Nem csoda, ha összezavarodnak a szülők, és nem tudják eldönteni, kire is hallgassanak. Hiszen még a gyerekorvosok is eltérő állásponton lehetnek, és a személyes, gyakorlati tapasztalatok is eltérők. Közelebb kerülünk a megoldáshoz, ha tisztázzuk, milyen fokú a letapadás. A néhány milliméteres, alsó peremet érintő összenövés nem érdekes, magától is oldódik idővel, de ha ez nagyobb területet érint, továbbá szűkület is van, akkor nem érdemes két-három éves kor utánra halasztani a megoldást. Saját tapasztalataim is igazolják, hogy ezekben az esetekben nem célszerű várni, mert a négy-öt éves gyereket a fityma megfelelő érzéstelenítése ellenére is sokkal jobban megviseli lelkileg a beavatkozás. Lányoknál ritkán előforduló, hasonló természetű probléma lehet a kisajkak összetapadása, ami néha a vizelet pangása miatt húgyúti fertőzéshez vezethet.
Szűkület vagy csak letapadás?
Fontos, hogy különbséget tegyünk a valódi fitymaszűkület (fimózis) és a letapadás (adhézió) között. A mindennapi gyakorlatban az esetek 90-95 százalékában csak letapadást látunk, ilyenkor nincs szükség műtétre. Nagyon ritkán fordul elő olyan súlyos fitymaszűkület az újszülöttnél, amikor a húgycső nyílása sem látszik, és emiatt pisilni is csak nehezen tud. Ha mégis előfordul ilyen, azonnal meg kell műteni, hiszen a kiürülni nem képes vizelet feltorlódik, és vesetágulatot, vesekárosodást okozhat.
Csak kétéves kor felett
Idejétmúlt az a tanács, hogy már az újszülött előbőrét is rendszeresen vissza kell húzni! Újabb álláspont szerint még egyéves korban sem kell hátrahúznia a fitymát, erre kétéves korig ráérünk. Nagyjából eddig várható ugyanis, hogy a letapadás magától megszűnik. Ebben az életkorban viszont már elég nagy a makk ahhoz, hogy óvatosan, vérzés és sebzés nélkül hátrahúzhassuk az előbőrt. Sokszor egy receptköteles szteroidos kenőcs alkalmazásával és a fityma rendszeres hátrahúzásával a szülő maga is megbirkózik a feladattal, és nem kell orvoshoz fordulni. Hangsúlyozom, hogy a húzogatás legalább olyan fontos, mint maga a kenőcs. Ha komolyabb a letapadás, akkor is érdemes a kenőcsös húzogatással próbálkozni, mert ez a gyereknek és az orvosnak is könnyebbséget jelent, hiszen gyorsabbá teszi a szondás beavatkozást.
Helyi érzéstelenítéssel
Ha a kenőcsös húzogatás sikertelen, akkor komolyabb beavatkozásra kerül sor. Először érzéstelenítő krémmel kenjük be a fitymát, majd 15-30 percet várunk, hogy hasson a szer. A közelmúltban forgalomba kerültek olyan érzéstelenítő kenőcsök is, amelyek már 5-10 perc után teljes zsibbadást okoznak. Ezután óvatosan kézzel, vagy ha erősebb a letapadás, akkor gombos szondával fejtjük le a fitymát a makkról.
Ezzel még nincs vége!
A letapadás megszüntetése után az esetek körülbelül felében egy-két napig érzékeny lehet a fityma, ilyenkor hátrahúzáskor érzéstelenítő kenőccsel kell bekenni. Ha túl vagyunk ezen két nehezebb napon, további két hétig vazelines kenőccsel kell kenni az előbőr alatti részt, hogy ne tapadjon vissza a makkra. Gézlapot ne tegyünk a makk és a fityma közé, mert csak odaragad, és fájdalmas lehet, amikor leszedik. Pontosan ugyanilyen felesleges a kálium-permanganátos fürdő is, mert csíphetnek az apró sérülések az érzékeny bőrfelületen. Nagyon fontos, hogy a fityma hátrahúzása után a visszahúzásról se feledkezzünk el, mert különben leszorítódik a makk, és ödémás duzzanat keletkezik. Az a legegyszerűbb, ha esténként, fürdetés közben a gyerek húzza vissza magának az előbőrt. Ha ez elmarad, visszatapadhat a fityma a makk aljára. Szerencsére ez a részleges letapadás rendszerint már könnyen oldódik.
