Az iskolaérettség ismert fogalom, nem csak a pedagógusok, hanem a szülők is tudják, hogy bizonyos fejlettségi szint elérését nem lehet siettetni. Ezért ma már senki nem tekinti veszteségnek, ha a gyerek még egy évig az oviban marad. Az óvodakezdésnél sajnos nincs lehetőség hasonlóan türelmes eljárásra, pedig a kicsik sem egyformán érettek.
Jó, ha a gyerek akkor kerül oviba, amikor készen áll az önállósodásra: hiányolja a gyerektársaságot, anyja nélkül is hajlandó eltölteni néhány órácskát, idegen felnőttek irányítását is elfogadja egyszóval, amikor személyiségfejlődése igényli.
Valójában az óvodakezdést a legtöbb esetben az anya munkába állása teszi szükségessé. Az átlagos gyereknek ezek szerint hároméves korára óvodaérettnek kell lennie. Persze egyikünknek sem átlagos a gyereke. Van, aki már korábban is megrázkódtatás nélkül elviseli anyja távollétét, vannak, akik szinte kezdettől fogva hozzászoktak, hogy anyjukon kívül más szeretett személlyel is jó kapcsolatban vannak. Mások viszont igen erősen kötődnek édesanyjukhoz.
Az óvodai élet mindenképpen különbözik az otthonitól, ám minél nagyobb ez a különbség, annál nehezebb áthidalni a kisgyerek számára. Ha tudjuk, hogy gyerekünk háromévesen óvodába megy, időben kezdjünk hozzá felkészítéséhez, hogy óvodaéretté válhasson.
Ez nem egy-két hetes feladat, amit néhány kedves mondattal elintézhetünk!
