 |
Kriszta, Bianka, Balázs és Béla, a családfő ők a Bodonyi család főszereplői azóta is. Most bepillanthatunk a kulisszák mögé. Ez nem is olyan könnyű, hiszen egy trópusi esőerdő virágpompájával vetekedő kerten át vezet az út, ahol az ámuldozástól egy pillanatra el is felejtjük, miért jöttünk.
Sok jó ember
Krisztáék éppen ideiglenesen állomásoznak a nagymamáék lakásában. A virágpompa nagyi kezét dicséri, a békés hangulat pedig az összes családtag alkalmazkodóképességének gyümölcse. Hatan laknak a házikóban, amíg el nem készül a Bodonyi család saját hajléka. Már csak néhány hetet kell átvészelni. Megkönnyíti a dolgot, hogy a hét hónapos Balázs meglehetősen könnyen kezelhető csecsemő. Én legalábbis még életemben nem láttam gyereket ennyi ideig békésen, de aktívan üldögélni egy járókában. Ha mégis eltörne a mécses, rögtön ott terem nagyapa, akinek egy szava és a pillantása elég, hogy elbűvölje a trónörököst. Ha ez is kevés, beveti magát Bianka, a babaszakértő nagylány.
Egy kicsi, egy nagy
Nálunk jól bevált a nagy korkülönbség meséli Kriszta. A második baba érkezése nem volt magától értetődő, se a férjemnek nincs testvére, se nekem. Jól megvoltunk mi is az egykénkkel, de egyszer csak rádöbbentem, hogy Bianka már nem gyerek: tízéves nagylány. Mi legyen, várjam a nagyanyaságot? Na, ahhoz még túl fiatal vagyok. Eldöntöttük, hogy lesz még egy baba, nagyon hamar jelentkezett is a kis fickó. Bianka először teljesen elutasította a dolgot, azután nem vett róla tudomást. Féltette a pozícióját. Ám egyszer jött a hír, hogy babagondozási tanfolyam indul az iskolában. Ki jelentkezett a legnagyobb lelkesedéssel? Az én durcás lányom. Amióta megvan Balázs, alig lehet levakarni róla: eteti, itatja, játszik vele, a fürdetésnél is segít. Egyáltalán nem érzi magát megrövidítve. Neki teljesen mások az igényei, mint a kicsinek, így semmiben sem szenved hiányt.
Más anya lettem
Amikor hazajöttünk a kórházból, az első éjszaka nagy sírás-rívással telt, egyszerűen túletettem a babát, aki végül ijesztően nagyot bukott. Bianka halálra aggódta magát, majd látva, hogy mennyit bénázunk, azt javasolta: vigyük vissza Balázst a kórházba, ott értenek az ilyesmihez. Jó lenne, ha ott is hagynánk néhány hétig, amíg megerősödik annyira, hogy kibírja a szülei ténykedéseit. Hát mit mondjak, volt benne némi igazság, de nem tudom, mit gondolna, ha azt látta volna a mai eszével, hogy akkor milyen bizonytalan voltam, amikor ő született. Bianka egy hónappal hamarabb érkezett már ez is megnehezítette a dolgomat. Ráadásul tökéletesen tapasztalatlan voltam, és nagyon fiatal. Hiába volt tervezett baba, úgy érzem, jobban jártunk volna, ha érettebben vállalom az első szülést. Most nem vagyok aggódós, nagyon jól tudom, hogy Balázs épségben, egészségben fel fog nőni. De áldottam volna azt az embert, aki tíz éve ugyanezt elhiteti velem Biankával kapcsolatban.
Fuvola a szekrény mélyén
Balázs mellett persze nem olyan nehéz ilyen szépnek, bizakodónak és kiegyensúlyozottnak lenni. Három hónapos kora óta végigalussza az éjszakát, és nappal is jókat szundít két óránál hoszszabb ideig nem nagyon bírja ki ébren. Nem vesz tudomást a felgyorsult, hajszolt világról, az ő életritmusához alkalmazkodik az egész család, és ez mindenkinek jót tesz. Biankát reggel apa viszi iskolába, délután nagyapa megy érte. Anya és nagyi csak otthon vannak, gondoskodnak a család kényelméről. Kriszta három évre eltette a fuvolát, nem is akarja látni.
Nagyon szeretem a hangszeremet, keresnek a tanítványaim is, reménykednek, hogy vissza tudnak csábítani a zeneiskolába. De ez most nem fog sikerülni. Fel kell töltődnöm egy kicsit.
A zenetanítás elég ellentmondásos munka: csodálatos élményeket ad, de közben egy állandóan ismétlődő monoton folyamat: ugyanazok a darabok, ugyanazok a nehézségek a kezdőkkel, és néha az egy helyben topogás. Pihenni kell, ahogy más pedagóguspályákon is kéne. Nekem most Balázs biztosítja a feltöltődés éveit. A zenekarba sem szeretnék még visszamenni. Ha lejár a gyes, örömmel veszem elő újra a hangszert, ebben biztos vagyok.
A film utóhatása
A beszélgetés végén kimegyünk a kertbe csodát nézni. Bianka büszkén mutatja ékszerteknősét és csíkos mókusát, Boomert, aki tényleg csodaszép, viszont nem rajong a fotózásért. Közben elmeséli, hogy nemrég megszólították egy szupermarketben, hogy ugye ő szerepelt a filmben. Ez meglepte a kislányt, de nem anynyira, mint minket. Benne ugyanis egyáltalán nem ért véget a történet a filmsorozat levetítésével. Tökéletes szülésszakértő lett, aktívan részt vesz a filmsorozattal kapcsolatos internetes fórum beszélgetéseiben. Egyszer valaki szóvá tette, hogy nem kellene ilyen véres, undok képeket vetíteni a tévében. Bia röviden ezt válaszolta: Miért, te talán mézben születtél?
Igen, ő már tudja, miről van szó. Bárcsak a többi kamaszlány sem lenne ezzel másképp.
