A fájdalom szubjektív panasz, egyénenként változó, hogy ki, mikor érzi elviselhetetlennek. Mivel a csecsemők még nem tudnak beszélni, fájdalmukra csak közvetett jelek utalnak, például a ráncolt homlok, aggódó tekintet, vagy kipirult, esetleg épp ellenkezőleg, sápadt arc.
Ha a kisbabának fáj valami, viselkedése nyugtalanná válik, füléhez kapkod, görcsösen összehúzódik. Nagyobb csecsemő már védekező mozdulatokat is tesz, ha fájdalmas testrészét vizsgáljuk. Néha láthatóak is a tünetek: a nagy puffadt has, a feltűnő bélrajzolat vagy a helyi gyulladás. Fájdalomra utalhat a hosszas nyögés, nyöszörgés, fájdalmas sírás. Ilyenkor semmiképp sem szabad magára hagyni a csecsemőt, s mielőbb forduljunk vele orvoshoz.
Fájdalomcsillapítót csak orvosi utasításra adjunk, és csak a vizsgálatot követően, mert elfedheti a tüneteket, s megnehezíti a betegség megállapítását. Ha úgy látjuk, hogy a fájdalomcsillapító hatása nem kielégítő, kérjük újra az orvos tanácsát.
