Szomszédok mint felvigyázók

Olyan személyek közt keresgéljünk, akik eddig is érdeklődtek a baba és családunk iránt. Hívjuk át néhányszor, beszélgessünk vele, figyeljük meg, hogyan fordul a kicsihez, szót ért-e vele, játszik-e vele. Ha ez a része rendben, puhatolózzunk, nem lenne-e kedve néha vigyázni a gyerekre.

Kezdetben csak addig kérjük meg gyermekfelügyeletre, amíg a közeli boltba megyünk, s ha úgy tűnik, beválik a dolog, hosszabb ideig is távol maradhatunk.

Kényes kérdés, de feltétlenül gyors tisztázásra vár, hogy az illető szívességből vagy anyagi ellenszolgáltatás fejében vállalkozik a bébicsősz szerepére. Hosszabb távon általában nem válik be, ha szívességet kérünk, különösen igaz ez az esti kiruccanásokra.

Gondoljuk végig, mennyi pénz tudunk fizetni egy-egy alkalomért, s kérdezzük meg, hogy ezért az összegért szívesen vállalná-e a dolgot. Zsebpénz- illetve nyugdíj kiegészítésnek az alkalmanként 500-1000 Ft jól jöhet, noha a hivatalos bébiszitter áraktól azért messze van.





Erre a szerepkörre a 14 éven felüli, általában kistestvérekkel is rendelkező lányok a legalkalmasabbak, illetve olyan idősebb nénik, akik már nem dolgoznak főállásban. Természetesen fiúkkal is próbálkozhatunk, ők is remekül megtalálhatják a hangot a gyerekekkel, különösen akkor, ha már nem csecsemők, és maguk is fiúk.

A saját gyermekgondozási tapasztalat nem feltétele a sikernek. Néha éppen azok a legnyitottabbak a kicsik iránt, akik eddig nemigen láttak közelről kisbabát. Készítsük fel előre a tapasztalatlan szomszédot bizonyos jól ismert trükkök elhárítására. Ha például az a szabály, hogy fogmosás után csak vizet lehet inni, és étkezésre csak a konyha vehető igénybe, de nem baj, ha a gyerek a szülők ágyában alszik el, ideális, ha a bébiszitter is tud ezekről a dolgokról.

Utólag mindkét felet kérdezzük meg, hogyan érezte magát, hogyan boldogult a másikkal, mit szeretne legközelebb másképp csinálni. Persze nem kell mindent szó szerint venni, amit egy két-három éves kisgyermek mesél, de ha megfelelő kritikával kezeljük az elhangzottakat, annyit azért megállapíthatunk, hogy jól működik-e ez a megoldás.

Mit nem kérhetünk a szomszédtól? Mivel félig-meddig szívességről van szó, ne vegyük igénybe akkor, ha a gyerek beteg. Ebben az esetben próbáljunk otthon maradni, vagy családtagot megkérni a kicsi ápolására.






Mielőtt mély vízbe dobnánk a bébiszittert…

• biztosítsunk elegendő alkalmat jelenlétünkben az ismerkedésre, közös játékra
• meséljünk a gyerekek szokásairól
• nézzük meg, hogyan boldogul a gondozási teendőkkel, például etetés, tisztába tevés, popsitörlés
• tisztázzuk vele a legalapvetőbb tudnivalókat, például azt, hogy a gyerek mit ehet és mit nem
• mutassuk meg, mit hol talál
• helyezzünk el jól látható helyen telefonszám listát (gyermekorvos, mentők, tűzoltók stb.), legelső helyen saját mobilunk szerepeljen
• írjunk listát a tiltott dolgokról, s helyezzük a telefonszámok mellé
• a gyerek egészségi állapotával, esetleges betegségével kapcsolatos tudnivalókat se hallgassuk el
• tisztázzuk, hogy nagyjából milyen gyakran lenne szükségünk szolgálataira.


Fontos!

Ne felejtsük el, hogy csak akkor számíthatunk sikerre, ha figyelembe vesszük, hogy a gyerek és a bébiszitter közt komoly kapcsolatnak kell létrejönnie. Ehhez időre és fokozatosságra van szükség, még akkor is, ha jól ismert szomszéd az illető.