 |
Nem minden vérzés
Igen ijesztő dolog, ha a terhesség alatt vérzés jelentkezik, mégse kell egyből a legrosszabbra gondolnunk. Nagyon sokan véreznek a várandósság alatt, mégis gond nélkül kihordják magzatukat. Legelőször is bizonyosodjunk meg, hogy honnan származik a vér. Erre a legegyszerűbb megoldás, ha egy tampont helyezünk fel. Utána pedig irány a nőgyógyász! Ne hallgassunk a barátnőnkre, aki szerint természetes a vérzés; az anyánkra, aki állítja, hogy bizony ő is vérzett; vagy bárkire, aki erről le akar beszélni: az egyedüli ember, aki a sajgó kérdéseinkre választ adhat, az az orvos.
| Szólj hozzá a fórumokhoz! Vetélés után » Terhesség vetélés után » Vetélés többször van remény? » Kérdezd szakértőinket! dr. Radványi Krisztina szülész-nőgyógyász » dr. Demendi Csaba szülész-nőgyógyász » dr. C. Molnár Emma pszichoterapeuta » |
Miért?
A korai vetélésnél nehéz megállapítani egyértelműen az okokat. A legtöbbször tapogatóznak az orvosok, és természetesen a legközelebbi terhességnél fokozottan figyelnek az anyára, megpróbálva kivédeni egy újabb vetélést.
| A leggyakoribb okok a következők: |
| Anyai részről: |
| méhnyak-elégtelenség, a méh fejlődési rendellenessége, méhdaganat (mióma), méhnyálkahártya-károsodás és -gyulladás, sárgatest-elégtelenség |
| dohányzás, fertőzés, láz, trauma, vérszegénység, endokrin megbetegedés (cukorbaj, pajzsmirigybántalom) |
| Apai részről: |
| spermaeredetű (száma, alakja, funkciója zavart) |
| kromoszóma-rendellenesség |
| Magzati részről: |
| beágyazódási zavar, kromoszóma-rendellenesség, immuntolerancia csökkenése stb. |
| Külső okok: |
| gyógyszerek, sugárzások, oltások |
 |
Az orvosok álláspontja sem egységes abban, hogy a korai vetélés mennyire természetes folyamat. Főként az angolszász területen úgy tartják, hogy ez a kiválasztódás eszköze, melybe orvosi eszközökkel nem szabad beavatkozni. Máshol így nálunk is már az első hetekben is alkalmaznak megtartó kezeléseket, mert a hazai felfogás szerint a genetikai okokon kívül sok más tényező miatt is bekövetkezhet a vetélés, melyek ma már orvosolhatók.
Ha már nem visszafordítható
Megtartó kezeléseknél természetesen nem arra kell gondolni, hogy a sérült magzat megmentéséért harcolnak az orvosok. Nem is tudnának, hiszen ilyenkor mindenféle beavatkozás mellett is bekövetkezik a vetélés. Ezt viszont pontosan csak a nőgyógyász tudja megállapítani, aki ezután elvégzi a műszeres befejezést.
Téves az a nézet, hogy a természet majd ezt is elrendezi, hiszen a méh üregében több-kevesebb életképes lepényi szövetrész maradhat, mely elhúzódó vérzéshez, hosszas gyógyuláshoz, esetleg újabb vetéléshez vezethet. Ezután sor kerül az elvetélt szövetek kórszövettani feldolgozására.
| Miként történik a beavatkozás? Az orvos beutalót ad a kórházba, ahol ha az anya hat órán belül nem evett és nem ivott akár azonnal elvégzik a beavatkozást. Minden altatásban történik, és néhány órával a műtét után már haza is lehet menni. Néhány napig vérzés észlelhető, gyakori a hátfájás és/vagy az alhasi fájdalom. Nem tanácsos ilyenkor tampont használni, és a szexet is kerülni kell. |
Hogyan tovább?
A totális üresség fogalmazott Klára a vetélés után. Sokan éreznek hasonlóan, melyhez még hormonális és testi változások is társulnak. Nehéz újra talpra állni. Újra reménykedni, próbálkozni. Sokat segít, ha nem zárkózunk magunkba, hanem társunkkal együtt jutunk túl a mélyponton. Mert ők is gyászolnak. Nekik is fáj. A közös beszélgetések oldják a legjobban a szomorúságot, és együtt talán könnyebb felkészülni a jövőre.
Hogy mikortól érdemes újra próbálkozni, eltérőek az orvosi vélemények. A többség szerint legalább három hónapot vagy inkább egy fél évet jó, ha várunk, hiszen nemcsak a testünket, hanem a lelkünket is újra rá kell hangolni a terhességre. Ha fertőzés okozta a vetélést, meg kell bizonyosodni, hogy teljesen meggyógyultunk.
| Mekkora a vetélés kockázata? |
| első terhesség esetén: 5% |
| ha az utolsó terhesség élveszületéssel végződött: 5% |
| egy vetélés után: 20% |
| két vetélés után: 28% |
| három vetélés után: 43% |
| abortusz után: 6% |
Márta: A kórteremben
Kicsi vérzéssel kezdődött. Az addig makkegészségesnek gondolt terhességem egy pillanat alatt dőlt romba, lelkileg maga alá temetve engem is. Az orvost egyből hívtam, megvizsgált, még ultrahangra is beutalt, de a hümmögésen kívül nem sok mindent tudtam meg. Várjunk, mondta ki a végszót, otthagyva a teljes kétségbeesésben.
Két napig szinte egyhuzamban bőgtem, mikor egyik ismerősöm a saját orvosát ajánlotta, hátha mond valami mást is a hümmögésen kívül. Egy sokkal alaposabb vizsgálat után egyből a kórházban kötöttem ki. Szerda este volt. Papírok, kérdések, a sporttáskám, és bent találtam magam egy nyolcfős kórteremben, egy nyikorgó vaságy szélén kuporogva. Alig aludtam. Hallgattam a szomszédos ágyon fekvők szuszogását, gondolkodtam, vajon ők miért lehetnek itt.
Hamar megtudtam. A nyolc nőből kettő veszélyeztetett terhes volt. Ketten a vetélés szélén álltunk. A többi ágyon viszont félnaponként cserélődtek a betegek. Nők, akik nem akarták a terhességet. Nem akarták a gyereküket. Volt, aki már vagy ötödször van itt, mert hát mindig becsúszik az a gyerek. Volt, aki éppen összeveszett a barátjával, így már a gyerekére sem kíváncsi. Az egyik megtörten, a másik közönyösen mesélt. Én meg csak hallgattam. Közben a vérzés erősödött, egyik nap már engem toltak a műtőbe.
Senkinek nem kívánom vissza azokat a napokat. Nemcsak az fáj, ami megtörtént, hanem az is, hogy miért kellett pont egy ilyen kórteremből a műtőasztalra kerülnöm.
