Szülés után a kórházban – Mire számítsunk?

De mi történik pontosan ezekben a napokban, és mit tehetünk, hogy a kényszerűnek tűnő tartózkodás kellemesebbé váljon?
 

Mamaágy

A szülést követő kétórás szülőszobai megfigyelés után az újdonsült édesanya a gyermekágyas osztályra kerül. Az osztályon általában többágyas szobák vannak, de a legtöbb kórházban külön térítés ellenében választható egyágyas szoba is, saját fürdőszobával, esetleg minikonyhával. A többágyas mellett – az anyagiakon túl – az szól, hogy a véletlenszerűen mellénk rendelt sorstársakkal könnyebben múlathatjuk az időt. Persze előfordulhat, hogy az illetőknek van a világon a leghangosabb gyerekük, a legkevesebb alvásigényük vagy a legtöbb mondanivalójuk. A legokosabb, amit ilyenkor tehetünk, hogy udvariasan a fal felé fordulunk, és megpróbálunk csak azért is pihenni.

Babaágy

Az újszülöttek igen praktikus, bevásárlókocsira emlékeztető alkalmatosságban fekszenek, az édesanyjuk ágya mellé tolva – amíg el nem kezdenek bömbölni. Ilyenkor ugyanis két percen belül helyet változtatnak. Anyukájuk mellé(re) vagy valamelyik látogató rokon karjaiba kerülnek, esetleg vissza a csecsemőosztályra. Ne szégyelljünk segítséget kérni a csecsemős nővérektől, ha úgy érezzük, nem tudjuk megnyugtatni a kisbabát! Azért vannak ott, hogy segítsenek, és tanácsot adjanak. Előfordulhat, hogy éppen nem érnek rá. Ezt ne vegyük személyes sértésnek: határozottan és türelmesen kérjük meg őket, hogy szánjanak ránk pár percet, amint módjukban áll.

Vér és verejték

Az anyává válás talán egyik legkínosabb lépcsőfoka az, amikor az ember lánya minden erejével azon igyekszik, nehogy foltot hagyjon. A hálóingén, a lepedőn, a padlón… Szinte biztos, hogy nem fog sikerülni. A kórházi személyzet előtt azonban ne szégyelljük magunkat, hiszen így van ezzel szinte mindenki. Nyugodtan szóljunk, ha ágyneműcserére van szükségünk, vagy ha a zuhanyzáshoz esne jól a segítség. Az is természetes, hogy fáj szinte minden mozdulat: a gátseb, ha van, a császármetszés különösen, feszül a mell, húzódik a méh… Vigasztaljon a tudat, hogy néhány nap alatt érezhetően enyhül majd a fájdalom, és végső esetben kérhetünk a nővérektől szoptatás mellett is szedhető fájdalomcsillapítót.

Tej és könnyek

A szülést követő hormonális hullámvasút sokakat próbára tesz. A szülés utáni 8–12 órában általában annyira fel van pörögve az újdonsült édesanya, hogy bármilyen fáradt, igazán mélyen elaludni nem tud. A baba viszont az első 12–24 órában sokat és mélyen alszik. A második nap talán a legnehezebb: a baba élénkül, éhesedik, szinte állandóan mellen lenne, a mama viszont még mindig fáradt, és a helyzet szokatlansága miatt akár türelmetlen is.

A harmadik nap ismét békésebb: kezd növekedni a tejmennyiség, a baba 1, 2, 3 órákat is átalszik, közben a büszke édesanya örömére már előbb sárgás, később fehér színű anyatejet büfizik vissza.

A negyedik nap többnyire a tejbelövellés napja. Ilyenkor a mellek olyanok, akár két kőkemény szikla, és a belőlük fakadó édes forrás cseppjei összekeverednek a rájuk hulló sós könnyekkel – mert a tejbelövellést többnyire a baby blue-ként emlegetett indokolatlan szomorúság kíséri. Segíthet, ha önironikusan felismerjük: világfájdalmunk csupán tankönyvi példája az ilyenkor természetes reakciónak.

Baj van?

A kórházi tartózkodás az apró bosszúságokon kívül szerencsére ritkán tartogat kellemetlen meglepetéseket. Az újszülöttet naponta egyszer lelkiismeretesen megvizsgálja a gyermekorvos, a csecsemős nővérek pedig legalább az esti fürdetésnél még egyszer látják őt. A kismamától azonban többnyire a viziten is csak megkérdezik, hogy érzi magát. Vizsgálatra csak panasz esetén kerül sor. Mindenképpen szóljunk az osztályos orvosnak vagy az ápolószemélyzetnek, ha váratlanul nagyon nagy erejűvé változik a vérzés, vagy bűzössé, darabossá válik; ha azt észleljük, hogy felment a lázunk; ha egy nap után sem sikerül pisilnünk, vagy három nap elteltével sincs székletünk; illetve ha esetleg olyan énidegen gondolatok, érzések kerítenének hatalmukba, hogy úgy érezzük, legszívesebben kárt tennénk magunkban vagy a kisbabában. Ezek előfordulási valószínűsége igen csekély, ha azonban rendellenesnek tűnő tünetet tapasztalunk akár magunkon, akár gyermekünkön, egy percig se habozzunk: éppen arra szolgál a kórházi tartózkodás, hogy adott esetben a lehető leggyorsabban érkezzen a segítség.

Rend a lelke

Minden kórháznak megvan a maga napi- és házirendje, amelyet jó esetben a nővérek ismertetnek az édesanyával. Sokszor a hétközi és a hétvégi rend is eltérhet egymástól. Ha valami nem világos, nyugodtan kérdezzünk rá. Hiszen nem árt, ha tudjuk, mikor viszik el a babákat vizitre, fürdetni, mikor takarítanak, mikor hozzák a reggelit, ebédet, vacsorát, és betolhatjuk-e a kicsit a csecsemőosztályra éjszakára, vagy éppen ha zuhanyozni szeretnénk. Bár a kórházak többsége – helyesen! – szorgalmazza, hogy az újszülött minél több időt az édesanyjával töltsön, nem kell lelkiismeret-furdalást éreznünk, ha a babát időszakosan a csecsemős nővérek felügyeletére bízzuk. A szülést követő éjszakán – vagy akár napközben is – néhány órára jóleshet a háborítatlan pihenés. Az senkinek nem jó, ha teljesen kifáradva próbálunk „tökéletes anyát” játszani. Viszont ha már valamennyire összeszedtük magunkat, vegyük magunk mellé a babát: ő csak akkor érzi teljes biztonságban magát, ha vele vagyunk.

Látogatók

A látogatási szabályok tekintetében igen nagy az eltérés az egyes kórházak között. Van, ahol csak az apuka mehet be, ő is csupán meghatározott időben, van, ahol az apuka sem. Máshol pedig nyitott kapuval várnak minden látogatót, akik jönnek is szorgalmasan, hordván a kismamának a húslevest és a madártejet. Nem árt, ha ismerjük választott kórházunk látogatási rendjét, mert míg az egyik kismama el sem tudja képzelni, hogy férje, édesanyja, barátnői látogatása nélkül hogyan vészelné át az első napokat, más megőrül attól, hogy állandó a jövés-menés a szobában. Egy biztos: utólag hiába lázadozunk, legfeljebb fizetős egyágyas szobába menekülhetünk.

Megint jőnek

Nem csak a rokonok látogatására számíthatunk. A szülés másnapján biztosan felkeres minket egy ügyintéző az újszülött anyakönyvezésével kapcsolatosan. Ehhez a legfontosabb dokumentum a 300 napnál nem régebbi házassági anyakönyvi kivonat vagy ennek hiányában az apasági nyilatkozat. Ha ugyanannál az önkormányzatnál kötöttünk házasságot, ahová a kórház területileg tartozik, az igazolásra nincs feltétlenül szükség.

A kórházi védőnő is felkeres minden anyukát: általában átad egy nyomtatványt, amelyen a kórházi tartózkodást követő adminisztratív teendőkről találunk hasznos információkat (tajkártya, lakcímkártya, anyakönyvi kivonat átvétele, tgyás, anyasági segély, gyed, gyes, családi pótlék igénylése). Ezenkívül valószínűleg meglep minket egy ajándékcsomaggal, amelyben termékminták és mindenféle hasznos információk találhatók. Fontos tudni, hogy ha átvesszük a csomagot, adataink egy direkt marketinggel foglalkozó cég adatbázisába kerülnek, és időről időre postai úton gyermekünk életkorának megfelelő termékmintákkal látnak majd el. Természetesen az adatbázisból utólag bármikor kérhetjük adataink törlését.

Hazatérés

Problémamentes esetben a szülést követő 3–5. napon hagyhatjuk el a kórházat. Az édesanyát megvizsgálja a nőgyógyász, a babát a gyermekorvos, és ha minden rendben van, mindketten zárójelentést kapnak. Ezenkívül a nőgyógyász a terhesgondozási kiskönyv alapján kiállítja az anyasági segély igénybevételéhez szükséges igazolást is, és megkapjuk a baba gyermek-egészségügyi kiskönyvét is. A mama zárójelentésére szükség lehet a tgyás igénylésekor, a babáét pedig biztosan megnézi majd a körzeti gyermekorvos és védőnő is. A körzeti védőnőt érdemes a hazaérkezés időpontjáról már indulás előtt értesíteni, mert neki és a gyermekorvosnak is kötelessége egy napon belül meglátogatni a hazaérkező újszülöttet.