2007. Február 16.

Beszélj már, angyalom!

A szomszéd kislánynak be nem áll a szája. A játszótéren az a kétéves gyerek kívülrõl fújja a mondókákat. Már a fiatalabbak is csak úgy csivitelnek. Ragoznak, kérdeznek, hangosan gondolkodnak. Csak õ nem. De miért nem beszél?

Vályi-Nagy Erika

Már jóval a gyerek születése előtt megálmodjuk, hogy milyen csecsemőt is szeretnénk. Milyen kisbabát, milyen kamaszt, milyen felnőttet. Meddig szopjon, mikor jöjjön ki az első foga, mikor kússzon, másszon, járjon, mikor legyen szobatiszta és mikor mondja ki az első szót. Túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk mindennek. És később is: folyton a dátumokat tartjuk számon. A család, az ismerősök se kérdeznek sose mást: Na, és beszél már?

Későn?

Marci kétéves múlt. Nem mond semmit. Hiába minden: ismételgetés, kérdezgetés, noszogatás, fenyegetés, kérlelés nem és nem. Mutogat, gesztikulál, ezt persze olyan remekül, hogy a boltban is megérteti magát. Gondolkodunk, hogy elvigyük-e szakemberhez.

Mikor kezd a gyerek beszélni?

A leggyakrabban alkalmazott fejlődési teszt, a Bayley-skála szerint a gyerekek átlagosan 14 hónaposan mondanak két szót, de ez az átlag 10 és 23 hónap közti szórásból adódik. Ez a nagy szórás részben öröklött adottságból, részben a nevelésből, részben pedig a gyerek egyéniségéből adódik.

Ha a gyerek odafigyel az emberek beszédére, sok beszédet hall és szemlátomást ért is, akkor ne aggódjunk. Ne siettessük a beszédet, és ne erőltessük! Ne hallgassunk azokra a károgókra, akik szerint fejleszteni, gyakoroltatni kéne a gyereket. Ugyanúgy, mint a járásnál, egyszer csak feláll és elindul a gyerek, beszélni is elkezd majd egyszer. Teljesen mindegy, hogy hároméves koráig mikor szólal meg, mert egy-két hónap múlva pontosan ugyanúgy fog beszélni, mint azok, akik egyévesen kezdték.

Beszéljünk hozzá!

Vivi kétéves, két hónapos. Egyetlen szót használ, hogy baba. Baba a labda, a kenyér, a légy a falon, csak a hangsúly más. Meg a mimika és a gesztusok. Valljuk be, jól értem ezt a »babanyelvet«, de kicsit aggaszt, hogy miért nem használ több szót. Tudom, tudom, van még ideje, de mégis. Nincs valami, amivel beszédre bírhatnám?

Egyetlen feladatunk van, viselkedjünk normálisan, hagyjuk mozogni, játszani, futkározni, énekeljünk, beszéljünk hozzá. Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy mi magunk mennyit beszélünk egymással, és mennyit beszél a tévé hozzánk, szoktunk-e közvetlenül a gyerekhez szólni, vagy azon az alapon, hogy úgyse mond még semmit, kihagyjuk a társalgásból. Ránézünk, amikor kérdezünk, vagy csak úgy a levegőbe lógnak a kérdőjelek?

Lássa is a kicsi, hogy mit jelentenek a szavaink. Amit csinálunk, az feleljen meg annak, amit mondunk. Most megmossuk az arcod! Utána a hasad, lábad, karod.

Ne legyen a tévé, rádió háttérzaj. Összezavarja a gyereket, ha megy egy dobozból a beszéd, és senki sem figyel rá. Ha mégis bekapcsoljuk, figyeljünk is arra, amit mondanak.

Mutassuk ki, amit érzünk, és ezt kísérjük megfelelő arckifejezéssel. Ne zavarjuk össze a gyereket azzal, hogy itt az én kis boszorkám!, mikor arcunk azt mondja, itt az én gyönyörű kislányom!.

Hiszek-e a gyerekemben?

Attól félek, Áron buta lesz. Nem tehetek róla, folyton erre kell gondolnom: történjen bármi születésnap, ajándékozás, sírás, égzengés, földindulás , ül egy kis mosollyal a szája szegletében, és rakja az építőkockáit. Annyit nem mond, hogy báááá.

A folytonos aggódás felveti azt a kérdést is, vajon képes vagyok-e kivárni, míg a gyerekem elindul (vagy veszek egy bébikompot), míg szobatiszta lesz (vagy elverem a fenekét, ha megint becsúszik valami) és míg beszélni kezd. Bízok-e az érésben, a természetben, a gyerekemben, vagy azt hiszem, hogy mindent nekem kell elintéznem, megoldanom. Fejlesztenem kell mert nem hiszek a fejlődésben.

A beszédet nem kell tanítani. Helyesen, értelmesen, tisztán kell beszélni a gyerek előtt ennyi az egész.

Nem úgy mondjuk!

Hibásan beszél. Rosszul használja a ragokat, a múlt és a jelen időt. Néha még a szavakat is összekeveri. Muszáj kijavítani.

Ne javítsuk ki a gyerek beszédét, mert ezzel csak elbátortalanítjuk. Nem tudja még követni a nyelvtani szabályokat. Neki csupán annyit kell éreznie, hogy értjük és örülünk annak, amit mond. Ahelyett, hogy folyton ragoztatnánk, inkább figyeljük meg, hogy milyen érdekesen használja a nyelvet, micsoda szabályokat épít fel magának, hogyan rakja össze a mondatokat. A gyerek a maga nyelvén beszél, mi pedig a magunk nyelvén helyesen válaszolunk. A gyerek figyel és utánoz. Legközelebb a helyes mintát. Ha állandóan javítgatjuk, azzal csak unalomra ítéljük, és feltartóztatjuk a beszédfejlődését. Mert neki semmi kedve, hogy a már elmondottakat megismételje. Valami újat akar mondani. Hadd beszéljen a maga módján, mi pedig ne tegyünk úgy, hogy nem értjük, amikor igenis értjük.

Gügyögés?

Ha azt mondja, hogy kéjek kekit, akkor egyszerűen nem tudom máshogyan mondani: »Mit kéjsz? Kekit?« Ez olyan nagy baj?

A gyerek a hangokat gügyögve próbálgatja, de tévedés, hogy nekünk is át kéne venni ezt a beszédet. Hagyjuk az ő nyelvén beszélni, de mi a magunkén válaszoljunk. Ha kekit kér, kekszet adjunk. Ha már késő a bánat, és szinte iskoláskorú gyerekünk még mindig selypítve beszél mi pedig rájöttünk, hogy micsoda kitolás lesz ez majd a gyereknek az iskolában , próbáljunk változtatni. De ne drámaian, csak lépésről lépésre. Figyeljünk arra, hogy sohase utánozzuk a gügyögést, és ne is válaszoljunk neki így. Bármit is mond selypítve, azonnal fordítsuk le helyes beszédre, és várjuk meg, míg maga is váltani fog.

Három év után

Három év után javasolják, hogy nézessük meg a gyereket szakemberrel. Leggyakrabban a hallással vannak gondok, ezért elsőként hallásvizsgálatra vigyük el. Ha már mond egy-két szót, és látjuk, hogy sokat megért, ne aggódjunk, valószínűleg csak lassabban sajátítja el a nyelvet, mint kortársai.

Hogy miért?

A gyerek fiú. A fiúk fejlődése lassúbb, ne hasonlítgassuk őket folyton a lányokhoz!
Ikergyerek, vagy van egy korban hozzá nagyon közel álló testvére. Nem a beszéddel van a gond, hanem hogy kevesebb figyelem fordul feléje.
Több idősebb testvére van. A nagyobbak tolmácsolnak neki, így nincs szüksége és ideje arra, hogy kifejezze magát. Lehet, hogy a nagyobbak mindig beszélnek, és kevés az alkalma, hogy ő is beszéljen.
Külföldi bébiszitter vigyáz rá, aki nem beszéli jól (vagy egyáltalán nem) az anyanyelvet. Mindketten gesztikulálnak beszélgetés helyett.
Kétnyelvű a család. Két nyelv elsajátítása több idő, mint egyé.

Felhasznált irodalom:
Penelope Leach: Picik és kicsik Park Kiadó
Vekerdy Tamás: Kicsikről nagyoknak Park Kiadó

Szólj hozzá a fórumokhoz!
2,5 éves, nem beszél »
Miért nem beszél? »
Nem beszél a gyermekem »
Nem beszél, mert fiú? »