Játékos sportolók

Katus Attila

„Gyerekkorom kedvencei a labda és a matchboxok voltak. Ugyanakkor mivel a nagymamám falun lakott, és sok nyarat töltöttünk nála a természet és a ház körüli állatok is sok lehetőséget kínáltak a játékra.
A mozgásigényem már akkoriban is nagy volt, nagyon hamar megmutatkozott a sport iránti érdeklődésem. Az életem nagy részében a játékot a sport jelentette, azon belül is olyan sportok, amelyekben fontos szerepet tölt be a labda, pont annak játékossága miatt. Az úszás például soha nem tudott igazán lekötni. Amikor átpártoltam az aerobichoz, akkor pedig a zene lett a játék legfőbb forrása, hiszen ennek a sportnak a játékossága nagymértékben adódik a színes, változatos zenei motívumokból. De azt mondhatom, hogy az élethez való egész hozzáállásom alapvetően könnyed és játékos.
Ha majd gyermekem születik arra fogok törekedni, hogy olyan játékokat válasszon, amelyek fizikálisan megmozgatják, nincsenek rossz hatással a lelkére, és nem veszélyeztetik a testi épségét sem.”


Katus Tamás

„Gyermekkoromban volt egy barátom, akinek rengeteg legója volt, így már ennél fogva is imádtam vele tölteni az időmet. Mindig is szerettem a konstruktív játékokat, akár fából, akár műanyagból készültek. A gyermekeimnek is ezek közül választok legszívesebben, és nem pusztán azért, mert ezeket tartom a leginkább hasznosnak a fejlődésük szempontjából, egyszerűen ezek azok, amelyek a leginkább lekötik őket. Azok a változatos, nagyobb elemekből álló játékok, amelyek még világító és hangos funkciókkal is rendelkeznek nagyon beváltak náluk.
Amit nem kedvelek, azok az erőszakos játékok és fegyverek. Igyekszem kerülni a játékfegyvereket, de nincs könnyű dolgom, mert egyszerűen azt látom, hogy lehetetlen ezekről a játékokról nem tudomást venni. Valószínűleg minden kisfiú szinte ösztönösen puskát formál a kezéből, és automatikusan tudja, hogy hogyan „lézerezzen” és lövöldözzön.”