Egyre kevesebbet olvasunk. Egy felmérés szerint az elmúlt két évtizedben Magyarországon negyven százalékról hatvanra nőtt azoknak a száma, akik egy könyvet sem olvasnak el évente. Minden korosztály kevesebbet olvas, mint negyedszázada, de ez valójában a gyerekeknek a legrosszabb. Olvasás közben – úgy, mint a mesehallgatáskor – belső képeket alkotnak, megszemélyesítik szorongásukat, hogy aztán a végén ezt is fel is oldják. Gazdagabb lesz a képzelőerejük, gyarapodik és gazdagodik a szókincsük, világ- és önismeretük.
Az olvasóvá válás nem következik be automatikusan, és nem az iskolában kezdődik az első betű megtanulásával. A szülő neveli a gyereket olvasó emberré, azzal, hogy felolvas neki, meghallgatja, hogy a gyerek mit olvas, vele együtt olvas, és megteremti neki a helyet, az időt, amikor olvashat a gyerek.
Első lecke: mesélés
Az olvasásra nevelés első lépcsője a mesélés, felelőse pedig maga a szülő – állítja Boldizsár Ildikó mesekutató a Kiből lesz az olvasó? című kötetben. Nemcsak azzal, hogy példát mutat, és maga is olvas, becsben tartja a könyveket, hanem leginkább azzal, hogy mesél. A meséléssel észrevétlenül megtanítja a gyerekét arra, hogy képes legyen koncentrálni, figyelni mindarra, amit hall. Ez később az olvasásnál és a szövegértésnél is alapkövetelmény lesz. Gondoljunk csak arra, hogy ha egy meg nem értett szó miatt kihagy a figyelmünk, elveszítjük a történet fonalát, és egyszer csak arra döbbenünk rá, hogy oldalakon keresztül nem is értettük azt, amit olvastunk. A mesélés másik áldásos hatása, hogy mesehallgatás közben folyamatosan működik a gyerek fantáziája, szinte látja mindazt, amit hall. A mesékkel fejleszthető a fantázia, a szókincs, aminek szintén nagy szerepe van a szövegértésben. A mesét hallgató gyerek öntudatlanul sajátítja el azt is, hogy miként szerveződik egésszé egy szöveg, hogyan épülnek fel egymás mellé a mondatok.
Második lecke: olvasni tanulni
Tény, hogy csak azok szeretnek olvasni, akiknek nincsenek az olvasással technikai problémáik, tehát először jól meg kell a gyereket tanítani olvasni. Erre pedig csak az a gyerek képes, aki felismeri az élőbeszédet az írott szövegben, aki megfelelő szókinccsel rendelkezik, aki tud figyelni, és akire figyelnek is. Erre megint a legjobb gyakorlás, ha meséltetjük a gyereket. Így megtanul történeteket rendezni, önbizalma is gyarapodik.
Az olvasás tanulás persze nem történhet rohamtempóban, elszomorító, amikor első osztályos gyerekek már levelet írnak a Mikulásnak – olvasható Csák Annamária írásában, az olvasóvá nevelés kötetében. Hát persze, megtanulták már az összes betűt, akár hármat is egyszerre. Ezért aztán van olyan gyerek, aki becsapja a tanító nénit: kívülről, memorizálva megtanulja az egész olvasókönyvet. A baj csak akkor van, ha letakarjuk a képeket, vagy új szöveg kerül a gyerek elé. Kiderül, hogy összekeveri őket, összetéveszti a hasonlókat. Úgynevezett áldiszlexiás. Nekik nincs valódi olvasás- és írászavaruk, csak ügyetlenebb a kezük, és fordítva írnak egy-egy betűt. Egyszerűen nem volt elég idejük ahhoz, hogy bevésődjék, automatikussá váljék az írás-olvasás készsége. A kulcsszó a türelem.
A Waldorf-iskolákban különösen ügyelnek a lassúságra. Először csak írni tanulnak a gyerekek, az első tanévben például csak a nyomtatott nagybetűket írják, rajzolják. A betűkhöz egy mese is jár, amelyet le is rajzolnak az órán. Második osztályban tanulják a nyomtatott kisbetűket, és a saját írásukon keresztül ekkor tanulnak meg a gyerekek olvasni. Harmadikban pedig a folyóírást tanulják, és mivel ekkorra már összerendezettség jellemzi a gyerekeket, egy-két hét alatt könnyedén megtanulják az összes betűt. A lelassított folyamat közelebb hozza a gyerekekhez az írást és olvasást.
Harry Potter vagy Pál utcai fiúk
Tudomásul kell venni, hogy változnak az olvasási szokások. Az olvasás kategóriába már nemcsak a klasszikus, kemény kötésű könyvekbe való belemélyedés számít, hanem a divatlapok, tini- és pletykalapok olvasása, valamint az interneten való böngészés. Azzal is szembe kell nézni, hogy a mai gyerekek más regényeket tartanak igazán izgalmasnak, gondoljunk csak a Harry Potterre. Sok vihart kavart és kavar a mai napig ez a regényfolyam. Van, aki úgy tekint rá, mint a legfőbb rosszra, mert egy nem létező világba viszi át a gyerekeket, ezzel elszakítja őket a reális világtól. Van, aki szerint a Harry Potter tulajdonképpen egy tükör, amelyben a felnövekvő nemzedéket láthatjuk, akik videojátékokon, klipeken, reklámblokkokon nőnek fel, és csak ilyen akcióregényt hajlandók a kezükbe venni. És szokás persze úgy tekinteni a regényre, mint az új évezred irodalmára, a Nagy Könyvre.
Fenyő D. György tanár-irodalomtörténész és Schiller Mariann magyartanár szerint a könyv se nem az ördögtől való, se nem a könyvkultúra megmentője, nem szemétre való mocsok, és nem is a világirodalom legnagyobb remekműve. Kiváló ifjúsági regény, amelyet szívesen olvasnak fiatalok és idősek. Tanítani is lehetne, és ezzel egyből közelebb kerülne a diák a magyarórákhoz.
Tény, hogy a régi klasszikusok (pl. Móra Ferenc meséi) nem nagyon hatják meg a mai gyerekeket. Egy diák 2008-ból nem is érti ezt a fajta szegénységet, sanyarú életet, mint egy Móra-regény főszereplője. Nem tudja befogadni, nem tud azonosulni a hősökkel, és éppen ezért nem is érdekes a számukra. Lehet, hogy ami fél évszázada még érdekes és élvezetes volt a kiskamasz és kamasz korosztálynak, az a mai gyereknek már egyáltalán nem izgalmas.
Mit meséljünk?
A mesék nyelvét ugyanúgy meg kell tanulni, mint később az egyes regények, drámák és költemények nyelvét. Ezért aztán egyáltalán nem mindegy, hogy mikor mit mesélünk a gyereknek. Az újszülöttnek és csecsemőnek a legjobb, ha dúdolunk. Egyéves kora előtt elkezdhetjük a képeskönyveket nézegetni, megmutatni: ott a kutya, ott a zsiráf… Másfél-két éves kortól jöhetnek az énmesék, amelyek a gyerek mindennapjairól szólnak. Remek választás Bartos Erika Anna–Peti-sorozata, amely garantáltan nagy siker lesz otthon. Óvodáskorban kezdődnek az állatmesék, amelyek látszólagos egyszerűségük ellenére nagyon is bonyolultak. A tündérmesék ideje csak öt-hat éves korban jön el, amikor a gyerek már végig tud hallgatni egy-egy hosszabb történetet.
Nemversek és nemmesék
Ha szétnézünk egy könyvesboltban, biztosan nem gondolnánk, hogy válságban volna az olvasási kedv. A könyvek szinte leesnek a polcokról, alig lehet rendszerezni a rengeteg témát, ami alatt csak úgy sorakoznak a különböző kötetek. A gyerekeknek szóló részleg szintén dugig van, de azért ne gondoljuk, hogy bármihez nyúlhatunk és bármit megvehetünk.
Kovács Eszter kritikus – társszerkesztője a Friss tinta! antológiának – remek tanulmányt készített arról, hogy milyen is a nemvers. Vegyük csak a példáját:
„Bokor alján meglapul
Friss hajtást rágcsál a nyúl
Vacok mélyén a kisnyulak
Teli pocakkal szuszognak.”
Vagy a másik:
„Szülinapja van Dömének.
Gyülekeznek a vendégek.
Zászlódíszben áll a kert.
Örülhet az ünnepelt.
Dorka mackó tudja csak
Felfújni a lufikat.”
Az okos szülő persze tudja, hogy ezt nem érdemes felolvasni, helyette megnézegetik a gyerekkel az egyébként szép képeket. A gond az, hogy ezekről a nemversekről sajnos sokan azt gondolják, hogy versek. Mert rímel: lapul – a nyúl, Dömének – vendégek. Persze a rímképlet nem túl bonyolult: aabb. Pedig a rím nem feltétel, számos kiváló gyerekvers van, rím nélkül. A másik tévképzet: a ritmus. A nemversek ritmusa ütemhangsúlyos, úgy érzésre. Ha nem jön ki, nem jön ki, mert a gyereknek úgyis jó. Ezzel szemben a magyar gyerekköltészetben ezernyi versformában írtak. A harmadik tévhit pedig, hogy a gyerekverseknek érthetőnek kell lenniük. Pedig nem feltétlenül, a hangsúly a dallomon, ritmuson, játékon van.
Szilágyi Ákos remekműve:
„ha utcátokba befut egy cet,
S van odahaza pici ecet,
Eceteljétek be egy picit,
S ciccegjétek neki: te cet! Te cet!”
A negyedik buktató, hogy a versben legyenek szép, emelkedett költői képek. Pillangókról, napsugárról… és természetesen lehetnek, de nem baj az sem, ha nincs. Lehet egyszerű is, könnyen érthető, vicces – és cseppet sem emelkedett. Egyszerűen jó.
Legyen végezetül könyvajánló, szintén Kovács Eszter tollából: Weöres Bóbitája, Nemes Nagy Ágnes Bors nénije, Kányádi Sándor Zümmögője, Varró Dániel Maszat-hegye, Kukorelly Endre Samunadrágja, Tóth Krisztinától A londoni mackók… És a klasszikusok: a Cini-cini muzsika, a Kicsi vagyok én, a Kóc-kóc gyűjtemények.
Felhasznált irodalom: Kiből lesz az olvasó?
Ötletek, módszerek szülőknek, pedagógusoknak
Kiadó: Animus
