D. Tóth Kriszta: Búcsú a pelustól

Fotó: Lábady István

Lolám vidéki megpróbáltatásai – amelyek egyáltalán nem nevezhetők megpróbáltatásnak, sokkal inkább intenzív egészség- és boldogságkúrának – véget értek. Tizenhat szúnyogcsípéssel, két horzsolással és egy bombabiztosan rögzült káromkodással később a gyermek megtért, újra itthon van, mindennap dögönyözhető, csókolható, csiklandozható állapotban. Az anyai szív megnyugodott, az elvonási tünetek elmúltak. A bölcsiszünet második hetében a somogyi magyar huszártól (azaz a nagyapjától) az „angol nörsz” vette át Sancho Panza szerepét, aki Don Quijote (úgy is, mint a mama) segítségére van mindenben, ami Dulciena del Toboso (alias Lola) szívének-lelkének meghódításához szükségeltetik. Cervantes azonban egy valamivel nem volt tisztában. Azzal, hogy Dulcineát a szeptemberi óvodakezdésig le kell szoktatni a délutáni alváshoz használt biztonsági pelenkáról. És ez független attól, hogy a bölcsődében az utóbbi fél évben már kizárólag pelenka nélkül volt hajlandó aludni úgy, mint a nagyok. Nagyjából fél egytől fél háromig, amikor is alfa állapotban előadott forgolódással és szuszogással jelezte Panni néniéknek, hogy hamarosan esedékessé válik a folyó ügyek rendezése. Minden ment, mint a karikacsapás, Lola Dulcinea del Toboso Poulson tízből kilencszer nem pisilt be. A maradék egy baleset meg annak volt köszönhető, hogy elfelejtett alfában mocorogni.

Igen ám, de Panni néni és Ani néni képes volt azt kivitelezni, amit mi nem. Ott ülni az alvó kisded mellett mindvégig, sasszemmel figyelni, és az első apró mozdulatra költögeni a pisilni készülő gyereket. Mi, azaz a szülei, illetve nagyszülei azonban elkényelmesedett, fogalmatlan felnőttként álltunk hozzá a feladathoz. Mondván: ha a gyerek a bölcsődében hozzászokott ahhoz, hogy a délutáni alvás közben nem pisil be, akkor itthon is egy-kettőre menni fog. Mostanáig ugyanis itthon pelenkában aludt. (Mondom, elkényelmesedett felnőttek…) Aha. Persze. Ahogy a nagykönyv megírta, a dalnokok megénekelték. Hiába magyaráztuk el neki, hogy mostantól itthon is pelus nélkül, és ő már nagylány és tudja és érti, no meg persze érzi a különbséget, Lola elsőre azonnal nagy nedves foltot hagyott a lepedőn. Aztán másodszorra és harmadszorra is. Aggódni kezdtem. Megjegyzem, a családban egyedül én, mert az angol rokonok rendkívüli nyugalommal vették tudomásul, hogy a „gyerek még nincs kész a teljes szobatisztaságra”, vagyis: „hagyjuk, hadd találja meg a maga tempóját a teljes szárazság felé vezető rögös úton”. Ekkor elmagyaráztam nekik, hogy itt, a vasfüggöny mögött, magyarhonban nem lehet, de legalábbis nem illik a gyereket óvodába adni, ha napközben még bepisil. Az éjszakai bepisilések nem számítanak, azért annyira nem bismarcki a helyzet itthon sem…

Miután a sírból hoztam vissza az angolok lelkesedését, újult erővel álltunk neki a prodzsektnek (hú, ronda szó, bocsánat). A bentlakásos brit Sancho Panza és főnöke, a tikkadt hun Don Quijote életének legfontosabb kihívása Dulcinea pelenkátlanítása lett. Alvás előtt gyerek lefektet, szülő és nagyszülő ágyra leül. Szemébe néz, gyengéden megszólít. „Lolám, drágám. Szeptemberben óvodás nagylány leszel. Úgy, mint Roni barátnéd. Tehát. Most nincs rajtad pelus, ugyanúgy, ahogy a bölcsiben sem adnak már rád pelenkát a szunyókáláshoz. Ha menni kell, szólj, megyünk.” Lola bólogat, feladat fölfog, ujj szájba be, fülcimpa megragad, két perc és alszik. Anya másfél órával később dolgozóba indul. Folyamatos forró drót, esemes-riadó a gyerekszoba ajtaja előtt ugrásra kész nagymamával egyeztetve. Izgalom ezerrel, homlok gyöngyözik. Aztán, nagyjából egy óra múlva, amikor épp valami Radovan Karadzsics elfogásáról szóló szöveget bütyköltem a szerkesztőségben, esemes pittyeg. A többi már történelem.

Dulcinea egyszerű kocsmáros lányból teljesen szobatiszta, büszke dáma lett. Imádnivaló csacsogógép. Akiben a szobatisztasággal kapcsolatos teendők közepette valahol félúton kinyitottak valamiféle dumadobozt, és eldobták a kulcsot, jó messzire. Azóta mindent kommentál. Közvetíti az életét. Most éppen azt a fejezetet meséli az 56-os villamos fásult utazóközönségének, hogy „Lola nagylány, nem pisil a pizsamába. Nem kell pelus. Szeptemberben óvodába megy.“

Ajánló:
• Gyerek.lap.hu »
• Nevelés.lap.hu »
• Gyermekkultúra.lap.hu »

Még több az e heti Nők Lapjából: • Hab a tortán: Tényleg főznek a címlaplányok! » • Az 50 legjobb dolog az életben – 1. rész » • Áruházi manipulátorok » • Cselédsors 2008 » • Feke Pál, aki egyszer lépcső, máskor főszereplő » • Boldog szülinapot! »