“A nagydolgot sem hajlandó bilibe végezni. A pelenkát azért adtam vissza rá, mert úgy vettem észre, ingerültebb, idegesebb nélküle. Lehet, hogy nem érzi, mikor kell pisilnie, vagy nem tudja visszatartani a vizeletét. Normális ez ilyen idős korban? Tavasszal sajnos műteni fogják a szíve miatt, így nem tudom, foglalkozzam-e addig e dologgal.
Rosszul alszik, sokszor felkel, kiabál. Most visszavittük a testvére mellé. Eddig külön aludt a nappaliban, de éjszaka mindig mellé kellett feküdnie valakinek. Anyósoméknál csendben végigalussza az éjszakát. Egész nap itthon vagyok velük, sokat játszunk. Egyébként értelmes fiú, szépen beszél, rengeteg verset, mondókát tud.”
(Steinerné Czihlár Helga, Pápa)
Helga levelében örökzöld gondot említ, melyet szaknyelven a szobatisztaság kérdéskörének nevezünk. Érdemes kiemelnünk, a szobatisztaság nem választható el attól, hogy milyen idős a gyerek, fiú-e vagy lány, nem beszélve olyan szempontokról, hogy milyen a családi légkör, vannak-e a kicsinek testvérei.
A bepisilés figyelemfelkeltés is lehet
Helga kisfia még nincs hároméves. Nem jár élen a bilizéssel, de ez ebben a korban teljesen normális. Levelében azonban egy sor olyan körülményt is említ, mindenekelőtt a testvér érkezését, melyet feltétlenül összefüggésbe kell hoznunk a szobatisztaság sikerességével. Örül neki, büszke is rá, de az érzései mellé óhatatlanul társul a féltékenység, az aggodalom és a félelem. Eddig ő volt a középpontban, most azonban vége ennek az idilli korszaknak.
A nagyobb gyerek ilyenkor féltékenykedni kezd testvérére, ami azt jelenti, hogy félti az eddigi kizárólagos helyzetét. A pozícióvesztés legáltalánosabb következménye, hogy visszalép a fejlődésben, „babásabb” lesz, mint azt életkora szerint várnánk. Ezt szaknyelven regressziónak hívjuk. Újra pelusos lesz, így olyan területen követel figyelmet, ami valóban fontos a mamának.
Ezzel lehet összefüggésben a levelében említett alvásprobléma is. Ha a pici a nagyinál alszik, nincs gond az alvással. Ez a szülők számára is fontos információ forrása lehet.
A másik megfontolandó körülmény kisfia közelgő műtétje, mely aggodalmakat kelt a családban. Ezt megérezheti a mégoly kicsi gyerek is. Szeretettel, figyelemmel és közelségünkkel tudjuk megnyugtatni a kisbabát.
Nyugalom, türelem, magabiztosság
Mindenekelőtt fogadjuk el, hogy ebben az életkorban kisfia üzenetei, tünetei teljesen természetesek. Joggal tiltakozik a szeretet és figyelem – olykor csupán vélt – elvesztése ellen, és a maga eszközeivel küzd a visszahódításáért. Figyeljünk néha kizárólag rá!
Adjon lehetőséget a nagyobb gyereknek, hogy a kistestvérrel szembeni – jogos – ellenséges érzéseit levezethesse! Ajándékozzon neki egy pólyás babát, de ne csodálkozzon, ha az a baba sokszor lesz „beteg”, vagy a kelleténél többször esik le a földre, vagy ha meg kell verni a „rosszasága miatt”. Világos: a nagyobbik gyerek a kistestvért helyettesítő tárgyon vezeti le indulatait.
Beszédes az is, milyen meséket szeret hallgatni a fia. Előfordulhat, hogy a történetek motívumai segítik az érzései elrendezésében. Tárják fel a nagyobb-lét örömeit! Hívják fel a nagyobb testvér figyelmét, mi minden van, amit az ügyetlen, butuska kicsi nem csinálhat meg.
Tegyenek meg mindent azért, hogy kellő nyugalommal és magabiztossággal álljon a család a műtéthez. Kérjenek tájékoztatást azokról a részletekről, melyek tisztázatlanok önök előtt. Keressék a kapcsolatot olyan családokkal, akik már túl vannak ezen a műtéten. Olyan mértékben vonják be a fiukat, amennyire ő igényli. Ne gondolják, hogy nem érti, hiszen kicsi.
Ha a műtétet követő türelmi időszak után továbbra is rendezetlen a kérdés, forduljanak szakemberhez. Emellett továbbra is töltsenek együtt kellemes, játékos és tartalmas napokat!
Ne tekintsük szándékos ellenszegülésnek, ha újra és újra tele a pelus!
