Mi 3-man, ők 3man: Falatkák, pépek és husi

Hajni: Ami ízlik, azt egyed!

„Te jó ég, ennyit teszel a kanálra?” – kiáltottam rá anyósomra, amikor először láttam, ahogy egy méretes falatnyi almapépet helyez Barni szájába. Én addig épp hogy belemártottam a kanálka hegyét a pempőbe, nehogy megfulladjon szegény gyerek attól a rengeteg szilárd cucctól. Férjem anyukája viszont csak nevetett, és pakolta a kaját a fiamba, aki azonnal felvette a tempót, és szorgalmasan nyelt. Onnantól biztosak voltunk benne: ő nem az a típus lesz, aki nyolc-tíz hónapos koráig csak anyatejet hajlandó a torkán leengedni, hiszen ahogy letelt a fél év, egyhetes almalevezés után jöhettek a gyümölcspépek (azért egyéves koráig az élvezet kedvéért szopizott is).

Előre kiokosodtam, hogy erőltetni semmit nem szabad, ha a baba nem kér, akkor nem játsszuk el a „még egy falatot a mama kedvéért”-játékot, hanem, kész, ott a vége az evésnek. Sokáig gyártottam a cékla-, spenót-, répa-falatkákat: nagy adagban bevásároltam, pucolás, főzés, alufóliába porciózás, majd irány a mélyhűtő, hogy az adott nap reggelén csak elővehessem, és hozzáfőzve a krumplit frissen, ebédre tálalhassam. Én jó pár ételt előbb adtam, mint ahogy a védőnői táblázat javasolta – nem lázadtam, egyszerűen elnéztem, de szerencsére semmi gondunk nem volt belőle. Vettem sómentes fűszerkeveréket is, hogy színesítsem a főztöm, na, ha azt tettem az ételébe, soha meg nem ette. Ellenben – szintén anyóséknál, ők három gyerek és egy unoka után bátor kísérletezők – a pizza szélének rágcsálása, nagyon ment. Aztán egyszer megkínáltuk Barnit anyukám rendes krumplifőzelékével (rántással, sóval, babérlevéllel) úgy nyolc hónaposan. Onnantól kezdve nem kívánta a bébiételt, sem a natúr főzelékeket (még mindig van a mélyhűtőben pár „spenótgombóc”), csak a felnőtt-ízeket, főleg a nagymamám kosztját, aki azóta is hordja szorgalmasan a finomságokat.

Barni, ha meglátja, hogy belép az ajtón a dédi, az elmaradhatatlan kockás szatyorral, már rohan is hozzá, és fejest ugrik a táskájába. Nagymamám pedig olvadozva nézi, ahogy eszik, és mindannyiszor elmondja, „ezért érdemes volt pepecselni”. Barni az első kóstoló után elég gyorsan rákapott a húsra, ami ma is a kedvence: a cigánypecsenyétől a paprikás csirkéig jöhet minden, hozzá viszont rendes gyerek módjára megeszi a savanyú káposztát és a céklát is, hogy azért menjen vitamin is bele. Múltkor az apukája egy óriási szál házi csabai kolbásszal jött haza, amitől a gyerek sikítófrászt kapott, mivel mi úgy gondoltuk, kilógatjuk az ablakba, érjen még, nem eszünk belőle. Ezt nem lehetett, vágni kellett a kolbászból, és mivel túl csípősnek ítéltük, inkább eljátszottuk, hogy apa felvágja ugyan, de egy másik fajtát adtunk neki igazából. Két hét múlva a nagyiéknak vitt kóstolóból – amikor épp nem voltunk jelen – már Barnabás is vígan falatozott… Apósom szerint ugyanis a csípős nem árt a gyereknek, legfeljebb tisztít! Oké, a gyomra azóta is rendben. 

Saci: Hús, könnyben áztatva

Nálunk a kilencedik hónap, pont a hús ideje vetette fel a nagy kérdést: kapjon-e Samu? Bennem volt nagyon, hogy ne… Azért füleltem is mindenfelé. Hogy a vega gyerekorvos is ad csirkét a fiának… Aztán az első adag húsmasszával a főzelékben ültünk a konyhában, kinn esett az eső. Nekem meg folytak a könnyeim, ahogy odanyújtottam a fiamnak a kanalat. „Ugye nem ízlik…?” – reménykedtem.

(A válasz kiderül két hét múlva!) 

Mit mond a szakértő Hajni módszeréről?

Dr. Radványi Krisztina, szülész-nőgyógyász, négy gyermek édesanyja:

– Két aranyszabály, ami valójában egy és ugyanaz: az étel ne ártson a babának, és ne ártson a mamának, azaz úgy kísérletezzünk, hogy az új falatok elfogyasztása után ne egy hasfájás miatt átordított éjszaka legyen a desszert. Én minden mást a kicsihez szabnék. Hajni ugyan bátran kóstoltatott, de ne feledjük, hogy a fokozatosság nagyon fontos! Tudd, hogy mitől fáj a hasa, mitől vannak kiütései, hogy legközelebb elkerülhesd. Sóra elvileg egyéves korig nincs szükség, de tény, hogy az ízesebb darabokat (húslevesből répa, szopogatni való csont) hamarabb megszeretik a gyerekek – ennek veszélye, hogy a mamakímélő kész bébiételre a házikoszt után rá se néznek… Hogy behozhatunk-e előbb zöldségeket, mint az ajánlott? Amennyiben komoly pelenkakiütése volt a csecsemőnek, akkor vigyázzunk, ott lehet gond, de az emésztőrendszer fejlődését külföldön például inkább a mozgásfejlődés fokozataihoz kötik, ám a fognövekedés is lehet jelzés az általános ajánlások mellett. A neves bébiételgyártó cégek által „belőtt” korosztályos javaslatok egy átlaggyereknek nem árthatnak, de figyeljünk a kaki jelzéseire: az emésztetlen darabok mutatják, hogy azt még ne, vagy pépesebben adjuk!

Még több az e heti Nők Lapjából: • Epres Panninak kislánya lesz! » • Édes és sós levelesek » • Csillapítsunk fájdalmat önmasszázzsal! » • Álmaim munkahelye » • A Ghymes-zene és a húsvét titkairól, Szarka Tamással » • Életem, Overdose – Kincsem utóda »

 
A Nők Lapjára itt fizethetsz elő »