Még mielőtt elkezdenénk
Beszéljünk neki az oviról!
Senki nem szereti, ha úgy érik az események, mint derült égből a villámcsapás. Apró, óvatos kis lépésekkel készítsük fel gyerekünket az óvodára. Sétáljunk arrafelé, kukkantsunk be, és meséljük neki, hogy nemsokára ő is nagy lesz, és a többi kisgyerekkel itt fog játszani.
Otthon is beszélgessünk a témáról, a könyvei közé becsempészhetjük Kormos István: Vackor óvodába megy című meséjét. De azért ne vigyük túlzásba a felkészítést. Ha túl sokat beszélünk az óvodáról, valamint arról, hogy milyen jó is lesz a többi gyerekkel, ellenkező hatást is elérhetünk. A kicsi megérzi a görcsös akarásunkat, és kétségbeesetten tiltakozni fog az óvoda ellen.
| Marcsi: Üvöltöttem a kerítés mögött A családi legendárium egyik legtöbbször mesélt története az én első óvodai évem. Édesanyám szörnyen féltett. Ezt persze nem merte kimondani, magának bevallani, és hogy ezt valahogy palástolja, folyton az óvodát dicsérgette. Mindennap elmentünk a nagy fehér házhoz, a hatalmas kerthez bámészkodni. Néztük a gyerekeket, óvónőket, édesanyám meg csak magyarázta, magyarázta, hogy milyen jó hely ez a gyerekeknek. Engem egy pillanatig nem hatottak meg a szavak, pontosan megéreztem, hogy édesanyám ennek az ellenkezőjét gondolja. Na, meg is lett ennek az eredménye! Állítólag úgy üvöltöttem, mikor először ott akart hagyni, hogy visszhangzott az egész környék. Még az óvónőknek is nekimentem |
 |
| Bízzuk néha másra is a gyereket! |
A legnehezebb helyzetben azok a gyerekek vannak, akik az óvoda elkezdése előtt egyáltalán nem töltöttek el külön időt az anyjuktól. Érdemes egy-egy délutánra nagymamára, rokonokra bízni gyerekünket. Neki is meg kell tapasztalnia, hogy néha elszakad az anyjától, de aztán újra találkoznak. De ne szökjünk ki az ajtón, nézzünk a szemébe, búcsúzzunk el, mondjuk el, hogy visszajövünk, és csak utána hagyjuk el a terepet. Ez a rituálé később, az óvodai beszoktatás idején is jól jön.
Járjunk közösségbe!
Fontos még, hogy vigyük a kicsit sokat a játszótérre, játszóházba, hogy találkozzon más gyerekekkel. Legyen némi rutinja a közös játékban, és érezze, hogy kortársaival mások a játékszabályok, mint a felnőttekkel.
Alakítsunk ki napirendet!
Járjunk közösségbe!
Kérdezzük meg a kiválasztott óvodában, hogy milyen ritmust kell követnie a gyerekeknek, és próbáljunk már hónapokkal a kezdés előtt mi is ehhez igazodni. Sok családban az ebéd utáni alvás a kardinális kérdés: vannak, akik már egyáltalán nem alszanak napközben, mások viszont már tizenegykor az ágyba kéredzkednek. Legyen a leendő ovisnak természetes, hogy ebéd után minden kisgyerek aludni megy.
Elkezdődik az óvoda
Még együtt
Az első hetet általában együtt töltik az óvodában a szülők és a gyerekek. Van mód közösen megismerni az épületet, a kertet, a játékokat és az óvónőket. Vannak, akik arra esküsznek, hogy jobb inkább egyedül hagyni a gyereket, tíz percre, fél órára, egy órára
, majd hazamenni, és a következő nap tovább növelni az ottlétet. A többség azonban inkább az oviban marad, már csak kíváncsiságból is, hogy miként kezeli a kicsi az új helyzetet. Ne érezzünk bűntudatot, ha megvigasztaljuk, mikor sír, ha néha megbabusgatjuk. Próbáljuk megnyugtatni, és elmondani, hogy milyen büszkék vagyunk rá, hogy már nagy ovis lett.
Idézet a Nem akarok ovikába menni című fórumról:
katee_liin: Óvodában 20 éve dolgozom 3, 4 és 5 évesekkel. Svédországban, de remélem, tudok azért egy pár tanácsot adni. Először is minden gyermeknél különböző és különböző hosszú ideig tart, amíg megszokják az ovit. A legtöbb gyermek sír kezdetben, de elég hamar elmúlik. Egy tippet adok. Nálunk csinálnak a szülők vagy az óvónők egy kis könyvet a gyermeknek. Abba ragasztanak egy pár képet a szülőkről, testvérekről, nagyszülőkről stb., akik sokat jelentenek a gyermeknek.
Nézz be a fórumra! »
További fórumok:
Álmom egy szép ovi »
Mizujs az oviban? SEMMI »
Első nap az oviban »
Ne szökjünk ki az ajtón, abban reménykedve, hogy így megússzuk a pityergős búcsúzkodást. Nézzünk a szemébe, mondjuk el, hogy elmegyünk, és majd visszajövünk.
Az érkezésünket kössük egy pontos időponthoz, ebéd előtt, ebéd után, alvás után
Ha már egyszer kiléptünk az ajtón, próbáljunk erősek lenni, és ne visszamenni, sírjon bármennyire is. Gondoljunk arra, ha visszamegyünk, akkor újra kezdhetjük az egészet elölről. Ezzel meg azt erősítjük a gyerekben, hogy valami csak nincs rendjén, és talán még sincs olyan nagy biztonságban az óvodában.
Ha azonban mégis visszafordultunk, ne ostorozzuk magunkat tovább a gyengeségünkért. Vonjuk le a következtetéseket, és próbáljunk másnapra elég erőt gyűjteni magunkban a gyors búcsúhoz.
Ha megyünk vissza a gyerekért, legyünk mindig nagyon pontosak. Ha azt ígértük, hogy alvás után ott leszünk, mi öleljük elsőként magunkhoz, ahogy felébred.
Miért fontos a jó óvónő?
A legféltettebb kincsünket bízzuk az óvónőre
A legféltettebb kincsünket bízzuk rá. Ha magunk is kételkedünk a tudásában, hozzáértésében, hogy is várhatnánk, hogy a gyerekünk szeresse az óvónőjét. Ha már egyszer döntöttünk az intézményt, csoportot illetően, próbáljuk félretenni a kételyeinket, és megbízni a szakemberben. Végül is nem a mi gyerekünk valószínűleg az első, aki nem szereti a kelkáposzta-főzeléket, és nehezen fekszik le ebéd után, de ennek a megoldása most nem a mi feladatunk. Sok szülő ott rontja el, hogy mindent magához, az elképzelt maximumhoz viszonyít. És az óvoda ennek fényében természetesen csak rosszabbul teljesíthet.
Vegyük partnernek az óvónőt, beszélgessünk el vele az általunk fontosnak tartott nevelési elvekről. Mondjuk el, hogy mit tartunk fontosnak (pl. vizet adjanak inni a gyereknek, ne szörpöt), és lehetőleg mindennap kérjünk rövid élménybeszámolót.
Az óvodában a foglalkozások lényege a játék. Így tanulnak, gyűjtenek tapasztalatokat, ismernek meg új dolgokat a gyerekek. De az óvodában a kicsik másként játszanak, mint otthon. Mert mi, szülők akaratlanul is irányítjuk a gyerekünket, türelmetlenkedünk, folyton sietünk. Az óvónő azonban csak beindítja a játékot, a többit a gyerekek egymás között játsszák. Megtanulnak alkalmazkodni, saját érdeküket érvényesíteni, kudarcot eltűrni. Ezért is olyan fontos, hogy előbb-utóbb kikerüljenek a kicsik a szülői fennhatóság alól.
Tippek mamáknak:
A délutáni alvást megkönnyíthetjük, ha elviheti a gyerekünk otthonról a legkedvesebb tárgyait. Takaróját, babáját, akár a cumiját. Annyi új dologhoz kell alkalmazkodnia, hogy nagyon is szüksége lehet az otthoni fogódzókra.
A többi szülővel közösen az egyhangú óvodai étkezésen is javíthatunk. Vigyünk be gyümölcsöt, egészséges rágcsálnivalót, joghurtot.
A gyerekek többsége igen hamar megszokja, megszereti az új környezetét. De vannak olyanok is, akik talán nem is tiltakoznak olyan vadul az óvoda ellen, mégis különféle óvodakerülő tüneteket produkálnak: újra bepisilnek, agresszívvé válnak, dadogni kezdenek, rágják a körmüket, szopják az ujjukat, nem esznek. Sokan betegeskednek is, de hát gondoljunk bele, micsoda változás ez a kicsi életében. Nem csoda, ha inkább visszavágynak az anya közelébe. Bármilyen nehéz is, ne hagyjuk, hogy sokat kimaradjon a gyerek az oviból, mert egyre nehezebb lesz a visszaszoktatás. Ha a tünetek nem múlnak, kérjük az óvónők, óvodai pszichológus véleményét.
Néha-néha minden anyuka nekikeseredik. Mert folyton beteg a gyerek, mert folyton sír, ha indulni kell az oviba, mert a hideg reggeleken olyan keserves az elindulás. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy a gyereknek nemcsak a mi elismerésünkre, a mi társaságunkra van szüksége, hanem a kortársaiéra is. Azt se feledjük, hogy az iskola még nehezebb lesz. Az óvodában még legalább lehet egy kicsit önfeledt kisgyerek.
Beindul a verkli
Reggel kel a család, reggeli, indulás a munkába, iskolába, óvodába. Ne hagyjuk, hogy a legkisebb is a napi menetrend egy kipipálandó darabja legyen. Mikor megyünk az oviba, beszélgessünk a napi dolgokról, hogy mire vágyik, mit szeretne csinálni. Hazafelé pedig kérdezgessük ki az aznap történteket. De ne azt, hogy: Na, milyen volt az oviban?, hanem valódi, érdeklődő kérdéseket tegyünk fel az óvó néniről, a többi gyerekről.
Fontos, hogy meséltessük őket, érdeklődjünk a nap eseményeiről, kivel barátkoztak, mit játszottak, mi volt az ebéd. Ma már hangoskönyvből is hallgathatják az egyik legkedvesebb ovis mesét, a Vackor-történeteket Hernádi Judit előadásában. Bővebbet a hangoskönyvről »
|
