Nagyis szülés

Leggyakrabban persze a gyermek apja jut eszünkbe, különösen akkor, ha párunk jelenléte még a fájdalom és a kiszolgáltatottság pillanataiban is természetes. De nem minden kapcsolat ilyen. Egyes asszonyok el sem tudják képzelni, hogy férjük jelenlétében teljesen elengedjék magukat, mert úgy érzik: előtte mindig viselkedniük kell.

Akkor jöjjön be a barátnő? Jöhet, ha van olyan a legjobbak között, aki bármikor szabaddá tudja tenni magát. A szülés ugyanis nem nézi az órát.
Jöjjön egy dúla? Nem rossz ötlet! De sajnos egyelőre kevés képzett szüléstámogató működik Magyarországon, és nem biztos, hogy épp elérhető, és épp szabad közülük egy is.

Jöjjön a nagymama! Előfordult már nem egyszer, hogy kórházi szülésnél vagy otthonszülésnél a nagyi tudta a legtöbb segítséget nyújtani. Ám ez az ötlet sem válik be mindenkinél.





Mielőtt győzködni kezdenénk a nagymamát, tegyünk fel néhány kérdést magunknak. Hagyja-e, hogy önálló döntéseket hozzunk, vagy rendszeresen megpróbál helyettünk határozni? Nem kezel-e felnőtt nő létünkre a kicsi unokájaként? Tudunk-e tőle szívességet kérni, vagy ez mindig nehezünkre esett? Meg tudjuk-e kérni adott esetben, hogy vonuljon a háttérbe? Fennáll-e a veszélye, hogy ilyenkor megsértődik?

Ha a kérdésekre őszintén válaszoltunk, és ennek alapján kapcsolatunk kiegyensúlyozottnak tűnik, jöhet a nagyi a szülőszobába. Ezeket a kérdéseket persze bármely más kísérőjelölttel kapcsolatban érdemes végiggondolni. Sőt a szülés utáni hetekben is olyan segítő családtagot kellene keresnünk, aki tiszteletben tartja önállóságunkat, és visszavonul, ha szükséges.