Első nap az iskolában: “Akkor végre elkezdünk tanulni is?”

– Nagyon aranyosak voltak a gyerekek az első napon. Kicsit még fel kell oldódniuk, sokat fészkelődtek, a tízóraira szánt negyedóra pedig kevésnek bizonyult egy szendvics elfogyasztásához. A bemutatkozásnál kicsit meg voltak szeppenve, de mire az utolsókhoz értünk, már kezdtek felengedni – meséli a tanító néni. – Volt olyan gyermek, aki egy idő után nekem szegezte a kérdést: „Na jó, de akkor végre elkezdünk tanulni is? Vagy nem azért vagyunk itt?”

Szeptember 1-jén megkezdődött az iskola. Valahogy minden a helyére került: mindenki visszaérkezett a vakációból, és minden visszatért a „hétköznapi” kerékvágásba. Sok kisgyermeknek nagyon fontos időszak kezdődött az életében: a játék helyére a tanulás lépett. Itt már nincsenek egész délelőttbe nyúló udvari bolondozások, már nem azon megy a harc, hogy ki játsszon a legóval vagy a babával, és nem a jól megszokott arcok várják őket nap mint nap. Komoly tanulás kezdődik, új barátok, új élmények – és ez jelentős változás az előző időszakhoz képest. Nem csoda tehát, hogy nemcsak a gyermekek, de a szülők is szorongva várják az első időszakot, és sokakban felmerülnek a kérdések: vajon jól választottunk-e iskolát, megállja-e majd a helyét a gyermek, milyenek lesznek az osztálytársak, a tanárok, a többi gyermek szülei?

– „Anya, nekem mindig ide kellett volna járnom, annyira jó ez az iskola” – ismétli el Zsuzsa, a hétéves Luca anyukája gyermeke szavait az első, iskolában töltött nap után. – Remélem, legalább egy darabig még ezt hallom. A tanító nénit mi választottuk azután, hogy nyílt órán ő „felelt” meg leginkább az általam felállított „követelményeknek”. Ismerem a lányomat, tudom, hogy milyen elvárásai vannak, milyen típusú nevelőket szeret, mennyire tud alkalmazkodni, így nem volt nehéz rátalálnunk Éva nénire, aki teljesen meggyőzött afelől, hogy Luca jó kezekben lesz.

Az első év a beszokásé

Akik megkezdik az első osztályt, ők „hivatalosan” iskolaérettek, ám gyermekre és szülőre egyaránt komoly feladatokat ró az iskolás élet kezdete.

– Vegyük tudomásul, hogy a legtöbb kisiskolás számára fél-egy év, mire valódi iskolássá válik – mondja Geist Klára tanácsadó szakpszichológus, családterapeuta. – Sok szülő esik abba a hibába, hogy önértékelés-beli kérdést csinál gyermeke iskolai alkalmazkodásából. Ne vetítsük saját aggodalmainkat a gyerekre. Jól tesszük, ha az első évet csupán a beszokás, a kisdiákká érés idejének tekintjük.
A pszichológus azt tanácsolja, hogy ne a teljesítményen keresztül ítéljük meg az elsős iskolai életét, hisz a felnőtt számára is több hónap, mire a változáshoz, az új környezethez alkalmazkodik. Ne akarjunk azonnal „kisdiákot” faragni belőle – mondja a szakember.

Tegyük lehetővé a kapcsolattartást az ovis társakkal is

– A kislányom nagyon visszahúzódó volt, már az óvodában sem nagyon barátkozott, inkább magában játszott. Mire végre megszokta az óvodát, és több barátja is lett, addigra iskolába került, és elkezdhette újra felépíteni a baráti körét – osztja meg velünk a most már másodikos Zsanett anyukája, Ildikó. – Eleinte nagyon féltünk, hogy majd kiközösítik, de kellemesen csalódtunk. Nagyon jó csoportba került, hamar talált barátokat, és így nagyon meg is szerette az iskolát, és ez nagyon fontos egy elsős kisgyermek számára. A régi barátok is megmaradtak, azokkal leginkább hétvégén találkozik.

Lehetséges, hogy az új környezet, tanító, osztálytársak elfogadása nehéz. A szakember szerint azonban a tanítónők rutinjában bízhatunk. Ugyanakkor mi hívjunk meg néhány osztálytársat iskolán kívüli közös programra, segítve az összerázódást.
– Közvetítsük a gyerek felé határozottan, hogy most már mindig ide kell járnia, ugyanakkor tegyük lehetővé az ovis barátokkal való kapcsolattartást – tanácsolja Geist Klára.

Maradjon meg az otthoni állandóság

Nézzük meg az órarendet, és pakoljunk be együtt!

Mivel sok minden változik a gyerek körül, az otthoni élet lehetőleg a régi menetrend szerint történjen: sok mozgás, játszótér, sport, esti mese. Persze nézzük meg az órarendet, feladatokat, pakoljunk be együtt, de az otthoni élet döntően ne az iskoláról szóljon – javasolja a pszichológus.
– Ne faggassuk a suliról, csak ha magától mesél. A gyerekek fáradékonyak lehetnek még, van, akinek hiányzik a délutáni alvás. A fokozottabb terhelés, mozgáshiány miatt fáradékonyak, nem kell megijedni. Ha nincs lehetőség arra, hogy az első egy-két hétben még hazavigyük tanítás után, akkor gondoskodjunk arról, hogy este időben ágyba kerüljenek.

Találjon célt a tanulásban!

A tanító nénit napjainkban a szülők választják, de nem elég kiválasztani, lényeges a későbbiekben a vele való kapcsolattartás, hogy folyamatosan figyelemmel tudjuk kísérni a gyermek iskolai életét.
– Tekintsük partnernek, tartsuk rendszeresen a kapcsolatot, és segítsük gyermekünk megismerésében – mondja Geist Klára. – Saját hozzáállásunk, hitelességünk is számít olyan szempontból, hogy gyermekünk mennyire fogja szeretni az iskolát. Jól tesszük, ha nem a teljesítménykényszert hangsúlyozzuk, hanem abban segítjük őt, hogy hosszú távon célt találjon a tanulásban.