Gólyavárók: A meddőség kezelése nemcsak tudomány, hanem művészet is

Dr. Vass Zoltán meddőségi szakember

– Elöljáróban elmondhatjuk, hogy a legfontosabb a fizikai akadályok feltérképezése, leküzdése, kiküszöbölése – kezdi a beszélgetést Vass doktor.

– Ezek többsége közismert. Férfiak esetében vizsgáljuk az ondóban lévő spermák számát és mozgékonyságát, extrém esetben pedig herebiopsziával juthatunk megfelelő ivarsejthez. A nők esetében összetettebb és bonyolultabb a helyzet, az egyszerűbbnek tűnő hormonális problémáktól az endometriózison és a petevezetékek betegségein át a korai klimaxig sok minden szerepet játszhat abban, hogy egy pár akár évekig is hiába próbálkozik. A biológiai problémák felderítésére, kezelésére ma már nyugati színvonalú eszközök és naprakész tudományos információk állnak rendelkezésünkre, ami jelentősen megnöveli a meddőségi központhoz fordulók esélyét, mondjuk, akár a tíz évvel ezelőtti helyzethez viszonyítva is. De egy kezelés sikere nem csak a megfelelő protokoll betartásán múlik…

Fontos a személyes kapcsolat!

– Kevés ehhez hasonló bizalmi viszony létezik, mint a meddő pár és a kezelőorvos között. Ez nem azt jelenti, hogy részt veszek a családi születésnapokon, de azt igen, hogy szinte mindent tudok a párról, ami a termékenységükre hatással lehet. Ez pedig nem működik szimpátia és alapvető bizalom nélkül. Ha ez a bizalom hiányzik, akkor véleményem szerint nem is érdemes belevágni, eleve romlanak a siker esélyei, a legprofibb szakmai körültekintés mellett is.

A lélekre is figyelni kell!

– Ezzel már el is jutottunk a második legfontosabb szemponthoz: ahhoz, hogy a leendő szülők – és különösen a leendő édesanyák – lelkére ugyanúgy figyelnünk kell, mint a testükre. Hány olyan történetet ismerünk, hogy egy nagy nehezen összejött sikeres lombik vagy egy örökbefogadás után jönnek spontán a testvérek, mint az orgonasíp… Szerencsés helyzetben vagyok, mert ebben a magánintézetben, ahol most dolgozom, a meddőség okainak kiderítésében, illetve a kezelés során is segítségünkre van szakértő pszichológus is. Sajnos ez még egyáltalán nem elterjedt. Bízunk benne, hogy a példánkat látva ez máshol is a bevett protokoll részévé válik.

A megfelelő hozzáállás varázsa

– Bár több emlékezetes esetem is van, a legutóbbi időkben messze kiemelkedett Béres Alexandra és Barna Krisztián a rendkívül pozitív hozzáállásukkal. Láttam Alexandrán, hogy nagyon egyben van, és hogy semmiféle egyéb, a lelkét terhelő problémát nem cipel sem ő, sem a párkapcsolata, ami egyébként komolyan meg tudja nehezíteni a teherbe esést. Pont eleget foglalkozott a kérdéssel, sem túl sokat, sem túl keveset, és végig meg volt róla győződve, hogy sikerrel járunk majd. Bár szakmailag nem volt a legegyszerűbb az esetük, de ez a hozzáállás nagyon sokat segített: és igaza is lett!

Az asszisztált reprodukciós terápia: művészet

– Persze nemcsak a páciens szempontjából fontos a megfelelő bizalmi viszony, hanem az orvos szempontjából is szerepe lehet. Szakmailag az egyes intézetek között ma már alig van eltérés, szerencsére. A különbségek akár az egyes orvosok eltérő személyiségéből is fakadhatnak. Az asszisztált reprodukciós terápia rövidítése ART, ami nem véletlenül jelent művészetet angolul. Hogy adott esetben, az adott protokollon belül egy apróságban hogyan döntök, nemritkán a megérzésemen, az intuíciómon múlik. És sokszor pont ezeken az apróságokon múlik a siker vagy a sikertelenség.

A megnyugtató környezet: félsiker

– Egy ilyen magánintézetben, ahol most dolgozom, minden feltétel adott ahhoz, hogy a páciens ügyfélnek, partnernek – és ne kiszolgáltatott betegnek – érezze magát. Ettől kompetensebb, magabiztosabb lesz az egész folyamat során, ami szintén kedvezően hat a kezelés kimenetelére. Minden tiszteletem azoké a kollégáké, akik állami intézményben végzik hasonlóan áldozatos munkájukat, és nem rajtuk múlik, hogy ezt a pluszt nem mindig tudják a hozzájuk fordulóknak megadni. Jó tíz éve abban reménykedtem, hogy napjainkra az állami betegellátásban sem számít majd az efféle környezet megteremtése luxusnak. Sajnos ma ennek megvalósulását még távolibbnak látom…

Ennek ellenére nem titkolt célom, hogy munkánkat és eredményeinket látva minél több intézményben elérhetőek legyenek azok az aprónak tűnő pluszszolgáltatások, amelyek kedvezően befolyásolhatják a meddőségi kezelés sikerét. Lehetőleg az államilag támogatott központokban, intézményekben is – fűzi hozzá végezetül Vass doktor.

Néhány érdekes adat:

• Régebben a spermadonornak jelentkező férfiak 80 százaléka megfelelt a feltételeknek, napjainkban körülbelül 20 százalékuk alkalmas csupán sejtadományozásra. Ez nem jelenti azt, hogy aki alkalmatlan, annak nem lehet spontán gyereke, de az adományozáshoz szükséges szintet nem éri el.
• 35 év felett érezhetően, 40 év felett drasztikusan csökken a nők termékenysége. Ezen például adományozott petesejttel lehetne segíteni, a petesejt-adományozás törvényi feltételei azonban további finomításra szorulnának. Az adományozás ugyanis komoly fizikai és lelki megterhelést jelent a donornak, ezért vagy megfelelő kompenzációval, vagy az anonimitás feltételeinek módosításával lehetne tovább növelni az adományozási hajlandóságot.
• A lombikbébi-eljárás során korábban 3-4 embriót is visszaültettek a siker érdekében. Ez növelte ugyan az eredményességet, de abban az esetben, ha az összes magzat megtapadt, komoly dilemma elé állítja, állította a szülőket, akik a redukció vagy a többes terhességgel járó komoly kockázatok vállalása között választhattak. Az egyre sikeresebben működő embriófagyasztásnak köszönhetően egyetlen stimulációból újabban csupán 1-2 embriót ültetnek be, a többit lefagyasztják, és később használják fel, ha esetleg szükséges. További előrelépést a petesejtfagyasztás engedélyezése jelenthetne.
• Egyéni kérésre vagy bizonyos orvosilag indokolt esetekben stimuláció nélkül, spontán peteéréssel is elvégezhető lombikban a megtermékenyítés. Bár ez lényegesen kevésbé terheli meg a nő szervezetét, és olcsóbb is, a siker valószínűsége ebben az esetben csupán 5–10%, míg stimulációval 20–40%.