 |
| Kattints a képre! |
Szóval Mártika megállt Sára házánál és számolni kezdte, hogy Egy, kettő, há de csak eddig jutott el, amikor Sára házából hangokat hallott: legjobban akkor sikerül a varázslás, ha a varázsigét holdfénynél mormogjuk el. Legegyszerűbb varázspálcánkkal kétszer kell az eltüntetendőre suhintanunk . Mártika nagyon, de nagyon meglepődött.
A Kék utcában már régóta senki sem akart ilyen macerás dologgal foglalkozni, mint a gonosz varázslatok vagy eltüntetések, varázspálcát pedig talán kislány korában látott utoljára a nénikéje sufnijában, két darabra törve. Furcsa mondta. – Felettébb furcsa.
De aztán arra gondolt, a nyomozásra van egy szakember, azzal kellene próbálkozni. Észre is vette, hogy átellenben egy kalap alatt füstölög egy pipa, kicsit lejjebb pedig egy ócska szürke színű kabátot lengetett a szél. Mártika tudta, hogy ez csakis a nagyon titkos Tímár Henrik lehet. De mielőtt Mártika kinyitotta volna a száját, a pipa kiemelkedett és a gazdája megszólalt. Csitt, egy szót se, mindent tudok, mindent hallottam. Körülszaglászok Sára lakásában.
Ekkor a nyugdíjas sárkány ajtajánál megszólalt a csengő. Amikor Sára megjelent, a pipa kiesett a kalap alól, koppant egyet a kék kövön. Sára pedig szó szerint azt mondta: Nocsak, előbb ébredjen fel az a pernahajder, aki nálam nyomogatja a csengőt! Erre mi tagadás a nagyon titkos detektív berezelt. Helyette Mártika szólalt meg, hogy mégis mi a csudát hallgat Sára, mi az a varázslós műsor, és melyik adón adják. De Sára nem is tudott válaszolni, elsápadt, kicsit meg is görnyedt, és nagyon, de nagyon szomorú képet vágott.
Illusztráció: Farkas Anikó
