Születés és jellem

Manapság már elég ritka, hogy váratlanul lepjen meg minket a kis jövevény, mivel az orvostudomány egyre gyarapodó ismereteinek köszönhetően már hónapokkal korábban beírhatjuk a naptárba a szülés pontos időpontját. Így a családoknak van idejük tervezgetni és átgondolni, hogy milyen körülmények közt szeretnének életet adni gyermeküknek. Az utóbbi években a „hol szüljük meg a babát” kérdés felbukkanásával sok vitát kavar. Túlélheti-e az emberiség a szülés iparosítását, miért kell újra felfedezni, mire van szükségük a szülő nőknek?

Michel Odent szerint, aki már régóta kutatja a szülés körülményeinek hosszútávú hatásait, a társadalom túlságosan beleavatkozik az anya-gyermek kapcsolatba és hatalmát már a születésnél érvényesíteni akarja. Ez pedig hosszú távon az érzelmeink, magatartásunk olyan változásához vezethet, mint például az agresszió vagy az önsorsrontás. A megfigyelések szerint a kötődési rendszer függ a magzati korban átéltektől, a születés körülményeitől, valamint a csecsemő- és gyermekkori tapasztalatoktól.

A társadalom minden mozdulatával – például, hogy a szüléseket a legtöbb esetben „beszorítja” a kórházakba – a kockázati tényezőket akarja csökkenteni, de a felügyeletével sokszor az ellenkezőjét éri el. A természetes az lenne, ha az újszülöttet rögtön édesanyja karjaiba helyeznék, hogy minél előbb érezzék egymás közelségét. Ezzel szemben legtöbbször azonnal elviszik a babát fürdetni, megvizsgálni, megmérni, majd néhány perces együttlét után „megy” a csecsemőosztályra. A kutatók megállapították, hogy ilyenkor a babáknál a külön töltött idő és ennek hatásai különböznek a felnőttekétől, náluk 4 perc egyenlő 4 órával és 4 hét megegyezik 4 hónappal.

Mitől lesz az egyik ember uralkodó, a másik alattvaló?

Szakemberek több évtizedes kutatásai alapján – leegyszerűsítve és más körülményeket is figyelembe véve – érdekes megállapításokra jutottak. Kiváló főnök válhat azokból a felnőttekből, akiket gyermekkorukban sokszor hagytak egyedül vagy „idegenekre” bízva, mert a szeretet és az összetartozás érzésének hiánya kiválthatott náluk egyfajta empátiahiányt. A sajnálat érzésének hiánya szükséges ahhoz, hogy valaki csak a saját, vagy vállalata céljaira összpontosítva irányítson másokat. Sokszor a „szerzett” empátiahiány az oka a drog- és alkoholbetegségeknek is.

Természetesen azok az édesanyák is szeretik gyermeküket, akik munka, betegség, vagy egyéb okok miatt kénytelenek több időre távol maradni tőlük. Ez a kettősség: a szeretet és az egyedüllét erős érzése is okozhatja a későbbiekben a gyakori felnőttkori szorongást, de ez a párosítás alakíthatja ki a macho vagy az alattvaló típusú embereket is.

Azonban itt sem lehet általánosítani, és csak egyetlen tényezőre visszavezetni a jó és rossz tulajdonságok kialakulását. A háború alatt sok baba született nagyon rossz körülmények között. Sok nő szülte meg gyermekét óvóhelyen vagy az elsötétített lakásban, minimális segítséggel. Majd később, mikor már a kórházi szülés vált természetessé, gyakran hallhattunk olyan történeteket, hogy a kismama a kevés számú kórház miatti zsúfoltság, a túlságosan leterhelt orvosok és a szinte „futószalag” rendszerű szülések miatt egyedül élte át a vajúdás idejét, és csak a szülés perceiben kapott figyelmet. Ennek ellenére a legtöbb ilyen körülmények közt született babából egészséges és kiegyensúlyozott felnőtt vált.

A jelenlegi helyzetben, mikor heves viták dúlnak arról, hogy mi az ideálisabb, ha otthon, vagy ha a kórházban szüli meg gyermekét a kismama, egy dologban mindenki egyetért: az anyuka érezze magát teljes biztonságban, és a baba a világrajövetele pillanatától a lehető legtöbb törődést és szeretetet kapja.