Elsõ karácsonyunk a kisbabával

Hangulatunkat már a csecsemő is érzékeli. Kíméljük meg magunkat, és ezáltal őt is a bevásárlás, sütés-főzés okozta ünnepi stressztől!

Most különösen sok kellemes inger éri, ezért ugrásszerűen fejlődik értelme. Minden érzékszervnek nyújt valami ajándékot a karácsony: csengettyűszó, halk karácsonyi dallamok, gyertyafény, csillogó üvegdíszek, zörgő-zizegő színes csomagolópapír, bársonyos szalagok, lágy tapintású ünnepi ruhák, finom fahéjas-szegfűszeges illat, talán már meg is ízlelheti a mézeskalács ízét.

A kisbabát ezek az új ingerek foglalkoztatják leginkább. Szenteljünk elegendő időt arra, hogy megcsodálhassa a fa díszeit. Vegyük karunkra, és járjuk körbe a fát naponta többször is. Vezessük óvatosan a kis kezeket a tűlevelekhez, hogy érezhesse egy picit a szúrást. Adjunk egy-egy díszt a kezébe, aztán akasszuk vissza a fára, hogy észrevegye, ez oda való, nem egyszerű játékszer.

Elgondolkodhatunk azon, vajon éveken keresztül ugyanazokat a hagyományos díszeket rakjuk-e fel, vagy öltöztessük minden évben másképp a fát. A kicsik szeretik az állandóságot, a hagyományt, de persze élvezik a meglepetéseket is, hiszen izgalmas dolog minden évben találgatni, vajon ezúttal milyen lesz a fa.

Túl sok a jóból

Kétéves kortól már az érzéki benyomásokon túl is megértenek valamit az ünnep lényegéből. Szép képeskönyv segítségével meséljük el esténként a betlehemi történetet. A vásárolt vagy otthon összeállított Betlehem figuráival könnyen meg is eleveníthetjük az eseményeket. A kisgyerek közben maga is rakosgathatja benne az állatokat, pásztorokat.

Nem kell sok ahhoz, hogy boldog karácsonyt szerezzünk neki, ám fordítva is igaz, könnyen elronthatjuk az örömét. Ünnepekkor rendszerint túl sok jut a jóból: ételből, ajándékból, vendégből. A kisgyerek nem kér ünnepi menüt, és most sincs több türelme az asztal mellett üldögélni, mint máskor.

Ha eddig nemigen fogyasztott édességet, most sem kell rászoktatnunk. Ne ezekben a napokban adjunk neki valamilyen új ételt, és az egyévesnél kisebbeknél különösen ügyeljünk arra, mi kerül a szájukba. Ajándékból elegendő egy-két csomag, ne szoktassuk rá a követelőzésre. A nagyobbaktól se kérdezzük meg, mit hozzon az angyalka, hadd maradjon ez meglepetés.
Minél több holmi veszi körül a kicsit, annál kevésbé tud velük játszani, megcsodálni, örülni pedig végképp nem lesz képes. Inkább a jó minőségre ügyeljünk, mint a mennyiségre.

Szűk családi körben töltjük a szentestét vagy népes családi körben? Jó lesz előre felkészülni a vendégseregre! Persze nem csak az ünnepi menüt illetően, hiszen a kicsire is tekintettel kell lennünk. Hol lesz a kúszó-mászó csecsemő, a vendégek lába alatt? Vagy kézről kézre adogatják majd? Mit szól a sok ritkán látott archoz? A vendégeskedés előkészítéséhez vegyünk igénybe családi segítséget. Nem csecsemő, kisgyerek mellett kell bizonyítanunk háziasszonyi képességeinket! A szeretet ünnepén különösen figyeljünk arra, hogy a külsőségek ne vonjanak el bennünket a családtól.

Egyszer elmúlik karácsony

Arra is gondolnunk kell, hogy egyszer elmúlnak az ünnepek. A kicsinek nagyon fog hiányozni a karácsonyfa (nem csak neki). Üres lesz a helye a lakásban, hiába keresi a kedves díszeket, amikkel már megbarátkozott. Ha tehetjük, vegyünk egy kisebb gyökeres fát, ezt kiültethetjük a kertbe.
Az elmúlás az élet része, minél természetesebbnek tekintjük ezt, annál könnyebben megvigasztalódik a kisgyerek. Magyarázzuk el, még ha nem is érti egészen, hogy jövőre is lesz karácsony. Szép szokás a karácsonyfa alatti családi fényképezkedés: évről évre láthatjuk fáinkat, családtagjainkat. Ha jövőre elővesszük az idei fényképeket, egészen elcsodálkozunk majd, mekkorát nőtt a gyerekünk.