Várandós légy, ne terhes!

Vannak, akik azt mondják, sem a várandósságra, sem az anyaságra nem lehet lelkileg felkészülni, az ember teherbe esik, és a hormonokkal minden érzés jön magától, ahogy kell. Szerintük manapság nemcsak a szülést, de a terhességet és az anyaságot is túlmisztifikáljuk, ami csak felesleges félelmeket kreál, pedig nincs mitől tartanunk, mert az ősi tudás belénk van kódolva. Dr. Varga Éva pszichiáter szerint igaz, hogy mostanában hajlamosak vagyunk túlzottan félni a várandósságtól és az anyaságtól, holott az egy természetes dolog, amire pozitívan kellene koncentrálni. Éppen ezért fontos, hogy kellőképpen felkészüljünk rá.


Legfontosabb az időzítés

“Az anyaságra meg kell érni – mondja Dr. Varga Éva. – Számos fiatal anyukánál tapasztalom, hogy azért vállal gyermeket, mert a környezete elvárja tőle. Amikor a kismama lelkileg nem érett még az anyaságra, nem tud igazán boldog és elégedett lenni a szerepében. Hiányérzete lesz, mert még nem élt eleget, vagy úgy gondolja, derékba tört a karrierje, nem tanulhat, nem utazgathat, megváltozik a teste, és nem lesz többé vonzó. Folyton amiatt györtődik, hogy kimaradt valamiből, ezért türelmetlen, félelmeit pedig ráterheli a babára, akit emiatt tudattalan bűntudat gyötör. Akkor érdemes babát vállalni, ha úgy érezzük, vágyunk rá annyira, hogy képesek leszünk elfogadni a lemondást, amivel egy gyermek jár. Amikor nélküle érezzük üresnek az életünket, nem pedig vele. Amint sikerül levetkőzni a félelmeinket, és a babát szívből várjuk, akkor az anyaság már nem teher, hanem áldás lesz.”






Miért rossz a babának, ha nem készülünk rá fel lelkileg?

Az érzelmi biztonság kialakulása már magzati korban elkezdődik. A gyermek egész életére kihat, hogy szülei ekkor milyen érzésekkel gondolnak rá. Ha az édesanya bizonytalan a babával kapcsolatban, és a várandóssága alatt szorong, akkor a gyermek később önmagával szemben is bizonytalan lehet. Ha nem akarják a gyermeket, akkor valószínűbb, hogy felnőttként egész életében harcolni fog önmagával és másokkal. Ha közönyösek a baba születésével kapcsolatban, akkor előfordulhat, hogy nehezen tud majd szeretetet adni és befogadni, befelé fordulásra és depresszióra lesz hajlamos. Komoly lelki sérüléseket okozhat az is, ha más neműnek várják a babát, mint amilyennek születik.






Hogyan készítsük fel lelkünket a babára?

Nemcsak a saját érdekünk, de születendő gyermekünké is, hogy felelősségteljesen, tudatosan készüljünk a várandósságra és az anyaságra, testileg és lelkileg egyaránt. Ha úgy érezzük, hogy valóban itt az ideje a gyermekvállalásnak, és teljes szívből döntünk a baba mellett, akkor is számos kérdés és félelem marad bennünk pusztán azért, mert az ismeretlen egy kicsit mindig ijesztő. Ezeket úgy tudjuk kiirtani, ha megtanulunk befelé figyelni, megérezzük és megfogalmazzuk, hogy pontosan mitől félünk, és a probléma tudatosítását követően igyekszünk minél több megnyugtató információt szerezni, vagy segítő módszert elsajátítani.


• Csökkentsük a stresszt!
A sok izgalom nemcsak a fogamzás esélyeit rontja, de a várandósság alatt növeli a vetélés valószínűségét, és rossz hatással van az anya és a magzat lelkiállapotára is. Érdemes minél több nyugtató hatású tevékenységet folytatnunk. A jóga, a meditáció és az autogén tréning segít megtanulni önmagunkra figyelni, és így a félelmeinket könnyebben el tudjuk engedni. Nyugtatóan hat a masszázs, a szauna, a tánc és minden kreatív tevékenység, a relaxáció, a légzéstréning, a terhestorna, az olvasás és a zenehallgatás. 





• Figyeljünk befelé!
A jóga és a meditáció segít kapcsolatba lépni belső energiáinkkal, segít azok felszabadításában, és képessé tesz legyőzni a gátjainkat. Segít ellazulni, és a belső hangra figyelni, ami a várandósság alatt különösen fontos, mert az intuíciók sosem csapják be a kismamát.


• Tájékozódjunk, és beszéljünk a problémáinkról!

Olvassunk babakönyveket, járjunk előadásokra, klubokba, szerezzünk ismereteket a várandósságról, a szülésről és az anyaságról, mert minél többet tudunk a dologról, annál nagyobb önbizalommal és magabiztossággal állunk elébe. Fontos, hogy legyünk pozitívak, és ne csak a komplikációk vagy rémtörténetek maradjanak meg bennünk. Érdemes megosztani félelmeinket gyakorló anyukákkal vagy más várandós kismamákkal. A cél az, hogy szorongásainkat felváltsa az érzés, hogy egy szép és természetes folyamat részesei vagyunk.


• Kérjünk tanácsot szakemberektől!

Ha a környezetünk nem tud elegendő megnyugtató válasszal szolgálni, érdemes részt venni egy felkészítő tanfolyamon, ahol egyéni vagy csoportos foglalkozások keretében képzett szakemberek segítenek a tanácsadásban és szorongásaink oldásában. Az ilyen kurzusok hatására általában javul a résztvevők párkapcsolata, családjukhoz való viszonya is, és gyermekük sokkal kiegyensúlyozottabb személyiséggé válik. Olyan szakembert válasszunk, akiben megbízunk, és olyan módszert, amiben igazán hiszünk.






• Szabaduljunk meg saját magzati kori félelmeinktől!

Sok esetben már a fogamzás is gátolt múltbeli sérelmeink miatt, de a várandósság alatt és a szülés során is szembesülhetünk saját magzati és születési élményeinkkel, amelyek gyakran előhozzák akkori félelmeinket. Fontos, hogy a várandós anyák már a fogamzás és a szülés előtt képessé váljanak saját, születéssel kapcsolatos érzelmi problémáik tudatosítására, negatív érzéseik csökkentésére. Erre hatékony módszer a Hidas-Raffai-féle anya-magzat kapcsolatanalízis, melynek feladata, hogy átvilágítsa a leendő anya lelkét, segítse rendezni a várandósságával kapcsolatos konfliktusait, negatív viszonyulásait. Segít harmonizálni az anya születendő gyermekével való természetes kapcsolatát, és felkészíti a kismamát a szülésre, illetve a magzatot a születésre. Egy másik lehetőség a születéstréning, amely a születés során fellépő magzati sérüléseket, a túlzott félelem mögött álló születési traumákat feltáró pszichoterápiás kutatási módszer.

Születni és újjászületni – Önismereti tréningeket tartanak a Kheirón Központban »


Az apa lelki felkészülése is fontos!

Családdá kovácsolódni nem könnyű dolog: az anyának társra, a babának apára van szüksége az első pillanattól kezdve. Ezért már a baba fogantatása előtt szükség van arra, hogy az apa aktív részese legyen a folyamatnak. Az anya várandóssága nagy lelki terhet ró az apára is, hiszen az idő előrehaladtával a kismama egyre inkább a babára összpontosít. Míg a mamában az anyává érés a magzat fejlődésével folyamatosan megy végbe, az apában jó esetben csak az első rúgáskor tudatosul igazán, hogy egy új élet veszi kezdetét. Addig könnyen előfordulhat, hogy elhanyagolt kívülállóként szemléli a dolgokat, ezért még inkább fontos, hogy már az elején készítsük fel az apát arra, hogy mivel jár a várandósság, mi lesz a szerepe, milyen segítséget várunk el tőle. Osszuk meg vele érzéseinket, örömünket és félelmeinket. Hagyjuk, hogy ő is beszélgessen a magzattal, lássuk el információkkal, és vonjuk be minden fontos lépésünkbe és döntésünkbe.