Kell-e a kötelező? Megvéd-e a védőoltás?

A gyerek ugatva köhög, sípolva veszi a levegőt, az oxigénhiánytól akár el is szürkülhet. Szerencsére a gyermekorvos vagy az anyuka hathatós segítsége nyomán az ijesztő tünetek gyorsan enyhülnek. Korántsem lenne ilyen megnyugtató a helyzet azonban, ha a fenti tünetek alapján azt közölné velünk a szakember, hogy a diagnózis: gégediftéria, ismertebb nevén torokgyík.

A két betegség tünetei ugyanis hasonlóak, kimenetelük azonban korántsem. A torokgyíkot okozó baktérium hatására a gége környékén duzzadt, fekélyes gyulladás alakul ki, amely elzárja a légutat, és járványtól függően a betegek akár negyede megfullad. A kötelező védőoltások bevezetésének köszönhetően azonban a fejlett országokban a diftéria mára gyakorlatilag eltűnt.
A magyar oltási protokoll szerint kötelezően beadott védőoltások nagy része a torokgyíkhoz hasonlóan súlyos, korábban járványszerűen jelen lévő megbetegedések ellen véd.

Hogyan hat?

A védőoltások olyan elölt vagy legyengített kórokozókat vagy kórokozórészeket tartalmaznak, amelyek a megfelelő ellenanyag előállítására késztetik a szervezetet, de betegség (kórkép) előidézésére alkalmatlanok. Így a védettség kialakul anélkül, hogy a betegséggel együtt járó kockázatoktól tartani kellene.

Kockázat, mellékhatás

Csakhogy nemcsak a betegségeknek, hanem az ellenük kifejlesztett védőoltásoknak is – mint a legtöbb gyógykészítménynek – van kockázata, lehetnek mellékhatásai. Az adott betegség tüneteit enyhe formában idéző pár napos megbetegedés természetes oltási reakció, az immunválasz kialakulásának része.
Az oltóanyagban jelen lévő idegen fehérje, a vivőanyag iránti túlérzékenység, illetve a több oltás egyidejű beadásából fakadó esetleges keresztreakciók azonban enyhébb és komolyabb mellékhatásokat is okozhatnak. 2006 óta több oltást modernizáltak, a tiomerzál nevű
tarósítószer (higanyszármazék) használatát teljesen megszüntették, hogy tovább csökkentsék a mellékhatások kockázatát. A komoly szövődmények előfordulási valószínűsége összességében igen csekély, de ez korántsem vigasztalja azt, akinek a gyerekét érinti.

Kötelező-e a kötelező?

Sok európai országban semmilyen kötelező oltás nincs. Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban és Belgiumban van néhány, de ezek fajtái országonként változóak. A magyar gyakorlathoz viszonyítva talán csak a csehországi előírások hasonlóan szigorúak.
 
A kötelező védőoltások célja, hogy bizonyos betegségek a teljes népességben elenyésző mértékben vagy egyáltalán ne legyenek jelen. Ha a teljes lakosság átoltottsága 90% körüli, már szinte biztos, hogy a maradék 10% sem fogja elkapni az adott betegséget. Az egyén célja tehát – félig viccesen, félig komolyan – az, hogy legyen beoltva rajta kívül mindenki más. Az oltás önhatalmú megtagadása azonban komoly veszélyt rejt(het) magában. Hiszen amíg csak néhányan tagadják meg az oltást, a közösség immunitása őket is megvédi. Ha azonban tömegek teszik ugyanezt, az súlyos következményekkel járhat. Erre az Amerikában élő amish közösségeket szokták példaként felhozni, akik vallási okokból minden védőoltást megtagadnak. Körükben egy 1979-es felmérés szerint a gyermekbénulás továbbra is jelen lévő, súlyos szövődményekkel járó betegség maradt, míg az ország többi részén egyébként eddigre szinte teljesen el is tűnt.

A védőoltások aktuális rendje ellen kampányoló civil szerveződések ezzel szemben azt hangoztatják, hogy a betegségek egy része nem vagy kevésbé a védőoltások miatt, inkább a mai táplálkozási szokásoknak és higiénés körülményeknek köszönhetően szorult vissza jelentősen. Annak feltérképezése azonban, hogy vannak-e a jelenlegi oltási rendszernek elavult elemei, s ha igen, mik azok, láthatóan igen összetett és mindenképpen komoly szakértelmet kívánó feladat.

Önkéntesen választható védőoltások

Az önkéntesen választható védőoltások többsége egy bizonyos időszakban tetszőlegesen beadható. Amíg a gyermek nem esett át a betegségen, és nincs beoltva, nem (vagy az anyatejen keresztül részben) védett az adott kórokozóval szemben. A későbbi életkorban beadott oltás azonban érettebb immunrendszerrel találkozik, ezért ilyenkor általában kevesebb oltás is elegendő a védettség kialakulásához. A nem kötelező oltások beadatását a gyermekorvossal minden esetben komolyan egyeztetve a szülő az alábbiak szerint kérheti (a felsorolás nem teljes):

– Pneumococcus: a 2009-es ajánlás alapján a pneumococcus elleni önkéntes védőoltás beadását a kötelezőkhöz kell kötni, ezért a szülőnek gyakorlatilag a születés után nyilatkoznia kell arról, hogy szeretné-e beadatni ezt az oltást, vagy nem.
– Rotavírus: 6 hetes kortól adható, de az immunizálást 6 hónapos korig be kell fejezni
– Bárányhimlő: 1 éves kortól adható. 13 éves kor felett két adag szükséges, 6 hét különbséggel.
– Kullancsencephalitis: fertőzött területen élők, gyakran kirándulók számára, 1 éves kor felett.
– Humán papilloma (HPV): 9 éves kortól adható, a méhnyakrák megelőzésére.