Tisztelt Tanár Úr!
Kb. három napja a kisfiam nagyon megijesztett. Fürödni készültünk, erre ő elkezdett kiabálni: „Hülye szellem vagy!”, hangosan és többször. Én kiszaladtam a fürdőből, és ő a sötétben elkezdett szaladni a folyosó felé, és nézett a sötét folyosóra, mintha látott volna valakit. Tegnap este bent játszottunk, ő előtte egy dióval és egy csavarral szórakozott, majd otthagyta a szőnyegen. Egyszer csak leugrott az ágyról, és megint elkezdett kiabálni: „Hülye szellem vagy, el akarod lopni a szegemet!”, és nézett a sötét szobába mérgesen. Majd pár perc múlva ugyanígy a papucsával, és felrakta az ágy támlájára. Én leraktam, erre ő: „Ne, mert elviszi a szellem.” Kérdezgettem: „Milyen szellem, hol van?” Azt mondta, hogy a falban. Ez mitől vagy miért lehet? Lehet hogy sokat dolgozom otthon, és hiányzom neki? Ilyenkor a dédivel van, egy házban lakunk. Így akarja felhívni a figyelmet magára? Apukája kint van Németországban, de pár nap múlva hazajön. A kisfiunk 2,5 éves, elég aktív, mozgékony. Vagy tényleg lát valamit???!!!
Előre is köszönöm!
| Te is kérdezhetsz az ismert gyermekpszichológustól. Dr. Ranschburg Jenőnek a www.ranschburg.hu oldalon írhatsz levelet! |
Kedves Levélíró!
Természetesen lehetséges, hogy kicsi fia figyelemre vágyik, de az biztos: nem tervezte el, hogy majd azt fogja mondani: szellemet látok, és ezzel ébreszt figyelmet maga iránt. Tehát a gyerek elképzeli a szellemet – ebben az életkorban a szubjektív és az objektív valóság, a képzelet és a való világ gyakran összekeveredik –, és azt hiszi, látja. Könnyen lehet, hogy valaki – például a dédi – szellemekről mesélt neki, és ez a jelenség oka. Leveléből látszik, hogy a gyerek nem ijedt meg, nem fél a „szellemtől”, tehát nincsen semmi „tennivaló”.
Ha ilyesmi előfordul, ne magyarázza a gyereknek, hogy csak a saját fantáziáját vetíti ki, mert ő még ezt nem érti meg. Éreztesse, hogy a helyzet veszélytelen, hogy a szellem nem tesz semmit, amit anyu nem akar, és terelje másra kisfia figyelmét.
