Bence, a szerencse fia

Printz Szilvia és Bence

Volt egyszer egy fiatal lány – Szilvia –, aki nagyon szerette a gyerekeket. Csecsemős nővérként dolgozott egy nagy forgalmú kórház szülészetén. Úgy érezte: minden újszülött egy-egy újabb ajándék. Örömmel gondoskodott róluk is, a fiatal anyukákról is. Miután férjhez ment, rögtön szeretett volna kisbabát. A párja nem különben.

Mivel az első hónapokban nem lettem terhes, úgy gondoltam, jobb, ha biztosra megyünk. A rendszeres hőmérőzés időszaka következett. Így pontosan tudtuk, mely napokon a legnagyobb az esélye a fogamzásnak. Sajnos ez sem segített. Be kellett látnunk, valami „hiba lehet a gépezetben”, orvosi segítségre van szükségünk. Ez a felismerés komoly lelki válságot okozott mindkettőnknek. Akkor még nem tudtuk, milyen rengeteg sorstársunk van. Ráadásul még elképzelni is rossz volt, hogy idegenek előtt beszéljünk házaséletünk részleteiről. Nagy szerencse, hogy a férjem mindig mellettem állt: mindketten egyformán szerettük volna a kisbabát.

A fiatal pár tehát elindult azon az úton, aminek sokan vágnak neki, tele reménységgel. A részletes nőgyógyászati kivizsgálás nem mutatott eltérést. A hormonszintek rendben voltak, a kismedencei szervek ultrahangos vizsgálatának eredménye is negatív lett. A petevezetők átjárhatók. Csupán egy dologra lehetett gyanakodni: a méhszáj pH-értéke és áteresztőképessége nem volt ideális. Végül a leendő apa vizsgálata során sajnos az is kiderült, hogy nagyon alacsony a spermiumok száma.

Két dolgot tudtunk meg tehát: kevés a spermium, és az én méhem még ezt a keveset sem akarja beengedni. A hímivarsejtek száma gyógyszeres kezeléssel elvileg valamennyire növelhető, de nálunk ez a próbálkozás nem vezetett sikerhez. A méhszáj állapotán nemigen lehet változtatni orvosi eszközökkel. Mivel egyikünk „hibája” sem kiküszöbölhető, a mesterséges megtermékenyítést ajánlották a szakemberek. Az eljárás során pontosan és épp abban az ideális pillanatban juttatják célba a hímivarsejteket, amikor a petesejt a legalkalmasabb a megtermékenyülésre. Ez így persze nagyon egyszerűen hangzik, de rögös az út, ami a műtőasztalig vezet. Nap mint nap hormoninjekciókat kaptam, ezzel időzítették a tüszők érését. A hormonokat nagyon rosszul tűrtem, de most is azt mondom: ha előre figyelmeztetnek a nehézségekre, akkor is végigcsinálom az egészet. Csak egy dolog volt fontos: hogy gyermekünk legyen. Hány újszülött fogadásánál segédkeztem a munkahelyemen! Hány anyukát bíztattam: minden rendben lesz!

Szilvia és férje egy év múlva hat sikertelen mesterséges megtermékenyítést tudott maga mögött. A legnehezebb volt a csalódás után felállni, újrakezdeni. Hatalmas erőt adott, hogy mind a ketten nagyon vágytak a kisbabára. Szilviának sokat segített sorstársakkal való beszélgetés is. A hatodik kísérlet után már biztosnak tűnt, hogy nem ez a helyes út. Talán a lombikbébi program segíthetne.

Bence

Újabb lépés

Ez egy újabb lelki tehertétel volt mindkettőnknek: ismét kitárulkozni, idegen emberek előtt. Mégis vállaltuk. A lombikbébi program során ugyanaz a hormonális előkészítés folyt, mint eddig, csak éppen a tüszőrepedés előtt egy kis műtét során leszívták a petesejteket. Ezeket laboratóriumban termékenyítették meg, majd az embriót néhány nap múlva visszahelyezték a méhbe. Két év alatt hat lombikbébi-kísérletünk volt. Hat előkészítés, hat műtét, hat reményekkel teli várakozási idő. És hat kudarc. Mind sikertelen volt. Elfáradtunk. Úgy döntöttünk, most szünetet tartunk. Fiatalok vagyunk még, akármi is történhet. Szerencsére a sok megpróbáltatás ellenére sem romlott meg köztünk a kapcsolat. Sőt, inkább összekovácsolt minket az egész. Úgy gondoltuk: talán később újra kezdjük az egészet. Az is lehet, hogy majd, valamikor örökbe fogadunk egy kisbabát.

Szóval: jött a pihenés, nyaralás, fiatalos élettempó. Levetettük a testi – lelki terheket, éltünk. És egy évvel az utolsó beavatkozás után megfogant Kisbence. Mit mondjak? Nem lehet leírni azt az érzést. Annyit tudtunk az elejétől fogva: körülbelül öt százalék esélyünk van rá, hogy természetes úton kisbabánk legyen. Ez nagyon kevés, de szerencsére nekünk épp elég volt.

Bence 2001 novemberében született a Schöpf-Merei Kórházban. Boldog, zavartalan terhesség után császármetszéssel jött világra Szilvi toxémiája miatt. Már akkor gyönyörű volt és békés. Mintha tudta volna, ennél jobb helyre talán nem is érkezhetne.

Szaktanácsadó: Dr. Vereczkey Attila, Nyírő Gyula Kórház, Meddőségi és Asszisztált Reprodukciós Centrum