A mell és a szoptatás

Belövellés előtt

Aranyszabály, hogy addig tanuljuk meg a babával együtt a szoptatást, amíg a tej be nem lövell. Utána ugyanis sokkal nehezebb helyzetbe kerülünk, hiszen a mell akár két-háromszorosára is megnő. Ennek azonban kizárólag az apuka örül, hiszen a baba alig tudja bekapni, öklendezik tőle, és ha rossz helyen szívja, erős fájdalmat és sebeket okoz. Ilyenkor érdemes egy kicsit fejni szoptatás előtt, hogy lágyabb legyen a mell, és könnyebb legyen a babának a szopás. Bár sok kórházban maguk a nővérek ajánlják a bimbóvédőt, érdemes ezt az időszakot mindenféle egyéb segítség nélkül átvészelnünk. A babák szélsebesen nőnek, hamar behozzák a lemaradást, hirtelen csak arra leszünk figyelmesek, hogy a mellünk már eltörpül a baba feje mellett.

Majd szétfeszül

A szülésben nemcsak az anyák, hanem a babák is elfáradnak, így nem csoda, ha az első próbálkozásokkor nem akarnak még bőszen szopni. De amint megjön a baba étvágya, az anya szervezete is reagál: belövell a tej. A mell kemény és feszes lesz, szoptatáskor sokszor a másik mellből is folyik a tej. Ilyenkor ügyelni kell arra, hogy a mell képes legyen kiürülni, különben a pangó tej mellgyulladáshoz vezethet, amit mindig három tünet kísér: helyi vérbőség (bőrpír), meleg és fájdalom. Előfordulhat, hogy felmegy az anya láza, betegnek érzi magát. A teendők azonban továbbra sem változnak: minél gyakrabban kell szoptatni, fejni, hogy a tej kiürüljön. Ha a láz és a rossz közérzet tartós, a fájdalmas, piros csomó sem lazul fel egy nap alatt, valószínű, hogy kórokozó okozza a gyulladást, ilyenkor haladéktalanul forduljunk orvoshoz, aki antibiotikumot ír fel.

Ebben a szépségközpontú világban sok anya azért hagyja el idő előtt a szoptatást (vagy el se kezdi), mert fél, hogy a melle megcsúnyul. Nos, szembe kell nézni a tényekkel: a mell megváltozik. Lehet, hogy kisebb vagy nagyobb lesz, hogy kicsit lejjebb ereszkedik, és formája sem marad ugyanez. Talán nehéz elfogadni a változást, de vigasztaljon a tudat, hogy a korral egyébként is átalakul a mell. Bármennyire szeretnénk, a húszas éveink gömbölyded formái a múlté lesznek. Akár szoptatunk, akár nem.
Viszont sokat tehetünk, hogy minél kevésbé legyen szembetűnő a változás. A praktikus, vastagpántos terhesmelltartót ne vágjuk a sutba, nyugodtan használjuk szoptatás alatt is. Vásárolhatunk külön szoptatós melltartót is, bár utólag rájövünk, hogy akármelyik erős tartású, jó gumírozású sportos darab is megteszi szoptatáskor. Használhatunk mellápoló törlőkendőt, olajat, feszesítő krémet, és óvatosan tornázhatunk is. És legyünk nagyon büszkék: egy pici embert növesztünk napról-napra nagyobbra.

Veronika története Nehezen estem teherbe, és mikor megfogant a kicsi, földöntúli boldogságot éreztem. Százszázalékos anya akartam lenni, beleértve a szoptatást is. Mindent tudtam, amit a témáról tudni lehet. Olyannyira beleéltem már magam, hogy a kilencedik hónapban szinte sírva fakadtam, ha egy szoptató anyát láttam. Úgy gondoltam, ennél nagyobb öröm nem is létezhet a világon. Az első hidegzuhany akkor ért, amikor a várva várt természetes szülés helyett rohamléptekkel toltak a műtőbe, és altatásban császármetszést végeztek. A kórházi szobában eszméltem, körülöttem a férjem, az orvosom, csak a baba nem volt sehol. Úgy éreztem, hogy mindenről lekéstem: az igazi összetartozásról, az igazi kötődésről és az első igazi szoptatásról. Mikor először kézhez kaptam a babám, nem is akartam mellre tenni. Minek? Úgysincs még tejem, és ha nem úgy alakult semmi, ahogy terveztem, minek vesződjek? Egy napig halogattam a szoptatást, később már a nővérek szóltak rám, hogy kezdjek neki. Mivel ennyire negatív voltam, szinte törvényszerű volt, hogy tovább csalódjak. Kisebesedett a mellbimbóm, begyulladt a mellem, a pici meg csak üvöltött rajtam. Hova lett az álomkép, hogy egy kisbaba szundikál a keblemen ! Fura helyzetbe kerültem. A csalódásomat, a dühömet a mellemen töltöttem ki. Persze még szerencsésebb ez, mintha a kisbabámra haragudtam volna de ezzel elértem, hogy nem szerettem szoptatni. A férjem lépett közbe, kijelentette, hogy ha ennyire utálkozom, adjak tápszert a babának. Kezembe nyomta a cumisüveget, és rám szólt: na, etesd! A módszer hatott. Egyszerűen képtelen voltam nekikezdeni. A fiam már egyre jobban üvöltött, én meg csak tétováztam… aztán meghoztam a döntést: inkább a mellem, mint ez műanyagszagú vacak. Na, azóta nincs gond se a mellemmel, se a szoptatással.