nlc.hu
Család
D. Tóth Kriszta: Három csuda nap

D. Tóth Kriszta: Három csuda nap

Már a "Kaposvár vége" táblánál kibontottuk az első szendvicset. Mindig házi limonádét vittem, és irigykedve néztem a társaimat, akik helyes kis dobozokból, hajlott hátú szívószálon át itták a bolti almalevet. Osztálykirándulás előtt már napokkal nem aludtam rendesen.

Lola persze még óvodába se jár, nemhogy iskolába. De a kirándulás mint fogalom már ott van a szótárában. Közvetlenül a türelmetlenség és az izgalom között. Alex és én mindig elfelejtjük, hogy az idősíkok koncepcióját – múlt, jelen, jövő a tudomány fősodrának tanítása szerint nem egymással párhuzamosan, ugyanabban az időben futnak, hanem egymás után következnek – nem érti még Lolánk. A „nem most, majd később” őszinte értetlenkedést szül naiv babaábrázatán. Amikor legutóbb megmutattuk neki a tengerpart fényképét, ahová családi nyaralásunkat tervezzük, azonnal ment a karúszójáért és a strandpapucsáért. „Húszni megyünk, most” – mondta, és nem tűrt ellentmondást. Lelkesedése és határozottsága csak akkor hagyott alább, amikor elmagyaráztuk neki, hogy most még húsz fok sincs, nemhogy tengerpart. „Húszni”, vagyis úszni, a parkettázott nappaliban egyszerűen lehetetlen. Viszont megígértük neki, hogy még a tengeri „húszás” előtt elvisszük egy igazi úszómedencés helyre. Amolyan háromszemélyes osztálykirándulásra.

Hálás vagyok nekik. Lolának és Alexnek, amiért újratanítják nekem Magyarországot. Amiért nem hagynak Budapesten lustálkodni a szabadnapokon, amiért rávesznek, hogy bejárjuk ezt a szép kis országot. A Balaton-part után Egerbe utaztunk, a pünkösdi hétvégét pedig Sopronban töltöttük. Az úszómedencés helyen. A kicsi és a nagy kikerekedett szemmel vette birtokba a Lövéreket, én meg büszke patriótaként mentem utánuk. A szendvicsmennyiség, a limonádé, valamint az otthoni szabályok folyamatos megszegése terén mindenképpen mutatott hasonlóságot ifjúkorom osztálykirándulásaival. Még nem voltunk Törökbálintnál, amikor Lola és az apja szendvicset kért, Győr környékére az innivaló is elfogyott. Csornán megálltunk pisilni az út mellett, mert már nem bírták tovább. Mondom, tisztára olyan volt, mint anno.

A szálloda medencéjét lányunk csíkos úszódresszbe csomagolva és nagyokat sikongatva vette birtokba. Bejártuk a várost, aztán elvittük vacsorázni egy igazi pizzériába, ahol az udvaron játszótér is volt. Azt rendelhetett, amit csak akart, és akkor sem borultunk ki, amikor úgy döntött, hogy mégis inkább az én főfogásom kell neki. Az első huszonnégy órában akkora izgalmat halmozott föl puha kis testében, hogy estére valósággal belázasodott. Mi azt hittük, „húszás” közben romlott el valami benne, reggelre azonban kutya baja sem volt. De reggelig volt még egy éjszaka, amelyet túl kellett élnünk. Vagyis élnem.

Szabad családi szoba (két külön alvóhelyiséggel) nem lévén, Lola, Alex és én egy légtérben töltöttük az éjszakát. Ennek kivitelezése mindig problematikus. Mert ott van Lola, aki addig nem hajlandó nyugovóra térni, ameddig kettőnket ébren lát. Így esett, hogy az első este kilenckor, a másodikon fél tízkor, amolyan öregesen, mi magunk is lefeküdtünk aludni. Mert az nem volt elég, hogy csöndben olvasgatunk, vagy suttogva, szinte csak a szemünkkel beszélgetünk. Ó, nem. Ha Lola alszik, akkor a mama és a daddy is alszik. Nincs mese. De így legalább kialhattuk magunkat… Vagyis kialhattuk volna, ha nem Alex kapta volna a világ leghangosabban nyikorgó ágyát. Így ők kialudták magukat, én viszont, aki a lányommal egy szobában való éjszakai tartózkodástól amúgy is frászban voltam, felkiáltójellé rándultam minden alkalommal, amikor Alex megmozdult álmában. A férjem sokat izeg-mozog, amikor alszik. Nem csoda, hogy reggelinél ők ketten frissen futkostak a svédasztalok között, míg én karikás szemmel ültem, és töltöttem magamba azt a jó hotelkávét. De nem hagytam, hogy bármi kedvemet szegje. Együtt voltunk, három napig távol mindentől, ami fáraszt, kint, a szabadban, és sütött a nap.

Csak nevettünk, amikor a 85-ös úton Kapuvárnál elfogyott a visszaútra bekészített két pogácsa, hámozott alma, sajtos szendvics és harminc deka eper. Meg akkor is, amikor Budapest előtt nem sokkal egy benzinkút parkolójában kellett villámgyorsan meglocsolni a pitypangokat. Mert a nyilvános vécéig biztosan nem értünk volna el. Különben is. Osztálykiránduláson voltunk, útban hazafelé. De még nem otthon. Ott és akkor még egyszer meg kellett szegnünk a szabályokat.

Ajánló:
Gyerek.lap.hu »
Nevelés.lap.hu »
Gyermekkultúra.lap.hu »

Kiemelt témáink az e heti Nők Lapjában:

Novodomszky Éva
Egy híradós, aki ismeri az életet. Tudja, hogy változékony, lehetetlen, kiismerhetetlen. Ezért szicíliai férjével szóbeli szerződést kötött. Hogy nem szerződnek semmire. És mindig úgy lesz, ahogy. Az élet diktál, ők meg szeretik egymást. Csak úgy.

Mintaóra
Tóth Krisztina író, a Nők Lapja állandó tárcistája saját egykori gimnáziumába tért vissza, hogy a kortárs irodalomról beszéljen, meggyőzze a diákokat, hogy nem csak az lehet író, aki már halott.

Divat
Nagy Nők Lapja Fürdőruhashow a horvát tengerparton! 26 darab, a bikinitől a tankiniig. Nem is tudja, mi az? Sebaj, segítünk.

Köztünk lehetnének
A közelmúltban négy, alkotóereje teljében lévő fiatal művész ment el. Négy férfi. Haláluk mindannyiunkat megrázott. A leggyakrabban feltett kérdés – a „miért?” – válasz nélkül maradt.

A heti szerkesztő, Grecsó Krisztián ajánlásával
Közös csúcsok és mélypontok

A számadásos házassági évfordulókon lehet igazán fölidézni, milyen volt a kapcsolat tavalyi lázgörbéje, hogy a két ünnepi vacsora között mikor süllyedt szint alá a szerelem, és melyik pillanat látszik – különösen utólag – elmozdíthatatlanul boldognak. A jövő héten házaspárok készítenek leltárt, és a vallomásosan őszinte lajstromba jut sok öröm és némi megpróbáltatás. Radnóti kedves szavával keserédes szerelmes történeteket mesélünk arról, hogy egyszer élünk. Egyszer – és ez már az.

Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más!

Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó!

 

 


Még több az e heti Nők Lapjából:

Fürdőruhák a plázsra »
Spanyol kóstoló: a tapas »
Szicíliától Szentendréig Novodomszky Évával »
Fejős Éva első regényéről »
A női láb kultúrtörténete »
Hogyan lehet elkerülni a műhibapereket? »

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top