Pocakos problémák

No, nem reggel émelyegtem, hanem este távozott belőlem az egész napi repertoár, de meglehetősen sietve, így aztán kénytelen voltam egy kisebb vödröt az ágy alá rendszeresíteni.

Hasonló edényzetre – bár némiképp eltérő céllal – 2 éves korom körül volt szükségem, de a szituáció komikus voltát a férjemmel ellentétben én csak néhány hónap elteltével tudtam objektíven értékelni. Ez a néhány hét rosszullét – nekem éveknek tűnt – csupán a kezdet volt…

A természet kissé erőszakosan azt adta a tudtomra, hogy a dolgok ezentúl nem úgy működnek majd ahogy én akarom. Persze azt már megszoktam, hogy a hónap bizonyos napjain meglehetősen szeszélyesen viselkedik a testem, de bevallom, ekkora kilengésekre nem számítottam.





A fizikai rosszullétek viszonylag hamar elmúltak, de a szaglásom szuperérzékenysége végigkísérte a terhességemet. Újonnan felfedezett képességemnek a férjem a legkevésbé sem örült, mert ugyan azt addig is megéreztem, ha a kollégák kísértésének engedve elszívott egy cigit, de négy hónapos terhesen még azt is kiszimatoltam, ha napközben a dugicsoki készletéből majszolt…

Az ötödik hónap a gömbölyödő pocakomon és a babánk szaporodó morzejelein kívül még egy meglepetést is tartogatott. A súlyom szerencsére nem nőtt meg ugrásszerűen, de a testemen így is kezdtek iszonyatosan kirajzolódni az erek.

Kisgyerekkorom óta látszódik néhány nagyobb ér a combomon, de most a kisebbek is előbújtak az ismeretlenségből. Nem túlzok, ha azt mondom úgy festettem, mint Budapest vasúti hálózatának igen részletes, ámbár nem aránytartó térképe.





Az orvos a maga rendkívül nyugodt, lakonikus módján azzal vigasztalt, hogy jó részük – tehát saját értelmezésben: nem mindegyik – a baba megszületése után magától elmúlik, de addig is tusoljak váltott, hideg-meleg vízben és tartsak diétát. Vagyis ne egyek zsírosat, fűszereset, sósat, édeset, húst, tejterméket, kivéve a kefírt és a kenyérfélékből csak rozsosat; azt is keveset…

A tanács első felét viszonylag hamar megértettem, de a diétázós része gondolkodóba ejtett. Hosszas tűnődés után úgy találtam, hogy valamennyi tilalmat képtelenség betartani, így aztán a szelektív megvalósítás mellett döntöttem. Igyekeztem egészségesen, táplálóan étkezni, nem tartottam római lakomákat, de nem is sanyargattam magam.

A hetedik hónap végére azonban kezdtek kiütközni a stratégiám hiányosságai. A súlyom hetente egy kilóval gyarapodott, s az ujjaim meg a bokám elkezdett dagadni, így a saját, meg a baba egészsége érdekében visszatértem az eredeti diétás programhoz.





Először attól féltem, hogy mint valami önkéntes rab, kénytelen leszek kefíren és vízen tengődni, de aztán néhány ötletes zöldség- és gyümölcs-recept és kedvenc lányregényem, a Jane Eyre – amit persze a leíró részeken kívül végigbőgtem – bearanyozta az utolsó hetek csöppet sem könnyű várakozását.

A szélsőséges kilengésektől mentes étkezéseknek és a nagy sétáknak köszönhetően az érrendszerem elég jól viselte a nagyobb megterhelést és a szokatlan meleget. 11 kg-ot gyarapodtam, és Balázs egy kicsit ugyan megváratott bennünket, de teljesen egészségesen 3600 grammal látta meg a napvilágot.