Lola élete telis-tele van Titeókkal. Apró szokásokkal, pici szabályrendszerekkel, kis tradíciókkal. Zsenge lelkét teljesen át- meg átszövik a szisztémák. Hogy a cumisüvegeknél maradjunk, Lolám egy, és csak egy bizonyos cumisüvegből hajlandó elfogyasztani reggeli és esti tejadagját. Arra most nem térek ki részletesen, hogy vajon nem túlkoros-e egy két és fél éves gyerek a cumisüveghez. Legyen most elég annyi, hogy képes és szeret pohárból inni az én lányom, de az esti cumizásnál nem talál megnyugtatóbb elfoglaltságot ezen a világon. Az egész napos rohanás előtt és után, ugyebár, micsoda finom dolog a mama mellkasára heveredni, és úgy tenni, mintha az ember nem majdnem óvodás, felelősségteljes nagylány, hanem még mindig törékeny, szavaszegény, kicsi baba lenne. Szóval cumiból issza és ihatja a tejet reggel-este, na. De nem ám akármelyik cumiból! Hanem a pöttyösből. Abból, amelyiknek az oldalán van egy hőérzékelő folt. A pöttyös cumisüveg mára alaposan megfáradt, Lolánkat azonban ez hidegen hagyja. Kéri, mit kéri, követeli a pöttyös cumit mindennap kétszer. Ellenkező esetben hangos elkeseredéssel és látványos világvége-hangulattal fizet a fölmenő feledékenységéért, hanyagságáért, gyermeke jogos jussának figyelmen kívül hagyásáért.
| Olvassátok el Lola korábbi történeteit blogunkban! » |
Igaz, már az is csoda, ha ez a bizonyos feledékeny/hanyag/gyermeke jogos jussát figyelmen kívül hagyó szülő gyerekokvetetlenkedés nélkül eljut addig a bizonyos pöttyös cumisüveges, összebújós tejivásig. Lolánk kényszeres ragaszkodása a mindenféle rendszerekhez ugyanis már jóval korábban elkezdődik a nap folyamán. Egészen pontosan akkor, amikor kinyitja a szemét. „Mammmaaaaa!” – hallatszik ez idő tájt a gyerekszoba felől. „Mamaaaa!” Részemről ilyenkor – mert ez is része a mi kis rendszerünknek – némi kivárás tapasztalható, majd szemdörzsölés, óraellenőrzés, és az álomtól homokos szemmel indulás a gyerekszoba felé. Ezután közös összebújás következik a mama paplanja alatt, intenzív fülmorzsolással kísérve – nagyjából nyolc percig. Amikor elfogy a türelme, Lola odafúrja magát hozzám, közvetlen közelről az arcomba nevet, és azt mondja: „Te is szejetlek téged mama. Tejecskét?” Tegye föl a kezét az az anyaember, aki ennek képes lenne ellenállni. Elkezdődik tehát a vadászat a pöttyös cumisüvegre, majd a mellkason heverős tejivás. Amíg zuhanyzom, Lola ül a bilin, alkot, és közben mesekönyvet nézeget. Aztán narancslevet kér, egy pohár ásványvízzel kísérve. Messziről mutatja, hogy „két pohájba kéjem!”. Ez a reggeli menetrend. Kőbe vésve, viasszal lepecsételve. Bárhol vagyunk, a kontinens bármelyik országában ébredünk is, a rutin az rutin. Mamázás, összebújás, arcközeli köszöntés, tejezés, bilizés, dzsúsz két pohárba. Így indul a nap, és így indul jól a nap. Ha a szorosan font láncszemek közül egy is kimarad, Lola képes órákig durcásan viselkedni. Mert elvész az egész napra biztonságot és önbizalmat adó kezdés. Ezek a minirendszerek jelentik neki a világ rendjét. Rajtuk keresztül definiálja az időt, a teret, az embereket, önmagát a világban. Ha nincs rendszer, nincs biztonság. Nincs bizalom.
Hamar fölfogtuk mi ezt, Alex és én. Így esett, hogy a lányunk mindig ágyban alszik, csak nagy ritkán a kocsiülésben. Így esett, hogy mindig ugyanakkor ébred és ugyanakkor fekszik. Hogy ugyanazok a játékok (mára egy egész arzenál) kísérik álmában. Hogy pontosan ugyanúgy csókoljuk meg lefekvés előtt, ugyanabban a sorrendben. Mama egyszer, daddy egyszer, majd mama háromszor. És mindig mindketten otthon vagyunk. Megvár, míg hazajövök a Híradóból azon a heti három-négy estén. Én mosom meg a fogát, és én lehelem a puha nyakába az utolsó „szeretlek Lolá”-t. A társasági élet várhat. Bulik, estélyek, premierek évek múlva is lesznek. Lolánk viszont csak egyszer két és fél éves. És most nagyon az. No persze azt se felejtsük el, hogy mi meg csak egyszer vagyunk ennek a két és fél éves, útkereső, mindenre kíváncsi, bizaloméhes, felelősségteljes, majdnem óvodás szülei. És önöknek csak most, csak itt és csak egyszer megsúgom, hogy nekünk, a daddynek meg a mamának, ugyanolyan fontosak a Lolával élt élet apró tradíciói. A mi Titeóink.
Ajánló:
• Gyerek.lap.hu »
• Nevelés.lap.hu »
• Gyermekkultúra.lap.hu »
|
További kiemelt témáink a Nők Lapja július 2-án megjelenő, 27. számából: Gubás Gabi Exkluzív sztárinterjú Kell, nem kell, inni kell! Sérült gyerekek A 2 magas nő segít A heti szerkesztő, Lazarovits Szilvia ajánlásával: Továbbá: Szépség, Konyha, Egészség, Horoszkóp, Társkereső és még sok minden más! Ne felejtsétek: Nőnek lenni jó! |
 Még több az e heti Nők Lapjából: • Tésztasaláták » • Gubás Gabi: Baleset után boldogság » • Petesejtet vegyenek! » • A népmeséinken keresztül tanulhatjuk meg Európát » • Carla Brunitól Kabajeváig » • Szászország százszorszép tájain » |
