A dúla nem védőnő.
A dúla kapcsolattartása az anyával – mint azt már említettem -, mindig a várandós nő igényei szerint alakul, tehát sem a találkozások gyakorisága, sem az időpontja nem kötött. Egy adott időszakban jóval kevesebb (gyakran csak egy) anyával foglalkozik a dúla, míg a védőnő egy egész körzetet ellát. Azok a dúlák, akik főállásban védőnőként dolgoznak, különösen élesen látják a különbséget. Míg dúlaként egy-egy alkalommal két-három órát is beszélgethetnek egy várandós nővel, addig ezt védőnőként nem tudják megtenni, hiszen sokan várnak rájuk, adminisztrációs munkáik is vannak, a csecsemős tanácsadás is a feladatuk és gyakran az óvodákba, iskolákba is el kell látogatniuk. Ez a tény, valamint az, hogy a dúla nem csak a szülés előtt és után, hanem a szülés teljes időszakában is az anya szolgálatára áll, tevékenységét megkülönbözteti a védőnői hivatástól.
A dúla nem szülésznő.
A dúla nem csak a vajúdás és szülés óráiban, hanem a várandósság hónapjaiban és a gyermekágy idején is segíti az anyát/párt. Ebből adódóan a kapcsolatuk a szülés idejére elmélyültté, és meglehetősen személyessé válik. Támogatásának jellege érzelmi, fizikai és informatív, mikor melyikre van szükség.
A dúla azonban nem helyettesíti sem a szülésznőt, sem az orvost, az ő szerepe elsősorban az anya érzelmi támogatásában rejlik. Nem feladata, és nem is felelőssége a várandósság, a szülés és a gyermekágy orvosi szempontból történő figyelemmel kísérése. Nem végez vizsgálatokat, és nem lát el klinikai feladatokat.
A szülésznőkkel beszélgetve gyakran felteszem a kérdést, hogy ők egy hónapban, fogadott szülésznőként hány szülésnél vannak jelen. A válasz többnyire az, hogy havonta négy-öt anyát kísérnek, és mindemellett látják el a napi beosztásuknak megfelelően a többi szülő nőt. A dúla egy év alatt, ennél jóval kevesebb nőt kísér, hiszen egy adott időszakban nem is vállalhat be több anyát, hiszen ez esetben nem tudná biztosítani a teljes figyelmét és idejét. A dúlát nem kötik adminisztratív feladatok egy szülés kísérésekor, és ez lehetővé teszi, hogy a vajúdás teljes időszaka alatt csak az anyára tudjon figyelni. Mivel az anya általában jóval többször találkozik a várandósság időszakában a dúlájával, mint a szülésznővel, ezáltal a kapcsolatuk is személyesebbé válhat.
Néhány éve egy olyan szülésznővel készítettem interjút, akinek már van tapasztalata dúlás szülésekről.
Így beszélt erről:
„Tudatosan figyelem a dúlákat, hogy mit is csinálnak, és mi az, amit én szülésznő, eddig nem csináltam, amíg nem volt dúla a szülőszobán. Nyilvánvalóan a dúla az, aki tizenkét órát ott van a szülő nő mellett, ő az, aki tényleg a kezét fogja vagy elkészíti a borogatást, ha erre van szüksége. Ő az, aki gyertyát gyújt, ha ezt szeretné a szülő nő. Azt gondolom, hogy remekül együtt lehet dolgozni, ha egy szülő nőnek erre igénye van, hogy legyen egy választott orvosa, egy választott szülésznője és dúlát is akar.”
Sajnos egyelőre még nem mindig és nem mindenkitől tapasztalunk ilyen hozzáállást. Úgy gondolom azonban, hogy akkor, ha a szülő nő kérését szem előtt tartva a dúlák majd egyre gyakrabban kísérhetik az anyákat, akkor előbb-utóbb a szülésznők is megismerik és reményeim szerint el is ismerik a munkánkat.
Ehhez partneri együttműködés kell és természetesen az, hogy világos és egyértelmű legyen, hogy kinek mi a kompetenciája.
A tapasztalatom az, hogy ha egymás munkáját tisztelve tudjunk közösen segíteni a vajúdó nőt, az nekünk is, de leginkább az anyának jó.
