Strand a nappaliban

Mentünk volna nyaralni, hát persze hogy mentünk volna, de semmi kilátásunk nem volt olcsó, praktikus, kisgyerekes nyaralás megszervezésére. Autónk akkoriban egy ezeréves Zsiguli volt, azzal a megkapó bájjal, hogy időnként teljesen váratlanul, a forgalom kellős közepén adta meg magát. Kisgyerekkel, hatvan fokban, országúton, ez meglehetősen kilátástalan helyzetnek tűnt. Beláttuk.

Biztos lett volna még ezer más jó ötlet, ismerős vagy ismeretlen, aki segített volna nekünk átvészelni a hosszú, forró nyarat. Biztos találtunk volna jobbnál jobb ajánlatokat, ha kerestünk volna. De nem kerestünk. Feltaláltuk a parkettás strandot, kikísérleteztük a lehető legbiztonságosabb uszodát, azt, amit minden tíz hónapos gyereknek és anyukájának az álma lehetne. Igaz, volt némi munka vele, de igazán mondom, megérte.

Az előkészületek a délutáni alvás után kezdődtek meg. Ilyenkor sütött legmelegebben a nap, és a mi nappalink telibe kapta a legforróbb sugarakat. Ömlött befelé az ablakon a nyár. Milán kiskádját hűvöses, langyos vízzel töltöttük meg, a szőnyeget felhajtottuk, és a nagy tér közepére raktuk a kis kádat. Mellé egyből egy kiszuperált fürdőlepedő került le a földre, aztán néhány strandjáték, aprók persze, felfújható labda, meg egy béka, nem tudom honnan került hozzánk. Sőt, két karúszója is volt Milánnak, azt is felfújtuk, ha strand, hát legyen strand! A kis kád háta mögött egy megtermett Yucca jelentette a trópusi hangulatot, és persze a kis műanyag öntözőkanna kapott még nagy szerepet, ami játékként és tusolóként egyaránt funkcionált.

Milán sikongatott a gyönyörtől, amikor levettük a nagy popsipakkot, és beleeresztettük a kis kádba. Élvezte a rendhagyó pancsit, elhúztuk a függönyöket, a meleg szél beért a „házi strandig”, de a napsugarak már nem tudtak odafurakodni. Nagy mulatság volt! Azt sajnáltuk, hogy a házi „medencénk” a nappali kellős közepén csak ilyen pinduri méretű lehetett, így az élvezetek élvezete ezúttal is a kisfiunknak jutott. Lehetett pancsolni, fröcskölni, az sem volt baj, ha a szőnyegre is jutott a vízből. Istenem, hát nyaralunk!

Milán, aki akkor fedezte fel először, hogy a kádjánál nagyobb vízfelület is létezik … Kattints a képre!

Hosszú és forró volt a nyár abban az évben, többször „kinyitottuk” a mi kis magánstrandunkat. Aztán a következő évben már igazi nyaralásra indultunk a totyogó Milánnal, aki akkor fedezte fel először, hogy a kádjánál nagyobb vízfelület is létezik, sőt felfújható gumikrokodillal sokkal izgalmasabb a nyaralás. Az igazi boldogság azonban a homokozó volt, a tapicskolás a vizes trutyiban, a homoksüti-sütögetés, a várépítés Apával. Ezt sajnos otthon, a parkettára mi nem tudtuk adoptálni.

Az első nyaralás puritánságát többszörösen múlta felül a második expedíciójellege. Fehér rácsos kisággyal az új autónk tetején, a számtalan ilyen-olyan roppant fontos dologgal, pelenkával, cumisüveggel, téli és nyári ruhatárral keltünk útra. Az illúzió és a valóság immáron egyesült, bár azt gondolom, Miluskának az illúzióval sem volt semmi problémája, a nyaralás végül is attól nyaralás, hogy együtt fröcsköljük a vizet, akár a nappaliban, akár a Balatonban.