Horvátország – sátorponyva alól

A tengert legalább évente egyszer látni kell!
A sátras kirándulás ötletét persze a kényszer szülte: hiába forgattuk ki az összes zsebünket, csak nem akadt benne annyi pénz, ami elegendő lett volna egy hét apartmanra. (Napi hatvan euró alatt nem úszható meg a kétszer két ágyas, családi lakrész.) Csakhogy a gyerekek most gyerekek, családi életünk a fénykorát éli: mi fiatalosan rugalmasak vagyunk, a lányok pedig még nem kamaszodnak vészesen, vagyis négyünk közül senki sem morog, ha az átlagosnál kicsit fárasztóbb egy utazás. Most kell megélni sok izgalmas kalandot, amire jó lesz visszaemlékezni, ha majd így, négyen már nem alkothatunk egy csapatot.

A kezdetek: kövessük a családi hagyományokat!

Annak idején, amikor még mi voltunk gyerekek a párommal, mindkettőnk sátrazott családilag. Jó élményeket őrizgetünk. A férjem máig büszke, milyen talpraesett cserekereskedelmet folytatott egy német turistával (magyar téliszalámit adott bolgár benzinjegyért), nekem pedig összefut a nyál a számban, ha a minigázpalackon melegített konzervsólet ízére gondolok.

Így merült fel az ötlet, hogy táborozás terén kövessük a családi hagyományokat.

A lehetőségek netes feltérképezése közben (számos internetes oldal foglalkozik Horvátországgal, felfedeztük, hogy a kempingek feleannyiba kerülnek, mint az előre lefoglalt vagy a helyszínen kialkudott apartmanok. (Napi 20-30 euróból már felújított vizesblokkos, legalább háromcsillagos, tengerparti sátorhelyet válthatunk.)

Hamar eldőlt: kempingezni fogunk

Az első évben kölcsönkaptunk egy háromszemélyes, iglu formájú sátrat. Nem akartunk ugyanis azonnal beruházni, hátha rájövünk, a táborozás mégsem a mi világunk. Ennek az első sátornak nem volt előtere, kissé bonyolultan lehetett csak felállítani, és a cipőnk is vizes lett, mert nem fért be a ponyva alá. És abban az évben bizony kifogtuk a hidegfrontot.
Amikor már két napja zuhogott az Isztrián, beültünk az autóba, és átruccantunk Olaszországba. A kocsiban legalább nem ázunk és fázunk. Amíg odaát a gnocchin és a hatalmas adag fagyin átrágtuk magunkat, a nap is kisütött. És mire visszaértünk Isztriára, a sátrunk is megszáradt. Este megkóstolgattuk az útközben vásárolt finom olasz borokat, és így átmelegedve nézegettük békésen szuszogó lányainkat a sátorponyva alatt. Azt hiszem, ekkor jegyeztük el magunkat végképp a kempingezéssel.

Jó összebújni négyen


Együtt aludni úgy, hogy csak egy szúnyogháló választ el a szabad természettől. Jó, hogy a gyerekek reggelente lelkesen raknak sátorrendet, mert látják az értelmét. (Hogy ugyanis fél napon belül garantáltan semmit sem találsz, ha nem tartod rendben a holmidat.) Elképesztő módon kikapcsol a napi stresszből, ha az az egyetlen dolgod, hogy észben tartsd, a törülköző mellé vidd el a szappant is, különben kétszer kell megjárnod az utat a vizesblokkig.

A kempingben közelebb kerülnek egymáshoz az emberek. Nézegeted, hogy lengyel szomszédod mit kotyvasztott vacsorára, milyen szuper felszerelése van az olaszoknak, hogy él a közeli sátorban a francia vagy szlovén család. A sátrak mellett parkoló autórendszámokból kikövetkeztethető, hol laknak magyarok. Ennek a lányaim örülnek a leginkább, lenyűgözi őket, hogy a világ minden sarkában felbukkannak a honfitársaink. Utazó nemzet vagyunk.

További tippek, ötletek: • Horvát szigeti körkép » • Opatija – az Adria gyöngyszeme »  • Minden a kempingről » • Vigyázat! Nyár! » • Vigyázz a gyerekre! »

Praktikus ötletek

• Ha Horvátországot választjuk úti célnak, gyakorta találunk olyan kempinget, amelyet a tengerparttól az út választ el. Ez nem az ideális felállás, hiszen így külön költségként jelentkezik a strandbelépő. Nem érdemes addig feladni a megfelelő táborhely keresgélését, amíg olyan nem jön szembe, amely valóban tengerparti, vagyis a kemping egyben a strandunk is lehet.

• A kempingezés legkényesebb pontja a sátorhely kiválasztása. Legyen a közelében fa. Érdemes délután árnyékba boruló részt keresni, hogy fekvéshez lehűljön a sátor. A fára feszítjük ki a szárítókötelet is. Vannak olyanok, akik a mosdó környékére települnek, hogy ne kelljen sokat gyalogolniuk, mi inkább a partközeli, tengeri panorámás helyeket kedveljük. Valaki fejjel befelé szeret a sátorban aludni, mi fejjel a kijárat felé. Ennek is van jelentősége: a talaj általában lejt egy kicsit, tehát úgy kell tájolni a sátrat, hogy a fejed kerüljön majd magasabbra. Sokan a kis, családias kempingekben hisznek, mert csendesebb. Mi a nagy, legalább 2000 férőhelyes táborokat szeretjük, mert azok felszereltebbek, gyakran medencések, élelmiszerbolt, pizzéria, kávézó működik bennük.

• A praktikus kempingfelszerelést évek óta fejlesztjük. Először vettünk egy négyszemélyes, előteres sátrat (30 000 forint – egyszeri költség, érdemes tavasszal vagy ősszel beszerezni, mert akkor nem a nyaralási keretet terheli). 

– A sátorválasztásnál két alapvető irány van. Ha naponta újabb és újabb helyen vernénk tábort, érdemes a kétszemélyes, „eldobod és már áll is” típusból venni annyit, amennyiben kettesével elfér a család. (Figyelem, a kempingek nem veszik figyelembe a sátor alapterületét, csak a darabszámot, így több kicsiért több sátorhelydíjat kell fizeti, mint egy nagyért!)

– Ha viszont egy hétig egy helyben maradnánk, nagy sátrat válasszunk, de igazán az előtér a lényeg: a miénk háromszor három méteres, akár vacsorázni is lehet alatta, ha esik az eső. Persze lehetőleg ne legyen bonyolult a felállítása ennek sem. 

– Fekvőhelynek jelenleg az önmagát felfújó derékalj a legalkalmasabb. A népszerű sportáruházak mindegyikében kapható, de érdemes összevetni az árlistát, hol mennyiért adják. 

– Fontos még egy asztal négy székkel (kis helyet foglal a csomagtartóban az összecsukható, vászon horgászszék, ennek háttámlája és karfája is van, hosszabb üldögélésre alkalmas, ráadásul italtartóval szerelték fel, maga a keleti kényelem…), ezenkívül kétféle lámpa: egy zseblámpa a közlekedéshez, és egy nagyobb, amit fix helyre teszünk, és megvilágítja a sátor környékét. 

– Műanyag láda (lehetőleg egymásba süllyeszthető): egy az élelmiszerkészlet (kenyér, Nutella, konzervek), a másik a mosogatni való edények és egy harmadik a gyümölcs-zöldség tárolására. 

– Műanyag poharak, tányérok, szárítókötél és csipeszek. És sok zacskó, a felgyűlő szemét, a megszegett kenyér, az összegyűjtögetett kagylók, kavicsok és egyebek számára. 

– És érdemes éles kést, öngyújtót, bor-, sör- és konzervnyitót is vinni, mert úgyis szükség lesz rá.

Jövőre tervezzük, hogy beszerzünk egy minigázfőzőt, amin megfőzhetjük a reggeli első kávét. És megmelegíthetjük a sóletkonzervet. Az embert elkapja a beszerzési láz, egy kicsit mindig kényelmesebbé varázsolni a kempingben töltött napokat. Elképesztően praktikus dolgokat fejlesztenek ki évről évre, csak hogy legyen mire vágynunk…