Segítség! A gyerekemnek nem kell a bili! – Dr. Ranschburg válaszol

Kedves dr. Ranschburg Jenő!

Szobatisztasággal kapcsolatos problémával fordulok Önhöz. Kisfiam 3 éves és 1 hónapos, barátságos és kiegyensúlyozott kisfiú. Tavaly nyáron kipróbáltuk, hogy meztelenül hagytuk játszani a teraszon, és odakészítettük a bilit, hátha hajlandó belepisilni. Nem tudom, mi történhetett, de amikor felajánlottuk neki a bilit, megijedt, és elkezdett sírni, úgyhogy nem erőltettük tovább a témát. Kb. 2 és fél évesen elkezdett szólni, ha kakilnia kellett, úgyhogy megint felajánlottuk, hogy ülhet a bilire vagy akár a vécére, de mereven elutasította a dolgot, látszott rajta, hogy fél. Néha beszélgettünk a témáról, felajánlottuk, hogy választhat vécészűkítőt, de továbbra is elutasítás volt a reakciója.

Májusban kis testvére született, ami természetesen felkavarta őt, de azt hiszem, hogy a testvérféltékenysége átlagosnak mondható. (Kb. fél éve tombol nála a dackorszak, úgyhogy ahhoz képest, amennyit szokott, valamivel többet hisztizik, illetve még bújósabb lett – természetesen igyekszünk annyit foglalkozni vele, amennyit csak lehet.) A kis testvér most 6 hetes.

Mivel újra nyár van, gondoltuk, megpróbáljuk, hogy levesszük róla a pelenkát (látszottak már a jelei korábban, hogy valószínűleg tudja, mikor fog pisilni), pár napja kezdtük. Az a probléma, hogy továbbra is nagyon fél a vécétől, bilitől. Képes visszatartani a pisit, kétségbeesetten rohangászik fel-alá, sír, de nem hajlandó pisilni. Ma már az sem segített, hogy amikor láttam: pisilnie kell, visszaadtam rá a pelenkát, már oda sem akart, folytatta a rohangászást és a zokogást (végül vizet engedtem neki a kádba, beletettem, és akkor pisilt). (Kakilni reggel szokott általában, amikor amúgy is rajta van még a pelenka, azzal így gond még nem merült fel.)

Nem tudom, mit csináljunk, teljesen hanyagoljuk most egy darabig ezt a témát, vagy legyen pelenka nélkül, és próbáljuk rávenni mégis, hogy pisiléskor vegye fel? Nem tudom, mivel lehetne elérni, hogy ne féljen a vécétől.

Van egy másik problémám is: úgy hisztizik, hogy rombol, röpülnek a tárgyak a szobában, csapkodja az ajtókat. Így sajnos nem tehetem meg, hogy figyelmen kívül hagyom a hisztijét, mindig oda kell menni hozzá. Néha látom, hogy direkt csinálja (ezen azt értem, hogy nem düh miatt kezd el rombolni, hanem még rám is nevet, miközben csinálja).

Válaszát előre is köszönöm!
                                                                                        Üdvözlettel:
                                                                                                                 Orsolya

Kedves Orsolya!

A szobatisztaság kapcsán azt javaslom, egyelőre tüntessék el a bilit. Ha azt el tudják érni, hogy a gyerek maga kérje a pelenkát, amikor pisilnie kell – nyert ügyünk van. Ha idáig eljutnak, írjon, megbeszéljük a többit. A hisztiről: remélem, ezek a „rombolós jelenetek” alkalmiak, és nem általános jellemzői a gyerek viselkedésének. Ha így van, lehetőleg ne érezze, hogy Önt fel tudta bosszantani vele (tudom: könnyű ezt mondani). Ha lehet, előzze meg a kár okozását (például vegye ki a gyerek kezéből a „halálra ítélt” tárgyat), mindig beszéljen vele a kárról, a fájdalomról, amit okozott. (Mindezt otthoni, közös játék során, el is lehet játszani.) Nagyon fontos: amikor észreveszi, hogy a gyerek magatartásában pici változás következik be, ezt adandó alkalmakkor tegye szóvá, és közösen örüljenek. Nem tudom, mikorra tervezik az óvodát, biztos, hogy a közösségi élet sokat megold a mai problémák közül.