nlc.hu
Család
Segítség! A kisfiam magányos! – Dr. Ranschburg válaszol

Segítség! A kisfiam magányos! – Dr. Ranschburg válaszol

Egy anyuka számára az a megnyugtató, ha gyereke népszerű, sok barátja akad az óvodai közösségben. De mit tehet, ha a gyerek magányos?

Tisztelt Tanár Úr!

Segítségért és tanácsért fordulok Önhöz, mert nagyon aggódom a három és fél éves kisfiamért. Tavaly szeptemberben, két és fél évesen került bölcsődébe. A beszoktatással semmi gond nem volt, pár nap alatt megszerette. Lett is sok kis barátja, akik nagyon közel kerültek hozzá.

Segítség! A kisfiam magányos! - Dr. Ranschburg válaszol

Aztán eltelt az év, és most szeptembertől átkerült az oviba. Itt sem volt semmi gond a beszokással, de úgy látom, mintha gond lenne a beilleszkedéssel. Mindig kérdezgetem, hogy mi történt az oviban, vannak-e már barátai, kivel szokott játszani. Az a gond, hogy mindig annak a pár kis barátjának említi a nevét, akik a bölcsődében voltak a társai, akiket egyébként nagyon szeretett. Ilyenkor mondom neki, hogy ők nem is abba az oviba járnak, de ő erre azt feleli, hogy de igen, és ő velük játszik.
A másik gond, hogy ugyanakkor azt is mondja: senki sem a barátja – ilyenkor majd megszakad a szívem. Kérdeztem az óvó nénit, hogy napközben hogy viselkedik, azt mondta, hogy változó, sokszor játszik a többiekkel, de leginkább egyedül.
Azért aggódom, mert ő eddig barátkozós, mindig a csapat élén levő kisfiú volt, soha nem volt baj eddig ilyen téren, a játszótéren is hamar megtalálta a társaságát.
Ami a leginkább aggaszt, hogy fél év eltelte után sem tudott elszakadni a bölcsis barátaitól, mindig őket emlegeti. Ez normális ennyi idő eltelte után?

                                                             Válaszát köszönöm!

                                                                                      Tisztelettel: egy édesanya

Te is kérdezhetsz az ismert gyermekpszichológustól. Dr. Ranschburg Jenőnek a www.ranschburg.hu oldalon írhatsz levelet!  

Kedves Levélíró!

Segítség! A kisfiam magányos! - Dr. Ranschburg válaszolAmiről levelében ír, mindenképpen szokatlan jelenség; kicsi fia életkorában a barátokra való emlékezésnek, a hűségnek ez a szintje – bár mindenképpen jó karakterre utal – csak akkor lehetséges, ha az új közösségben valami nincs rendben. Gyorsan hozzáteszem: attól ne tartson, hogy a gyerek odaképzeli régi barátait az óvodában, és „velük játszik”; ebben nincsen semmi rendellenességre utaló jegy, sőt inkább kisfia kiváló szellemi képességeire utal.

Ennek ellenére mélyen megértem, hogy összeszorul a szíve, amikor a gyerek erről mesél. Itt a Mikulás, a karácsony, azt javaslom, próbáljon valami kis „bulit” szervezni otthon, ahová kisfia hívhatja meg ovistársai közül azokat, akiket akar. Óvatosan, tapintatosan segítsen egy kicsit a gyereknek – hátha „beindul” a dolog.
Meg aztán: ha ott játszanak az Ön szeme előtt, személyes tapasztalatokat is szerez arról, hogyan játszik a gyerek, és hogyan kezelik őt a társai.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top