Aztán a következő pillanatban, pontosan akkor, amikor Tintilla kilépett a házból, már nem látta sem a motorkerékpárt, sem Ló Tamást, csak talán nagyon halkan egy édesbús melódiát hallott a levegőben, valami rekedtes hangon. Tintilla először arra gondolt, talán az ő szemével van valami baj, megállt, és hosszan bámulta Ló Tamás hűlt helyét. Szemben Gizella hajolt ki az ablakon, hogy kirázzon egy porrongyot, de aztán Tintillára való tekintettel intelligens módon inkább kikönyökölt. Gizella királykisasszony volt, de nemrégen a Házmesterszövetség Aranysálas címét nyerte el, neki vigyáznia kellett a jó hírnevére. Ráadásul Ló Tamással éppen jegyben jártak, és várta, hogy hamarosan odaérjen telefonszerelés céljából.
 |
| Kattints a képre! |
És hogy ne legyen annyira nagy a csönd az utca két oldalán, hát Gizella átkiabált a még mindig kővé meredten álló Tintillának: Hogysmint, hogysmint? Ez egyike volt azoknak a mondatoknak, amikre senki nem várt választ. Úgyhogy Gizella majdnem kibukott az ablakon, amikor Tintillából folyni kezdett a szó. Mindent elmondott egy szuszra. És amikor a végére ért, és ott tartott, hogy márpedig láttam, hogy Ló Tamás egyszerűen eltűnt, Gizella már zokogott. De annyira zokogott, hogy még Domonkos is felfigyelt a dologra, sőt Gyurma Gézáék égszínkék kutyája is odatelepedett az ablak alá.
Végre találtam egy igazán rendes pasast, magamhoz illőt, aki ugyanúgy elérzékenyült a szép dallamokra, mint én – zokogta Gizella, és hosszan szipogva elmesélte az egyre népesebb csődületnek, akik az ablaka előtt ámultak a ribillión, hogy az a dolog, a békapuszi, az nem úgy van, az csak a meseírók kedvenc fordulata, de bezzeg próbálta-e valamelyik is megcsókolni azt az ugrándozó nyálkás izét.
És amikor már Mártika is megjelent az ekrü színű lódenjában, kezében egy hatalmas légycsapóval, addigra Gizella szipogva már ott tartott, hogy ha nincs többé Ló Tamás, akkor ő minek tanulta meg a Képes Királylány legutóbbi számából a fahéjas angyalhaj készítését, kinek süsse meg karácsonyra, ugyan kinek.
Mártika ennél a pontnál úgy érezte, egyre zűrzavarosabb az élet a Kék utcában, és neki valamit feltétlenül tennie kell.
