A gátmetszésrõl

Kedves Emőke!

Babát szeretnék, és fontosnak tartom, hogy időben utánanézzek a dolgoknak. A problémám a gátmetszéssel kapcsolatos. Több olyan nővel beszélgettem már, aki már szült, és közöttük is megoszlanak a vélemények. Sok hölgy, köztük még Édesanyám is amellett van, hogy a gátmetszés jó.

Én a természetes dolgok mellett voksolok. Szeretnék majd az áldott állapotom alatt is természetgyógyász-termékeket használni. Az érv többek közt a gátmetszés mellett, hogy jobb, ha vágnak, mint ha szakad, illetve az, hogy a hüvely túlságosan tág marad a szülés után is, merthogy mégiscsak egy gyerek jön ki ott. Másrészt, akiknek volt gátmetszésük, és nehezen, fájdalmasan gyógyult, illetve azok, akiknek nem volt vágásuk, azok egyértelműen amellett vannak, hogy a hüvely visszanyeri a megfelelő rugalmasságát, és sokkal jobb, ha nincs metszés.

Volt olyan is, aki azt mondta, hogy feleslegesen „agyalok” rajta, mert a helyzet hozza, de én nem akarok így nekiindulni semminek. Szeretnék mindenre figyelni, mindent megtudni a babavárásról, a testemről, a kicsiről.

Miért baj és miért érzik nyűgnek, ha egy nő mer kérdezni, és tudni akar mindent? Miért lenne az jobb, ha nem foglalkoznék vele, aztán „majd a helyzet hozza”?
Azért fordulok hozzád, mert teljesen tanácstalan vagyok, hogy mit is gondoljak erről, és szeretnék tisztán látni. Szeretnék felkészült lenni, és boldogan várni majd a gyermekem.

Előre is köszönöm a válaszod!

                                                                                               Regusz

Kérdéseiddel, problémáiddal fordulj Emőkéhez! Várja leveleidet a dula@nlcafe.hu címen. A hozzá érkező levelek közül hetente egyet itt, a Nők Lapja Cafe oldalain válaszol meg.  • Emőke bemutatkozása »

Kedves Regusz!

Békés Emőke

Nagyon jól teszed, hogy tájékozódsz mindenről, ami a baba várása során kérdésként felmerül benned. Sajnos sokan hagyatkoznak arra, hogy „majd a helyzet hozza”, hogy mi történik velük, és később nagyon megbánják, hogy információk híján nem voltak döntési helyzetben, nem értették vagy esetleg nem is tájékoztatták őket arról, hogy mi történik velük és miért. Ma már szerencsére minden témában bőséggel találhatók információk, persze azt sem könnyű eldönteni, hogy melyikhez igazodjunk.

A gátmetszéssel kapcsolatban számomra ma a leghitelesebb és legteljesebb forrás a Noll Andrea Nandu bába által írt Ajtóstól az Élet kapuján át – Gondolatok a gátmetszésről című tanulmány, amely teljes terjedelmében és a legfrissebb kutatási eredményekkel a www.nandu.hu honlapon olvasható.

A gátmetszés ma leggyakrabban a szülészorvosok által alkalmazott szülészeti eljárás, amely ritka eseteket kivéve – ezekre még külön kitérek – szükségtelen. A bábák jóval ritkábban alkalmazzák, ezért a kérdéseid megválaszolására az ő szavaikat is idézem, hiszen tudásuk olyan tapasztalati tényeken alapul, amelyeket a kutatások is bizonyítanak.

Ina May Gaskin, a világ egyik legismertebb Amerikában élő bábája az Útmutató szüléshez című, Magyarországon is megjelent könyvében így ír:

„A férfiak számára természetes, hogy a nemi szervük nagymértékben képes megnőni, majd vissza tudja nyerni eredeti méretét anélkül, hogy tönkremenne. Ha a szülészorvosok és a nők képesek lennének megérteni, hogy a női nemi szervek is hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek, a gátmetszések és a repedések gyakorisága Észak-Amerikában egyik napról a másikra drasztikusan csökkenhetne. Ám a korábbi szülészorvos-generációk elültették a nőkben azt a tévhitet (amely még ma is tartja magát), hogy a természet kitolt a nőkkel, ami a hüvely és a gát szöveteit illeti (egyszer jól megnyújtod, és vége, mint egy olcsó bugyiguminak), és nagyon sok nő elhitte, hogy a nemi szerve csapnivaló anyagból van.”

A baba fejének átbújásakor a kisebb repedések nem mindig kerülhetők el, de ezek mindig sokkal gyorsabban gyógyulnak, mint a gátmetszés. A gát magától mindig a leggyengébb ponton reped, míg metszésnél belevágnak a vastag izomba is. Miért teszik mégis inkább ezt az orvosok?

Olvasd el Emőke korábbi leveleit is!  • Még egyszer a császárosokról • Gátmetszés vagy császármetszés? • A dúla és az apa • Az apa szerepe a szülésnél  • Az elválasztásról

A magyarázat több okból tevődhet össze. Sokan az egyenes vonalú sebvarrási technikát részesítik előnyben a szabálytalan szélű repedés ellátásával szemben, ezért „megelőzésképpen” inkább vágnak. Gyakran a szülő nő nem szülhet abban a testhelyzetben, amely számára a legkedvezőbb lenne (például négykézláb vagy térdelő helyzetben), hanem háton fekvésre kényszerítik, és ráadásul a kitolási szakban nyomatják. Ez természetesen nem segít a gát épségének megőrzésében, hisz ez a hosszú, izomfeszítéssel járó erőkifejtés elszorítja az ereket és rontja a gátszövetek vérellátását.

De a dolgok hátterében talán más ok is szerepel. Egyre inkább azt látom, hogy ahol az orvos hagyja a természetes élettani működéseket a maga ritmusában haladni, illetve a szülésznő, aki ismeri és alkalmazza a helyes gátvédelmet (nem a hüvelybe nyúlva tágítja, feszegeti azt), teret kap az orvos mellett, ott csak igen ritkán merül fel a gátmetszés szükségessége. Ugyanakkor érzékelem azt a késztetést, amely esetenként abból adódik, hogy ha már ott van az orvos, akkor valamit tennie kell, ha vág, akkor van seb, így van mit ellátnia, tehát fontossá válik a jelenléte.

Mikor indokolt mégis a gátmetszés?





Az általam ismert források szerint azokban az esetekben, ha a magzati szívverés súlyos lassulása szükségessé teszi, hogy a baba gyorsan megszülessen, fogós vagy vákuumos szülésbefejezésnél, súlyos vállelakadás esetén, ha a baba farfekvéses, vagy azon rendkívül ritka esetben, ha a nő gátja abnormálisan merev, és nem a csontok, hanem a lágy szövetek akadályozzák a szülést.

A rutinszerűen alkalmazott gátmetszésnek viszont semmiféle előnye nincs, ám számos kockázatot hordoz magában.

Gyakran nem megfelelően gyógyul, hegesedik, olyan végleges sérüléseket okozhat a medencefenék-izmokban, ami inkontinenciához vezethet, hosszú hetekig fájhat, amely akadályozza a nőt az ülésben és a mozgásban, növeli a vérveszteséget és a későbbi szüléseknél növeli a gátrepedés kockázatát. Nem utolsósorban említést kell tenni a lelki következményekről is. Az anya durva, agresszív beavatkozásnak és/vagy a saját kudarcának élheti meg a gátmetszést, ami abból ered, hogy szerette volna ezt elkerülni, de valamiért mégis alkalmatlannak bizonyult rá.

Végezetül és biztatásképpen Nandu szavait idézem a fent említett tanulmányból:

„Sose feledjük, hogy testünk más részeihez hasonlóan a gátunk is alapértelmezésben egészséges. A gátvédelem kérdéséhez tehát mindig az egészségmegőrzés jegyében álljunk hozzá, ne pedig azzal a gondolattal, hogy valami selejteset kell »feljavítanunk«!” 

                                                                                              Emőke