| A nyári szünet után újra indul a Nők Lapja Cafe Klub Somával! Témánk ezúttal a meddőség és egyéb akadályok a gyermekvállalásban – ezek lelki háttere, (meg)oldása. Bővebb információért katt ide! » Egy kis szerencsével belépőjegyet nyerhetsz! Játssz velünk! » |
Régóta foglalkozom pszichés vagy megmagyarázhatatlan meddőségben szenvedő nők terápiájával. Ha semmi más magyarázat nincs a terméketlenségre, akkor talán pszichés eredetű. Azért írom ilyen óvatosan, mert nem hiszek abban, hogy a dolgokról lehet határozott és magabiztos kijelentéseket tenni. Aki emberekkel foglalkozik, abban legyen a természet iránt mély alázat. Az ember annyira bonyolult rendszer, hogy attól még, hogy féléves pszichoterápia hatására – többszöri beültetés után – valaki spontán megtermékenyül, nem tudhatjuk pontosan, mi történt.
Egyik páciensem, Anett megírta meddősége és sikeres szülése történetét. Dokumentumregénye, a Gólyára várva (Harmat, 2007) tükröt tart nemcsak nekem, hanem minden terapeutának. Nem mi vagyunk a páciens életének főhősei, bármennyire is szeretné sok pszichológus és pszichiáter azt hinni. Jó esetben pozitív folyamatok elindítói vagyunk csupán.
| Meddőségről általában akkor szoktak beszélni, ha a terhesség védekezés nélkül nem alakul ki egy év alatt. Funkcionális meddőség az, amikor erre nincs biológiai magyarázat. |
Egy kis történelem
Már a Biblia is tele van terméketlen asszonyokkal. Mivel a gyermekáldás szorosan a nőhöz kapcsolódik, a terméketlen asszonyt sok kultúrában bűnösnek vagy elátkozottnak, netán a sátánnal szövetkezőnek tekintették. A középkor Európájában a gyermektelenséget leginkább Isten büntetésének vélték. Sok más kultúrában a férj jogosult volt elhagyni, mi több, megölni terméketlen asszonyát. Az ősi Indiában a férj megkötözve elégethette meddő asszonyát.
Érthető hát, hogy a terméketlenség rémképe még felvilágosult korunkban is sok nőt nyomaszt. Pedig a termékenységi problémák rohamosan terjednek, ma már a párok 15 százaléka küzd átmenetileg vagy véglegesen a gyermektelenség szívszorító problémájával. Ez az arány az életkor előrehaladtával egyre nő, 35 év felett már a párok 25 százalékának vannak ilyen jellegű problémái. Mind a nők, mind a férfiak aggodalma érthető. Hogy még záróra előtt bejutunk-e az evolúció kaszinójába, ahol tétjeinket megtehetjük, meglehetős izgalmakat okoz. Az idő megy, és a férfi a nőt okolja, a nő a férfit. De lehet, hogy egyikük se hibás, csak együtt nem megy. És akkor lehet, hogy jobb volna szétválni, mielőtt lehúzzák a rolót?
Az okok
Minden betegség vagy működészavar nyilvánvalóan az evolúciós ösvényről való letérés következménye. Mivel az evolúció lényege a szaporodás, így ezen a területen tapasztalhatók a legnagyobb változások. A terméketlenségi problémákat tehát csakis „evolúciós szemüvegen” át nézve érthetjük meg.
Az egyik legkézenfekvőbb oka a gyermektelenségnek az, hogy a legtöbb pályáját építő nő ma a harmincas évei környékére tolja ki a „babaprojektet”, mert sem az egyetemi évek, sem az azt követő karrierépítés és egzisztenciateremtés időszaka nem alkalmas arra, hogy a nő évekre kivonja magát a „forgalomból”. Sok nő harminc körül döbben rá arra, hogy bár már hamarosan „kifut az időből”, mégsem jött el az a pillanat, amikor nyugodt szívvel szakítaná meg szakmai karrierjét. Ilyenkor jön a pánik, a szorongás, hogy akkor minden mindegy, csak jöjjön a baba, de most azonnal. És akkor a baba nem jön, sem azonnal, sem egy év múlva, sem két év múlva… De nem csak azért, mert ebben a korban már biológiai okokból is csökken a teherbe esés valószínűsége.
Az igazi probléma az, hogy az ember nem ilyen környezetre lett tervezve, amilyenben él, és a szerelem és házasság biológiája sem a józan ész szerint működik. Sorban jelennek meg előttem azok a párok, akik korán kötöttek házasságot, majd 10-15 évig készült náluk a „gyerekszoba”. Az evolúció a szerelemre 3-4 évet szán, valószínűleg ez az időszak az ideális a megtermékenyülésre, legalábbis az elsőre. A 3-4 év után jön a kötődés korszaka, és tapasztalataim szerint a kihűlt kapcsolat kevésbé alkalmas megtermékenyülésre és gyermekszülésre, mint egy nagy érzelmeket felszabadító szerelem. Ugyanígy, az állandó stressz is a siker ellen dolgozik.
| A világ első lombikbébije, Louise Joy Brown idén töltötte be a 28. évét. Édesanyjának mindkét petevezetéke átjárhatatlan volt, és kilencévi sikertelen próbálkozás után vetette alá magát egy addig kísérletinek tekintett megtermékenyítési módszernek. |
A meddőségipar
A termékenységi problémákkal küszködők és a „high-tech” orvosi módszerek együtt teremtették meg a ma már csak meddőségipar néven emlegetett üzletágat. A meddőségipar igyekszik betegségként beállítani a termékenységi problémákat, így híva műhelyeibe a megváltást remélő párokat.
| Olvassátok el fórumozóink történeteit: Meddőség, lombikprogram – Hogyan lehet kibírni? » |
Ha a nőben nem mutatható ki semmiféle, a terméketlenséget valóban magyarázó biológiai eltérés, akkor az orvosi technikáktól komoly siker nem várható. A meddőségipar azonban ekkora „beteganyagról” önként soha nem fog lemondani.
Ha elvileg tudható is, hogy nem lesz siker, a tb által támogatott öt lombikprogramot az ipar akkor is ki akarja préselni a nőből. Jól ismert fordulat azonban, hogy az örökbefogadást választják, és amint megérkezik az örökbe fogadott gyermek, a nő váratlanul teherbe esik, és megszüli az orvosilag lehetetlennek minősített gyermekét. Felbecsülhetetlen azoknak a száma, akik a gyermektelenség gyakori következményeként fellépő depresszióval a pszichiátria karjaiba zuhannak, és kezdetét veszi a nemi vágyat és a termékenységet végképp megölő antidepresszáns-kezelés.
Az áldozatok
A meddőségipar munkásainak lelkiismeretlenségéről sokat hallani az áldozatoktól. Arról számolnak be, hogy tárgyként kezelik őket, nem kíváncsiak a problémáikra, nem érdekli őket az a megannyi tényező, amely alapvetően befolyásolja a megtermékenyülés esélyét. A meddőségipar csak arra szerződik, hogy beültessék a megtermékenyített embriót, és nem arra, hogy megoldják a nő vagy még inkább a pár életét.
Ha a meddőségi kezelés „sikeresen” töri is át a nő evolúciós védővonalait, amelyek addig megakadályozták a terhességet, az gyakran végződik vetéléssel, koraszüléssel, lelassult magzati fejlődéssel. A mesterséges megtermékenyítéssel született gyerekek közt kétszer gyakoribb a nagyobb születési defektus, mint szívet, vizeletkiválasztó szerveket, csont- és izomrendszert érintő elváltozások.
Egy meddőségi klinika főorvosa azt mondta, hogy a nők 35 százalékát sikeresen tudják kezelni, a többi 65 százaléknak bele kell törődnie abba, hogy nem lesz gyereke. Saját praxisom tapasztalatai és a nemzetközi szakirodalom szerint is ennek a „meddő 65 százaléknak” a java része spontán (!) teherbe tud esni vagy pszichoterápia hatására, vagy amikor megváltozik a megtermékenyülést korábban akadályozó lelkiállapot vagy szociális helyzet.
|
Szendi Gábor saját magáról:
További érdekes és meglepő írásokat találhatsz szerzőnk új könyvében: Szendi Gábor: A nő felemelkedése és tündöklése
|
1954-ben születtem, vészterhes időkben, s családom azok közt volt, akik nem jól jöttek ki a kádári konszolidációnak nevezett bosszúhadjáratból. Ennek dacára végül is felnőttem, és programozó matematikusként máris azon törtem a fejem, valójában mi is akarok lenni. Végül úgy döntöttem, hogy elnyomott író szeretnék lenni. Végül némi kalandok után kikötöttem az akkori filmgyártás mindenki által utált legprogesszívebb stúdiójában, a Társulás Stúdióban, amely szorgosan munkálkodott a rendszer kikezdésén. Dramaturg-íróként dolgoztam, s írtam három filmet (egy nagyjáték, két tv), majd a stúdió annyira belejött a rendszerbírálatba, hogy végül megszüntették, és én az utcára kerültem. Ekkor régi hobbimból kifejlődött az új szakmám, könyvkötő lettem. Részben antik könyveket kötöttem antikváriumoknak, részben egyfajta földalatti kiadóként háború előtti pszichológiai könyveket adtam ki. Aztán 32 évesen úgy döntöttem, én inkább pszichológus szeretnék lenni. Elvégeztem hát a pszichológia szakot, majd a klinikus szakpszichológus posztgraduális képzést, és most egy ideig ez szeretnék lenni. Az élet egy spirális fejlődés, hát újra írok és újra (web)programozgatok. Kíváncsian várom, mi jut még eszembe. 
Miért vannak nemek, miért hal ki 10 millió év múlva a férfi? Mi a női szépség és mit vár a nő a férfitól? Mi a nő „A és B terve”, miért van annyi „kakukkfióka” a családokban? Mire jó az orgazmus, mi a szerepe az emberi szimmetriának? Miről árulkodik a mutató- és gyűrűsujj arányunk, honnan sejthető, hogy Michelangelo Dávidja homoszexuális? És miért küzd annyi nő a meddőséggel, s hogyan csapja be a nőt a meddőségipar? A könyv zárófejezete a freudi életmű súlyos kérdéseit feszegeti, s bepillantást enged a pszichiáter és pszichológus szakmai szexuális visszaéléseibe is. A könyv olvasmányos, népszerű stílusban mondja el a legmodernebb tudományos eredményeket, de bőséges szakirodalmi hivatkozásokkal segíti a szakmai olvasókat is.