Az óvodás kor eléréséig ez nem is okoz különösebb gondot, hiszen ha a család kommunikációjában alapvető a figyelem, a másik iránti tisztelet, az fontos mintája lesz a gyermek nyelvi megnyilvánulásainak is.
A legtöbb óvodás szülője azonban megdöbbenve tapasztalja, hogy az addig kifogástalanul viselkedő szemük fénye válogatottabbnál válogatottabb kifejezésekkel gyarapítja szókincsét az ovis csoportban. Vagy épp más forrásból.
Ha megüti a fülünket valami nekünk nem tetsző szó, a legfontosabb szabály, hogy ne hördüljünk fel, ne rendezzünk jelenetet, és ne szégyenítsük meg a gyermeket miatta. A lehető legrosszabb reakció, ha a verbális agresszióra fizikai agresszivitással reagálunk. Amennyiben a gyermek ezt tapasztalja, hamar megtanulja, hogy ezeknek a szavaknak mágikus hatalma lehet, ha ilyen könnyedén tud velük provokálni.
Ne essünk abba a hibába se, hogy mi magunk is jókat nevetünk a trágár szavakkal való játé-kon, hiszen ezzel csak újabb bátorítást adunk gyermekünknek. Ami vicces, abból nyugodtan lehet repetázni – gondolhatja joggal a határokat feszegető csemete.
S hogy miért ne aggodalmaskodjunk túlzottan egy-egy illetlen szó hallatán?
Ha megkérdezzük a kis óvodást, mit jelent egy-egy csúnya szó, kiderül, hogy gyakran fogal-ma sincs róla. Mindössze azt élvezi, hogy milyen erőteljes hatást vált ki velük környezetéből. Máskor azt tapasztalja, hogy a társai körében vicces lehet, ha így beszél, de előfordul, hogy csak dühös, és indulatait ezeken a szavakon keresztül tudja levezetni.
S hogy mi a teendő ilyenkor? Sokszor egész egyszerűen nem kell tudomást venni a hallottak-ról; ha azonban újra és újra előkerülnek ezek a nekünk nem tetsző kifejezések, mondjuk el őszintén, hogy nem illik így beszélni, hiszen megbánthatjuk, fájdalmat okozhatunk velük szeretteinknek.
Figyeljünk arra is, hogy minél kevesebb negatív hatás érje a piciny füleket. A televízió vagy számítógép előtt hagyott gyermek könnyebben sajátíthatja el ezt a fajta negatív verbalitást. Szabjunk tehát határt ezeknek a tevékenységeknek, és ne hagyatkozzunk feltétel nélkül a korhatárjelző karikára.
És végül, de nem utolsó sorban, ügyeljünk saját és családunk beszédstílusára!
