Ilyenkor láz, éjjeli izzadás, torokfájás, izomfájdalom jelentkezhet. Általános a nyirokcsomók duzzanata, jellegzetes, hogy elszaporodnak a vérben az egymagvú fehérvérsejtek. A betegség általában jóindulatú, jól kezelhető, nem vezet szövődményekhez. Akkor komoly a baj, ha várandós anya szervezetébe kerül, ugyanis méhlepénygyulladást okoz, majd a magzatot is megfertőzheti.
A bázis: a macska
A kórokozó a toxoplasma gondii nevű élősködő, ami egyes emlősök és madarak sejtjein belül érzi jól magát. A háziállatok közül a szarvasmarha, juh, ló, sertés, kutya, a rágcsálók és a baromfiak az úgynevezett köztigazdák. Ezeknek az állatoknak bizonyos szerveibe ugyan beköltözik” a parazita, de életképes formában nem ürül ki onnan: a kutyasimogatás tehát nem veszélyezteti a kismamákat.
A macska viszont végleges gazda: az ő szervezetében szaporodik el legnagyobb számban, és itt válik fokozottan fertőzőképessé. Az élősködő a macska minden testváladékában megtalálható. Székletében néhány nap alatt úgynevezett oociszta alakul ki belőle, ami akár egy évig is fertőzőképes marad. A kórokozó tehát ott van a homokozóban, a veteményes talajában, vagyis minden olyan területen, amit a cicák illemhelyként használnak.
Az ember többféle módon fertőződhet, például úgy, hogy beteg macskát simogat, cicavécét takarít, kertészkedik, vagy nyers hússal, mosatlan zöldséggel dolgozik. A kéz kisebb-nagyobb sérülésein át is bejuthatnak a kórokozók, de úgy is, ha szennyezett kézzel megdörzsöljük a szemünket, vagy belenyúlunk a szánkba.
Nyers vagy félig nyers hús, mosatlan zöldség, illetve földközelben termő gyümölcs fogyasztása révén is elkaphatjuk a toxoplazmózist. Fontos tudni, hogy ez a betegség emberről emberre nem terjed, tehát a várandós nőnek a macskatulajdonosoktól nem kell tartózkodnia.
A lezajlott fertőzés egy életen át védettséget ad.
A toxoplazma leginkább azokat a kismamákat veszélyezteti, akik soha nem éltek együtt macskákkal, mert ők kisebb eséllyel kaphatták el a kórt a korábbi időszakban.
Hogy a macskánk túl van-e már a fertőzésen, vérvizsgálattal kimutatható. Ha rég lezajlott betegséget állapítanak meg, nincs ok az aggodalomra. Ha nem mutatható ki ellenanyag a macska szervezetében, ez azt jelenti, hogy még nem volt toxoplazma-fertőzése.
Ebben az esetben jobb, ha mindent megteszünk azért, hogy terhességünk időszaka alatt ne is legyen: ne adjunk neki nyers húst, ne engedjük össze idegen cicákkal, akadályozzuk meg, hogy egeret, madarat fogjon. Mindezt persze csak akkor tehetjük meg, ha szigorúan lakásban tartott macskáról van szó.
Hogyan károsítja a magzatot?
Az a kismama a legszerencsésebb, aki már ifjúkorában átesett a betegségen. Ha közvetlenül a megtermékenyülés előtt vagy a várandósság időszakában jön létre a fertőzés, akár vetélés is bekövetkezhet, vagy károsodhat a magzat. Szerencsére azonban ez nem általános, ezért a legtöbb nőgyógyász még kimutatott friss fertőzés esetén sem javasolja a terhesség megszakítását.
Egyesült Államokbeli adatok szerint 900 szülésre esik egy terhesség folyamán bekövetkezett anyai toxoplazmózis-fertőzés. A frissen fertőzött anyák nagyjából harmada (2700 szülésre kivetítve egy anya) adja át a kórokozót a magzatnak, a fertőzött magzatok tíz százalékánál (27 000 szülésre kivetítve egy újszülöttnél) jelentkeznek valóban a betegség tünetei. A magyarországi születésszámot figyelembe véve ez évente négy, tünetet is mutató újszülöttet jelent. Az arány tehát meglehetősen kicsi. Mégis jó vigyázni, hiszen aki beleesik ebbe a körbe, az komoly, néha az élettel összeegyeztethetetlen károsodást szenvedhet.
A méhen belüli korai fertőzés vetéléshez, a későbbi fertőzés koraszüléshez vezethet. A toxoplazmózisban szenvedő baba születéskor többnyire tünetmentes, csak hetek, hónapok, esetleg évek múlva jelennek meg a fertőzés jelei, de szülés után a köldökzsinórvér vizsgálata segít megállapítani, hogy jelen vannak-e a kórokozók a baba szervezetében.
Leggyakoribb tünet a szem ér- és ideghártyájának gyulladása, ami végül vaksághoz vezethet. A toxoplazma okozhat még sárgaságot, máj-és lépnagyobbodást, agyvelőgyulladást, koponyán belüli meszesedést, koponyanövekedési rendellenességet, vízfejűséget, süketséget és az értelmi fejlődés visszamaradását.
Szaktanácsadó: Dr. Gombos Sándor szülész-nőgyógyász szakorvos