Egyes becslések szerint Magyarországon minden hetedik házaspár meddő. A dajkaanyaság olyan pároknak nyújthatna megoldást, ahol a férfi nemzőképes, de a nő bár rendelkezik termékeny petesejtekkel nem tudná kihordani a magzatot, vagy azért, mert nincs méhe, vagy olyan betegségben szenved, melynek következtében a terhesség vagy a szülés veszélyeztetné a saját vagy gyermeke egészségét. Ilyenkor vállalhatná dajkaanya a gyermek kihordását azzal a feltétellel, hogy a szülés után átadja a csecsemőt a genetikai szülőknek.
 |
Ami mellette szól
Egy nő számára talán a legfájdalmasabb érzés, ha nem lehet gyermeke. Alapvető joga anyának lenni, ezért emberi jogi szempontból elítélendő, hogy a törvény meghiúsítja az egyetlen lehetőséget vélekednek a dajkaanyaság támogatói. A meddőség betegség, amelyen segíteni kell. Az orvostudomány fejlődésével egyre több megoldás létezik, de sokak számára mégis a dajkaanyaság lenne az egyetlen remény. Törvényi szabályozása sok párt ösztönözne a gyermekvállalásra, ez pedig segítene javítani az egyre elszomorítóbb születési statisztikán is, ami a gyermekvállalási kedv csökkenésén kívül azzal magyarázható, hogy a termékenységi mutatók folyamatosan romlanak.
Miért tiltott?
A dajkaanyaság intézményét 1997-ben kidolgozták. Az akkori szabályozás szerint dajkaanyaságot az az egészséges nő vállalhat, aki már elmúlt huszonöt éves, még nem töltötte be a negyvenet, túl van legalább egy szülésen, és a bajban levő pár közeli hozzátartozója. Az engedélyezéshez szakmai javaslat szükséges. A dajkaterhesség kihordásáért a dajkaanya nem fogadhat el, a vérszerinti szülők pedig nem ajánlhatnak fel anyagi ellenszolgáltatást. Bár a nemzetközi gyakorlat is azt mutatja, hogy a visszaélések kizárhatók, a végrehajtást néhány hónappal később visszavonták, így a jelenleg érvényben levő egészségügyi törvény szerint Magyarországon egyelőre nincs lehetőség arra, hogy egy házaspár gyermekét harmadik személy hordja ki. A döntést azzal indokolták, hogy még számos tisztázatlan kérdést rendezni kellene, ezen kívül attól is tartottak, hogy sok egészséges pár venné igénybe a dajkaanyaság lehetőségét azért, hogy elkerülje a terhesség és a szülés megpróbáltatásait.
| Boldogan lennék dajkaanya, ha lenne rá lehetőség Bajó Csilla Virág, a Várandósok Klubjának tanácsadója, egy éve dúla, aki szívesen vállalna dajkaanyaságot is, ha a törvény megengedné. Kíváncsiak voltunk a véleményére, hiszen nem sokan éreznek motivációt arra, hogy mások gyermekének adjanak életet. – Miért vállalná a dajkaanyaságot? – Négy gyermekem van, úgyhogy többször átéltem a várandósság és a szülés élményét, ami felejthetetlen volt számomra. Beleszerettem a szülésbe, és bár több gyermekünk nem lesz, szeretném újra megélni ezt a csodát. – Annyira, hogy ingyen is felajánlaná a testét kilenc hónapra? – Igen, a rokonaimnak ingyen segítenék. Idegenek esetében viszont csak a béranyaságot vállalnám, természetesen figyelembe véve a házaspár anyagi lehetőségeit. – Nem félne attól, hogy esetleg lelki traumát okozna a babától való megválás a szülés után? – Szerintem az a nő, aki egy olyan komoly lépésre szánja el magát, hogy saját testét képes felajánlani, nagyon tudatos. Végignézi a lehetőségeket, és számol az esetleges veszélyekkel. Tudom, hogy lelkileg megviselne a dolog, ezért a várandósság elejétől kezdve pszichoterápiára járnék, hogy majd könnyebb legyen elengedni a babát. Szeretném, ha a vérszerinti anyával együtt tennénk ezt, akivel szeretetteljes, családias viszony alakulna ki. El sem tudnám képzelni, hogy ne ismerjem a baba biológiai anyját. – Ugyanolyan gondosan tudna vigyázni a magzatra, odafigyelve az életmódjára a terhesség alatt, mintha a saját gyermekét várná? – Természetesen igen, sőt még jobban is, hiszen tudom, mekkora felelősséggel jár egy új élet kezdeti feltételeinek megteremtése. Azzal, hogy vállalom a terhességet, abszolút vállalnom kell a vele járó felelősséget is. |
Kérdések
A törvényalkotók szerint nem egyszerű adásvételi szerződésről van szó, ami csak annyiból áll, hogy egy nő vállalja, hogy kihord egy idegen gyermeket, megszüli, és átadja a vérszerinti szülőknek. Számos etikai, személyiségi és jogi kérdés is felmerül, ami megnehezíti a döntést.
Ki az igazi anya?
Vajon ki számít anyának, akié a petesejt, vagy aki kilenc hónapon át a szíve alatt hordja, és megszüli a gyermeket? A hatályos családjog szerint a gyermek anyja az, aki megszülte őt. Ekkor két megoldásra lenne lehetőség: vagy örökbefogadással rendeznék a jogviszonyokat, vagy törvénymódosítással a genetikai szülők kapnák meg a szülői felügyeleti jogot.
Béranya vagy dajkaanya?
Jó-e, ha a dajkaanyaságot pusztán a segíteni akarás mint humanitárius cél vezérli? Vagy legyen béranya a dajkaanya, hiszen ugyanúgy segít, mint az orvos, aki anyagi juttatást kap a munkájáért? Vagy ettől üzletté válna az egész, ami számos visszaélésre adna lehetőséget?
Szerencsés-e, ha a szülők ismerik a dajkaanyát?
Egyes vélemények szerint az lenne a legjobb, ha a dajkaanya és a genetikai anya között semmilyen érzelmi kapcsolat nem lenne, míg mások úgy vélik, nemcsak a genetikai, illetve a dajkaanyának, a magzatnak is fontos lenne az érzelmi kapocs.
Mi lesz, ha a dajkaanya vagy a baba lelkileg sérül?
A terhesség hormonális és érzelmi változásokkal jár, kilenc hónap alatt az anyai ösztönök felerősödnek. Az anya, még ha nem is a saját gyermekét hordja a szíve alatt, erősen kötődhet hozzá, és ilyenkor az elválás komoly lelki traumát okozhat. És ha elfogadjuk, hogy a magzat a fogantatás pillanatától kezdve él, érez, és ezáltal az anya-magzat kapcsolat egy láthatatlan köldökzsinórként életre szól, vajon nem okoz-e sérülést a gyermek számára az anyai szerepcsere?
Beleszólhatunk-e a természet rendjébe?
Jó irányba fejlődik-e a világ, ha korlátlan teret engedünk a mesterséges eljárásoknak? Az egyház oldaláról felmerülő ellenérv, a lombikprogram problematikájához hasonlóan, hogy a dajkaterhesség során beültetett, emberi lénynek tekintett embriók közül később néhány elpusztul, így az eljárás emberölésnek számít.
Mi történik, ha valamelyik fél meggondolja magát?
Előfordulhat, hogy a megrendelő párkapcsolata megromlik, és mire eljön a szülés ideje, meggondolja magát, és már nem tart igényt a gyermekre. Vagy éppen a dajkaanya érzi úgy, hogy mivel ő szülte meg a babát, ezért ő az anyja, és nem akarja odaadni a vérszerinti anyának.
Mi a teendő, ha a gyermek a dajkaanya hibájából fogyatékkal születik?
Mi a garancia arra, hogy a dajkaanya ugyanolyan gondos a terhessége alatt, mintha a saját gyermekéről lenne szó? Nem dohányzik-e, nem fogyaszt-e alkoholt vagy narkotikumokat, változatosan étkezik-e, gondoskodva a magzat egészséges fejlődéséhez szükséges tápanyagbevitelről? De előfordulhat olyan komplikáció is, amiről a dajkaanya nem is tehet. Ekkor mi a teendő?
Várható-e megoldás?
Egyes vélemények szerint a meddőség szociális, pszichológiai és etikai konfliktusait nem jogi úton kellene megoldani, hiszen nem a törvényhozás feladata eldönteni az egyes élethelyzetek megoldását. Voltak kezdeményezések olyan szakmai bizottság létrehozására, amely egyénre szabottan tárgyalná és engedélyezné a dajkaanyaságot, így lehetőség lenne az egyedi, különleges esetek szigorú szabályozására, megoldására, és ezáltal a kritikus kimenetelek elkerülésére.
| Fórum: Dajkaanyaság » |
