Anyaként a munka világában

Sokan még mindig elítélik azokat az édesanyákat, akik gyermekük születése után nem sokkal már dolgozni kezdenek, akik egy tárgyalás miatt nem tudnak ott lenni a farsangi jelmezversenyen, ahol így csak a nagymama ül meghatódva az óvodai kisszéken.

Nagy Izabella

Vannak, akik határozottan állítják, nem lehet elég jó és felelősségteljes anyuka az, aki nem tud naponta, ha nem is 24, de legalább 12 órát a gyerekeire szánni. Mások viszont úgy gondolják, nem attól lesz jó egy anya, ha minden létező idejét gyerekeire szánja, sokkal fontosabb, hogy azt az időt, amit a  gyermekeire tud szánni, tényleg rájuk is fordítsa.

Erdélyi Mónika a forgatásokra vitte a kisbabáját is
Erdélyi Mónikával nem könnyű időpontot egyeztetni, de nem csak Mónika munkája miatt. Számára a lányaival töltött idő szent és sérthetetlen. Így csak akkor, amikor a kis Olívia már az igazak álmát alussza, tud a mamája az újságírói kérdésekre is válaszolni.
Viki, a nagylány már 16 éves, a kis Olívia 2,5, és egy hete már bölcsibe jár.
„Úgy láttam, hogy már unatkozik itthon. Nem is csoda, hisz neki is, mint minden gyereknek, szüksége van hasonló korú társakra. De nagyon jól érzi magát, és a saját kis szavaival már el is meséli a bent történteket.”
Olívia 3 hónapos volt, mikor anyukája újra a kamerák elé állt. Mónikát nem érdekelte, mit mondanak mások, csak a számára fontos emberek véleményét kérte ki.
„Olíviát vittem magammal a forgatásokra, és úgy gondolom, ebből ő nem is nagyon érzékelt semmit, hisz a stúdió mellett volt egy kis szobája, és persze ott volt velünk anyukám is.”
A Mónika-show-ban eltöltött kilenc év után a műsorvezető most már a Reggeliben ébreszti a nézőket, de ha nincs képernyőn, akkor sem unatkozik, vállalkozásaiban is akad elég tennivaló. Mónika szerint fontos különbség van a karrierista és a dolgozó anya között. Ő határozottan ez utóbbi kategóriába sorolja magát. „Azt gondolom, mindenkinek egyéni döntése, hogy meddig marad otthon a gyerekével. Szerintem nem attól lesz jó anya valaki, ha 3 évig otthon van, hanem attól, hogy az együtt töltött időt értelmesen ki tudja használni. A gyereknek is jobb, ha azt látja, hogy aktív a szülő. Én nem is tudnám magam elképzelni főállású anyaként. Ez habitus kérdése, és én nem ez a típus vagyok. De a munkáimat ahhoz igazítom, és úgy csoportosítom, hogy a lányaimnak jó legyen, és semmiben ne szenvedjenek kárt. Ez persze azzal jár, hogy én kevesebbet alszom, s míg más a szabadidejében fodrászhoz megy, vagy  vásárolgat, én tőzsdeindexeket nézegetek. De az életemben mindig a gyerekek vannak az első helyen, minden más csak utánuk következik.”

Mit mond a szakértő?
Dr. Ranschburg Jenő szerint sem az együtt töltött idő mennyisége, sokkal inkább annak minősége számít. „A gyerekkel otthon maradni akkor jó, ha az a szülő szívéből fakad, ha az neki is jó, és nem kényszerből teszi ezt.”
Ranschburg tanár úr szerint azonban még egy kifelé vágyó szülő esetében is nagyon fontos, hogy legalább egy-másfél évet otthon maradjon a gyerekével.
„A tapasztalatok alapján azt kell mondanom, hogy magabiztosabbak, nagyobb életkedvvel és biztosabban mozognak az életben azok a gyerekek, akik a családi nevelést az első két évükben megkapták. Hisz az ősbizalom csak ekkor tud kialakulni. Ha a szülő figyel és reagál a gyerekére, akkor a gyerek azt fogja megtanulni, hogy érdemes a világot megszólítani, mert a világ válaszol.” 
A vizsgálatok azt mutatják, hogy intellektuális hátrány nem származik abból sem, ha a gyerek már ebben a korai életkorban bölcsődébe kerül.
S vannak szülők, akik nem is tehetnek mást, s bár a szívük szakad meg, be kell, hogy adják 6 hónapos gyermeküket a bölcsődébe. A szakember szerint azonban ezt a korai elszakadást is lehet kompenzálni:  mérhetetlen szeretettel és önfeláldozással.  
„A hivatásszeretet szerintem tiszteletre méltó dolog; és miért csak a férfiaknak lehetne ebben részük?  De minden nőnek, aki a karriert vállalja, tudnia kell, ha az anyaság mellett dönt, akkor hihetetlen feladatok várnak rá, ha mindkettőt egyszerre akarja végezni. Az anyaság komoly önfeláldozást igénylő szolgálat, főleg a korai szakaszban. Az első évben egy babát nem lehet elkényeztetni. Arra lehet megtanítani, hogy élni jó. Ha az őt körülvevő emberek szeretik, ő is megtanulja, hogyan szeresse az embereket. Ha ez nem jön létre, később fájdalmas módon fogja tapasztalni, hogy hiányzik belőle ez a szeretet, és ő sem tudja értékelni, ha mások szeretik őt.”

Ha az anya lemarad sok fontos eseményről, lemaradhat a gyermek rajzairól is…
Virág évekig otthon volt kisfiával. Ricsi most már óvodás, Virág pedig egy könyvtárt igazgat, és második diplomájának megszerzésére készül.
„Már a kezdetektől tudatosan törekszem arra, hogy megőrizzem az egyensúlyt, és a munkám ne menjen a kapcsolatunk rovására. Persze a félsz mindig bennem van, vajon eleget vagyok-e vele.” Virág félelme karácsonykor be is igazolódott. Lemaradt Ricsi rajzáról: a karácsonyfa mellett csak a kisfiú és apukája állt. Mikor az óvó néni rákérdezett: „Hát anya hol van?”, Ricsi csak annyit válaszolt: „Anya tanul.”

Bácsalmási Gréta, 6. C osztály

„Eddig is próbáltam figyelni arra, ha hazavittem a munkát, vagy ha tanulnom kellett, hogy mindig akkor kezdjek hozzá, amikor ő már elaludt. Az esti meseolvasás – ami máig fontos szertartás nálunk – például egyszer sem maradhatott el. De valószínűleg Ricsi mégis érezte, hogy sok dolgom van, és néha talán a gondolataim is máshol járnak. Egy anya és egy gyerek között van olyan szimbiózis, hogy a gyerek ezt megérezze.”
Virág mégis úgy érzi, jobb a fiának, hogy nemcsak anyaszerepben látja őt, hanem egy anyát lát, akinek más szerepekben is meg kell állnia a helyét. Mindemellett szomorú, és úgy érzi, pótolhatatlan az, hogy bármennyire is szeretné, nem lehet ott minden fontos eseményen.
„Sajnos előfordult már, hogy nem tudtam elmenni például egy ünnepségre, amelyen Ricsi mondott verset. De ilyen esetekben mindig figyelünk arra, ha én nem is, de a családból mindenki más ott legyen. Még soha nem vetette ezt a szememre, de nekem nagyon rossz, amikor lemaradok egy-egy fontos pillanatról. Mert bár úgy érzem, teljesebb ember vagyok így, hogy a munkámban is megvalósíthatom önmagam,  azért mégiscsak az anyai szerep a legelső.”