Minden gyerek gyakran töpreng azon, hogy mit jelentett az ő születése a szüleinek. Sokan félnek, hogy talán nem is örültek nekik, ezért minden olyan alkalom megnyugtató a számukra, amikor születést, újjászületést ünneplünk. A karácsony, a születésnap mellett a húsvét is ilyen alkalom, mely biztosítja a kicsit arról, hogy az ő születése is boldogító esemény volt, amelyet mind a szülei, mind az egész világ türelmetlenül várt. Minél jobban megünnepeljük ezeket az alkalmakat, annál biztosabb lesz a gyerek abban, hogy szeretik.
A gyerekek kedvenc ünnepei azok, ahol saját maguk állnak a középpontban, ilyen a születésnapjuk, a karácsony, a húsvét, a Mikulás, aki természetesen csak nekik, gyerekeknek hoz ajándékot. Ilyenkor minden figyelem feléjük fordul, és minden ajándék arra szolgál, hogy meggyőzze őket tulajdon fontosságukról. Később ezek az emlékek velük maradnak majd egész életükben.
Ünnepelni jó
Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című könyvében ír arról, hogy miért olyan fontosak az ünnepek, miért olyan fontos a nyuszi, a Mikulás a gyerek életében. A pszichológus szerint a gyerekek mágikus jelentőséget tulajdonítanak ezeknek az ünnepeknek, és ezért is olyan fontosak és örömtelik a számukra.
Az ünnepek – amikor az egész család körülüli a bőségesen megrakott asztalt – az emberiség legsúlyosabb szorongásait oldják. Mert mitől retteg minden ember? A testi és érzelmi nélkülözéstől. Az előbbit az éhség, az éhhalál testesíti meg a legjobban, az utóbbit az elhagyatottság. A mi társadalmunkban már nem halnak éhen a gyerekek, és bár éhséget érzünk időnként, az elhagyatottság érzését viszont mindenki megtapasztalja. Még a gyerek is. Mert anya néha eltűnik a közelből, apa minden reggel dolgozni megy, és csak este jön, a nagyszülőket ritkán látni… és ezek a nélkülözések hihetetlen nagyra nőnek a tudattalanban, ahol minden más szorongást is ezek jelképeznek.
A nagy családi ünnepek – mind a tudatos, mind a tudattalan szinten – a legalkalmasabbak arra, hogy eloszlassák a gyerek szorongásait. Az ünnepi rítusok persze változnak az évek folyamán. A nyuszivárástól szép lassan eljutottunk az örömteli ajándékozásig.
Az ünnep háttere
A gyerekeknek szükségük van arra, hogy higgyenek a varázslatos lényekben. A nyuszi különösen fontos lény, hiszen csak a gyerekeknek hoz ajándékot. A kicsiknek ez megnyugvás is, most végre nem a szülőktől kapják a játékokat. Bármilyen furcsán hangzik, így van, a szülőktől kapott ajándékokba ugyanis mindig vegyülnek más, a szülőkkel kapcsolatos érzések is. „Ha jó vagyok, többet kapok, anya szeretné, hogy biciklizzek már, hát persze hogy biciklit kapok…” A nyuszi viszont tiszta képlet: kitalálta a legbelső gondolataikat, iderepült hetedhét országon át, ezért aztán felhőtlenül lehet is örülni neki.
Azok a gyerekek, akik nem élik meg ezeket a mágikus napokat, akik túl korán szembesülnek a valósággal, azok valószínűleg egész életükben csak az ésszerű oldalát látják az ünnepeknek. Nem lesznek benne érzelmi felhangok, amelyeket a gyerekkorunkból hozunk magunkkal. Keveredhetnek ebbe rossz érzések is: hány „felvilágosított” kisgyerek hiszi azt, hogy csak neki nem hoz a nyuszi ajándékot, ugyanakkor a többieknek meg igen. Van, aki szorongani fog, még felnőttként is, mert gyerekként azon izgult, hogy vajon idén eljön-e hozzá a nyuszi.
(Sokat beszélnek arról is, hogy ünnepek idején sok az öngyilkosság. Ennek sokszor pont az az oka, hogy a gyerekkorunkból hozzuk a rossz karácsonyi emlékeket, és ezek erősödnek fel az ünnep napján. Ennek a fordítottja is igaz: az ünnepek örömteli utóhatása is ilyen erős, csak éppen nehezebb őket megfigyelni. Azok, akiknek boldog ünnepek jutottak gyerekként, akkor sem lesznek depressziósak karácsonykor, ha a jelenben éppen magányosak. Boldog ünnepnapjaik emléke segít, hogy túljussanak a nehéz időszakon.)
| Régi időkre nyúlik vissza a húsvéti ajándékozás szokása. Az első húsvéti kosarat Assisi Szent Ferenc kapta, aki a böjt hat hetét egy itáliai szigeten töltötte. A szigeten csak apró állatok laktak, és így társa a legenda szerint csak egy apró nyúl volt, amely madárfészekből készült húsvéti kosarat adott neki. Ezzel fejezte ki Szent Ferencnek a sziget lakóinak szeretetét. A húsvéti kosár később már gallyakból és levelekből készült, ma pedig már szalmából vagy gyékénykosárból, fűvel bélelve. A kosárba a finomságokat a nyuszi hozza, így a hímes tojást is. Édességeket csak a 18. század végétől találunk a kosarakban. Kiscsirkét, kisnyulat azért ajándékoznak húsvétkor, mert ezek már az új évben született jövevények, így az újjászületést szimbolizálják. |
Meddig tartson a varázslat?
A legtöbb gyerek az élete első hat évében szilárdan hisz a Mikulásban és a húsvéti nyúlban, még akkor is, ha pár felnőtt megpróbálja felvilágosítani. Aztán néhány évig bizonytalankodik, bár legszívesebben még mindig hinne, majd ezt követi a játékos színlelés, amelyet nagyon élveznek, és nagyon meg is neheztelnek arra a szülőre, aki kiábrándítja őket.
Ha pontosan meg akarnánk határozni, a gyerekeknek hatéves koruk körül van a leginkább szükségük arra, hogy higgyenek a mágiában, ez az igény úgy négyéves kor körül alakul ki, és úgy tízéves korukig tart. Ez az az időszak, amikor a gyereknek meg kell tanulnia, hogy megállja a helyét majd a világban. A mágikus gondolkodás idővel hanyatlásnak indul, ahogy bővülnek a valóságról való ismeretei. Eljön az idő, amikor már bármit mondjanak neki, nem hisz a nyusziban, de maga az ünnep megmaradhat neki kedves játéknak. De erre csak akkor van mód, ha volt idő, amikor a nyuszi valóság volt a számára.
