Szerinted mitől jó egy játék?
Pierrot:
Ha általa valóban megtörténik az a bizonyos “elszökés” a világ elől. Ha a játék végén ébredünk csak fel, hogy mindez nem a valóság volt. És még talán akkor sem egy nemlétező világként gondolunk a játékra, csupán egy másik, alternatív valóságot látunk benne.
Soma:
Mindenképpen fontos kritérium, de önmagában még nem elég, hogy a gyerek élvezi a játékot. Egy jó játék fejleszti a kézügyességet, a logikát. Van a játékoknak egy egészen más minősége is, ez pedig a szerepjáték. A szerepjátékot még felnőttként is nagyon élvezem, a fiam pedig most már mágus szerepjátékot játszik. Összejön haverokkal és mágusoznak, amivel már a fantáziájuk, a kifejezőkészségük, beszédkészségük is fejlődik. Tehát egy jó játék amellett, hogy kikapcsol, lelazít, rengeteg képességet is fejleszt.
Szoktál-e játszani? Ha igen, mit?
Pierrot:
Gimnazista korom óta szenvedélyes táblásjátékos vagyok. Főleg a dobókocka-mentes, kétszemélyes társasjátékokat kedvelem, mondhatni a sakk, a dáma és a malom rokonait. Ilyeneket magam is készítettem vagy egy tucattal. Másik szenvedélyem is már közel tízéves: a Myst megjelenése óta a számítógépes kalandjátékok megszállottja vagyok, hatalmas gyűjteményem van ezekből a speciális, erőszak- és akciómentes, nyugodt, gondolkodást igénylő programokból. Nyolc éve lényegében minden vasárnap estémet ennek a passziónak szentelem. Néhány éve a két szenvedélyt egybegyúrva a kreativitással, saját kalandjáték készítésébe fogtam: összegyűjtöttem néhány szakembert és egy tizennégy részesre tervezett hatalmas sztorin kezdtünk el dolgozni, amelyben a főhős a századfordulón táblás játékok nyomába ered a világ tizenkét pontja felé. A játék a harmadik epizódnál tart és most együtt dobozban is megjelenik karácsonyra, AGON – A titokzatos kódex címmel. A játékban én vagyok a felelős a forgatókönyvért, az ún. gamedesign-ért, és természetesen a zenékért, hangfelvételekért. Egy másik világot építeni, amelyben további játékok várnak – ez aztán az igazi játék, az igazi eszképizmus.
Soma:
Unózunk rendszeresen. Ez nagyon bejön a családnál, és emellett még szerepjátékokat játszunk, ahol én Gömbi vagyok. Ezen kívül nagy favorit nálunk a gazdálkodj okosan, az új mellett még a szoci változat is megvan!
Geszler Dorottyát, R. Kárpáti Pétert és Sasvári Sándort is megkérdeztük, mit jelent számukra a játék:
Geszler Dorottya:
Ha úgy vesszük, az egész élet egy játék, illetve az lehetne, ha nem vennénk mindent véresen komolyan.
Kislánykoromban voltak babáim, legom és villanyvasutam is, de azért a lányosabb játékokat részesítettem előnyben. Babáztam, főzőcskéztem, imádtam a memória játékokat és persze a társasokat. Ha építőztem, inkább babaházat építettem, mint űrbázist. Ha 9 éves Laura lányomnak játékot választok, a legfontosabb szempont, hogy az korának, érettségének megfelelő legyen. Nagyon szeretjük a fejlesztő játékokat, amiket egymás között csak okosítóknak hívunk.
A mai napig szoktam játszani, leginkább a lányommal, de nem ritka a nagyobb gyerek, vagy felnőtt társasággal való játék sem, gyerekzsúrokon vagy házibulikon.
 |
R. Kárpáti Péter:
Számomra a játék kikapcsolódást jelent és akkor jó igazán, ha többrétű. Gyerekkoromban leginkább kreatív játékokkal játszottam. Gyermekeimnek is építőt, autót, kézügyesség fejlesztő játékokat adok legszívesebben. A mai napig szeretek játszani, elsősorban számítógépes játékokat, vagy építőt a gyerekekkel.
 |
Sasvári Sándor:
A játék számomra azt jelenti, hogy a lelkem örökké fiatal marad!
Már gyerekként is a fantáziámmal játszottam, saját gyermekeimnek is olyan játékot adok legszívesebben, ami kreatív, gondolkodásra készteti, ügyessé teszi és elsősorban örömöt és szórakozást biztosít Nekik! Rengeteget játszom Velük. Sokféle társasjátékot, de leginkább kint a szabadban bújócskát, fogócskát, mókás versenyeket, egér-egér ki a házból és sok-sok improvizálást igénylő játékot pl.: hajós, közértes, szállodás, liftes, versenyközvetítés stb……..na meg a Színház!
