik idegenkednek az orvosi beavatkozástól, azok számára is van lehetőség, hogy elősegítsék a fejvégű fekvés kialakulását. Enkin módszerének sikerét több száz eset bizonyítja. Kivitelezése roppant egyszerű: a kismamának ébren töltött ideje minden második órájában tizenöt percet térd-könyök helyzetben kell töltenie. Közben akár olvasni, rejtvényt fejteni vagy zenét hallgatni is lehet. Így kilencvenöt százalékos az esélye annak, hogy a faros magzat két héten belül megfordul.
Dr. Póka Róbert, egyetemi adjunktus, Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
