Anyai gond(olat)ok a csecsemõ megszületése után

Mi történik velünk közvetlenül a szülés után?

Változások állnak be életünkben, amelyekre gyakran nem vagyunk teljesen felkészülve, mert nem is gondolunk rájuk, vagy mert rá sem merünk gondolni…

Nézzük, mivel kell szembenéznünk a szülés utáni napokban, hetekben!

A testi változások erősen hatnak a hangulatunkra és a lelkiállapotainkra.
Önmagában a szülés okozta testi és hormonális változások erőteljesen befolyásolják a hangulatunkat. Nagy megterhelés a szervezetnek, hogy a szülés után vissza kell állítania a test eredeti működését. Gyakran érezzük magunkat fáradtnak, és a gyermekágyi depresszió néven jelölt – szomorúsággal, lehangoltsággal és hangulati változásokkal járó – lelkiállapot is gyakran megjelenik; egyeseknél csak néhány napra, másoknál akár hónapokra is. A néhány napig, hétig tartó hangulatváltozás természetes velejárója a hormonális változásoknak, de gyakran nagyon elkeseríti az anyát, és a nagyobb bajt az okozza, ha úgy érzi, hogy nem jó anya, amiért nem mindig örül a kicsinyének, ez a szomorúság pedig már örökké megmarad. Minél jobban belemerülünk ezekbe a lehangolt állapotokba, annál nehezebb lesz kilábalni belőlük.

A testi változások másik területe a szoptatás. Sokan már előre félnek, hogy nem indul be a tejtermelésük, nem lesz elég tejük, vagy a csecsemő nem akar szopni. Mikor a 3-4. napon gyakran robbanásszerűen beindul a tejtermelés, a szoptatás fájdalommal jár, a mellbimbó kisebesedése néha valóban pokoli szenvedést okoz. Az anyákban felmerülhet, hogy valamit rosszul csinálnak, nem jól szoptatnak, túletetik vagy éppen nem elég sokszor etetik a babát. A szoptatási nehézségek, a duzzadt mell okozta fájdalmak gyakran hónapokig is eltarthatnak, emiatt nagy kitartást és elszántságot igényel az anyától, hogy folytassa kicsinye szoptatását.

A testi változások másik területe, hogy az anyának legtöbbször azzal kell szembesülnie, hogy alakja nem a régi, meghízott, valamennyi súlyfelesleget gyűjtött az állapotos hónapok alatt. Ez nagyon elkeserítheti az anyákat, akik még egy ideig nem is kezdhetik el a diétát vagy az erősebb tornát. Bizony, türelemre van szükség, és megint csak elszántságra, hogy az anya bízzon abban, hogy az elkövetkezendő hónapok alatt fokozatosan képes lesz visszaállítani eredeti alakját. Sokan éppen a szoptatás alatt halmoznak fel nagyobb súlyfelesleget, mert a lelki és testi megterheléseket túlevéssel kompenzálják. Ezért nagy erőre van szükség, hogy az amúgy is zaklatott, kiegyensúlyozatlan lelkiállapotú hetekben is kiegyensúlyozottan és egészségesen táplálkozzunk.






A testi változások közé tartozik az anyákra jellemző folyamatos kialvatlanságból származó fáradtság és ingerültség, lehangoltság és energiahiány. A legtöbb anya ettől szenved a legtöbbet, hiszen érzi, hogy nem képes annyit teljesíteni, mint előtte. Ez a fáradtságérzés vezet az önmagukkal szembeni rossz érzésekhez és hangulati szélsőségekhez. Nagyon fontos ebben a kezdeti időszakban, hogy az anyák minél többet tudjanak aludni, tehát észre kell vennünk, hogy nem attól vagyunk jó anyák, ha éjszakánként többször felkelünk, nappal pedig egész nap csak dolgozunk, hanem próbáljuk elérni, hogy a baba átaludja az éjszakát, és mi is tudjunk pihenni; ha máskor nem, hát napközben, amikor a baba is alszik. Az önfeláldozó és önfeladó magatartással csak magunknak és környezetünknek ártunk ebben az esetben. Ráadásul sokkal nehezebben épülünk fel, és nyerjük vissza erőnket a gyermekágyi időszak után.





A testi változások mellett egy sor lelki változás és a szüléssel kapcsolatban felbukkanó érzés is gondot okozhat. A szülés gyakran elemi erővel kavarja fel saját fogantatásunk, magzati állapotban átélt tapasztalataink és születésünk élményeit. Felmerülnek a saját anyánkkal kapcsolatos csecsemőkori tapasztalataink is, és ezek szorongások, saját csecsemőnkkel kapcsolatos félelmek, anyai mivoltunkban érzett bizonytalanságok formájában jelentkezhetnek. A saját testünkhöz való viszonyunk nehézségei gyakran vezetnek a babánkkal való érintési, szoptatási problémákhoz is.

Ezek a szorongások olyan mérvűek lehetnek, amelyek a gyermek teljes elutasításához, inadekvát reakciókhoz vezethetnek az anya részéről. Ilyen esetekben a szülés előtt kiegyensúlyozott anyák agresszívakká, elutasítóvá válnak saját gyerekük iránt és ennek gyakran nincsenek is tudatában. Az ilyes súlyos érzelmi zavar eseteiben a környezet felismerő szerepe a döntő, ekkor ugyanis az anyák nem képesek segítséget kérni. A környezetnek kell felfigyelnie arra, hogy az anya és a csecsemő bajban van és minél korábban szaksegítséget kell kérni. Az ilyen tudatállapotok is kezelhetőek terápiásan, és idővel az anya viszonya kicsinyéhez újra kiegyensúlyozottá válik.

A teljes cikkért kattints ide»
Ha téged is magaddal ragadott a szomorúság, segítünk»