A mai napig előfordul, hogy kórházi kivizsgálások alkalmával egyszerűen kiveszik a gyereket az anya kezéből, és úgy végzik el a beavatkozást. Úgy, hogy tulajdonképpen fel sem készítettük a kicsit, és mi magunk sem tudjuk, hogy mi fog történni. Mindezt kivédhetjük, ha felkészülten indulunk a kórházba, és tisztában vagyunk a jogainkkal.
Beszéljünk róla!
A legrosszabb a bizonytalanság, hiszen ez okoz a legtöbb szorongást, félelmet. Legyen az bármilyen baleset, amellyel hirtelen kórházba kell menni, mentőt hívni, mondjuk el a gyereknek, hogy mi fog történni. Adjuk tudtára, amivel mi magunk is tisztában vagyunk, természetesen az ő nyelvén.
Amennyiben előre megbeszélt időpontra kell a kórházba menni, akkor több időnk jut, hogy felkészüljünk az új helyzetre.
• Fontos, hogy tudja a gyerek: ott kell maradnia, ott is kell aludnia.
• Beszélgessünk vele arról, hogy lesznek ott más gyerekek is, nővérek, orvosok, akik vigyáznak rá.
• Együtt készítsük össze a holmiját, engedjük meg, hogy bevigye kedvenc tárgyait.
• Mondjuk el, hogy várhatóan mi fog történni vele.
Bűntudat, düh, félelem
A szülőnek is kemény erőpróba, ha a gyerekét kórházba kell vinni. Ha baleset miatt, akkor bűntudat gyötri, és ez teljesen független attól, hogy gondatlanságból történt-e a dolog. Ha nem voltunk jelen, akkor azokra vagyunk dühösek, akik vigyáztak rá, ha mi magunk is ott voltunk, akkor magunkat okoljuk. Ha betegség miatt kell kórházba menni, feszültséget és haragot érzünk: magunkra haragszunk, hogy nem tudjuk a gyereket megkímélni a rá váró kellemetlenségektől, fájdalomtól és félelemtől. És ha a gyerek állapota valóban súlyos, a saját félelmünkkel is meg kell birkóznunk.
A felnőtt lelkiállapota azonban szinte elválaszthatatlan a gyermekétől: ha az anya fél, vagy a kezelés jogosságával, eredményességével kapcsolatban bizonytalan, esetleg nem bízik az orvosokban, azt gyermeke megérzi. Csak akkor tudjuk a kicsi szorongását enyhíteni, ha a sajátunkon valahogy felülkerekedtünk. Kérjünk tehát minél több információt a betegséggel, a beavatkozással és a kórházi tartózkodással kapcsolatban, és csak akkor egyezzünk bele a kezelésbe, ha biztosak vagyunk benne, hogy ez szolgálja leginkább gyermekünk érdekét.
Az érzések tükrében persze nem csoda, ha úgy érezzük, legszívesebben magunk is elbújnánk, amíg a baj el nem múlik, és haza nem vihetjük a gyereket. Szívesen engednénk magunkat rábeszélni, hogy „hagyjuk a gyereket szakemberre, nehogy láb alatt legyünk”. Érhető a reakció, de tudnunk kell: a gyereknek akkor teszünk jót, ha mindvégig mellette maradunk. Lehet, hogy leforrázott bőre, kiszáradása, műtétje miatt kórházi kezelésre szorul, de emellett fokozottan igényli a törődésünket. Ha mellette vagyunk, könnyebben megbirkózik a szokatlan helyszínnel és történésekkel, de ha el kell szakadnia mindenkitől, akit szeret és megbízik, akkor az egész eseményt érzelmi válságként fogja megélni.
Tudjuk, hogy mihez van jogunk
Az Egészségügyi Világszervezet ajánlása szerint a gyereknek – mint minden embernek – alapvető joga az elérhető legjobb orvosi ellátás. Akkor kerüljön kórházba, ha olyan ellátásra van szüksége, amely otthon vagy úgynevezett nappali kórház keretein belül nem biztosítható. A kórházban ápolt, tizennégy éven aluli gyereknek a magyar egészségügyi törvény értelmében joga van ahhoz, hogy szüleit maga mellett tudhassa. Továbbá az is jogában áll, hogy a vizsgálatok során együtt lehessenek, és felkészülhessenek a kezeléssel járó kellemetlenségekre.
Manapság a legtöbb gyerekkórházban teljesíthetetlen, hogy a kicsi tudjon játszani, pihenni és tanulni. Ehhez megfelelően tervezett és felszerelt környezetre, speciálisan képzett személyzetre lenne szükség. Az egészségügyről szóló törvény azt is kimondja, hogy csak akkor és annyi ideig legyünk kórházban, amikor és ameddig az mindenképpen szükséges. E jogok gyakorlása sok esetben, sok helyen és sokak számára nehézségekbe ütközik.
A Szószóló Betegjogi Tanácsadó Központ (tel.: 209-0668) megjelentetett egy gyerekeknek szóló kiadványt, amelynek címe: Nekem is vannak jogaim!? Az alapítvány a szórólappal próbálja tájékoztatni a szülőket és az idősebb gyerekeket arról, hogy egészségügyi ellátásuk során milyen jogok illetik meg őket.
– Jogunk van ahhoz, hogy gyerekünk kezelését és gondozását elmagyarázzák, arra vonatkozóan kérdéseket tegyünk fel és válaszokat is kapjunk.
– A kezeléssel kapcsolatban kifejthetjük véleményünket, kifogást emelhetünk. Ha nem kapunk megnyugtató vagy kielégítő választ, rendelkezésünkre áll a betegjogi képviselő, aki a kórház és a beteg közti kapcsolattartásra hivatott személy.
Ágyakért fizetni kell
A legtöbb kisgyerek megrémül, ha kórházba, gyökeresen új környezetbe kerül, és ráadásul a szülei is eltűnnek a szeme elől. Sajnos, ma az általános gyakorlat az, hogy csak a szoptató anyák maradhatnak éjszaka térítésmentesen a kórházban. Holott nemcsak nekik volna erre szükség, a gyereket – minél kisebb, annál jobban – nagyon megviseli, ha az addig biztosnak hitt pont eltűnik az életéből. Ezért ha valóban elkerülhetetlen a kórházi ápolás, akkor a gyereknek a szülő jelenléte éppen olyan fontos, mint a kórházi ellátás. A hospitalizációs (azaz a kórházi ápolási) folyamat során elválasztási stressz éri a gyerekeket, amelyre ők háromlépcsős reakcióval „válaszolnak”. Első lépésben ösztönös tiltakozás lép fel, ezt követi a reményvesztettség állapota, majd a kórházi személyzettel való együttműködés megtagadása.
Több kórházban a szülőknek már lehetőségük van arra, hogy akár széken ülve éjjel-nappal a gyerekük ágya mellett maradjanak. Több helyen léteznek fizetős szobák (9600 Ft/naptól 2000 Ft/napig), amelyet igénybe lehet venni, amíg a gyerek a kórházban tartózkodik. Sok helyen biztosítanak kempingágyat, fotelágyat, amely szoptatós anyáknak, tumoros beteg szülőjének vagy gondozásra szoruló fogyatékos gyerek szülőjének ingyenes.
Mindenképpen kórház
Tünetek, amelyek feltétlenül szükségessé teszik a kórházi kezelést:
• A gyerek táplálhatatlan, itathatatlan, gyakran hány, hasmenése van, kiszáradás fenyegeti. Ebben az esetben feltétlenül infúzióra (vénásan a szervezetébe juttatott folyadékra, sóra, cukorra és ionokra) van szüksége, ellenkező esetben rosszabb állapotba kerül. A csecsemő tüdőgyulladása (amely még látszólag jó vagy elfogadható állapot mellett is komoly veszélyt jelent).
• Kis csecsemő húgyúti fertőzéseinek kivizsgálása, kezelésének beállítása.
• Ismeretlen eredetű, napokon keresztül tartó lázas állapot, amelynek oka ambulánsan kideríthetetlen.
• Ha a gyerek súlyos beteg benyomását kelti.
• A történések alapján sejthető, hogy később súlyos, akár életveszélyes szövődmények léphetnek fel (ilyenek például az akut allergiás tünetek).
Ha vitára kerül a sor
Ha nem bízunk meg a kórházi ápolásban, nem értünk egyet a gyógykezeléssel, vagy egyszerűen nem vagyunk hajlandók magára hagyni a gyereket, vajon mit tehetünk? Elhagyhatjuk a kórházat saját felelősségre?
A gyerek alkotmányban rögzített állampolgári joga az egészséghez való jog, és ennek érvényesülése nem függhet a szülőtől. Az orvos jogosult személy arra, hogy megítélje a kezelés módját. Ha a szülő nem ért egyet a javaslattal, másik szakember véleményét is kérheti, illetve dönthet úgy, hogy egy másik egészségügyi intézményben veszi igénybe a gyógykezelést. Mindez természetesen csak akkor érvényes, ha a gyerek nincs közvetlen életveszélyben és szállítható.
A valóság azonban az, hogy a szülő nincs könnyű helyzetben. Ha ellenszegül: honnan tudhatná, hogy az ellentétesen vélekedő szakemberek közül kinek van igaza? Kérhet harmadik szakvéleményt, tanulmányozhatja a szakirodalmat, keresgélhet az interneten vagy hallgathat a megérzéseire, a döntés joga és felelőssége azonban csakis az övé.
