A Megasztár 5. legújabb felfedezettjei között 2008 után ismét szerepel két tizenéves kislány. Egyesek szerint a TV2 tanult az előző szériában szereplő Tóth Lüszi esetéből, és nem juttatják a legjobb 15 közé Patai Annát és Horváth Alexandrát. Mások a nézettségre hivatkozva szinte biztosak abban, hogy az egyik 11 éves a döntőig masírozik majd. A csatorna ugyan betartja a munka törvénykönyvét, vagyis 23 óra után nem foglalkoztatja a gyerekeket, továbbá mindenben kikéri a szülők véleményét – akik a döntőbe kerülés esetén beköltöznek csemetéjükkel a Megasztár-házba –, a történet mégis számos kérdést felvethet a nézőkben.
Tóth Lüszi, a Megasztár 4. döntőse, 2008 legjobb női hangja címének birtokosa 13 évesen került be a tehetségkutatóba. A kislány mellett mindvégig ott állt az édesanyja, aki hónapokra be is költözött vele a döntősök ideiglenes otthonát biztosító szállodába. Lüszi mindezek mellett már a műsor során is nehezen dolgozta fel a produkcióval járó izgalmakat, egy-egy sikertelen szereplés után pedig rendszerint összetört. A széria után a megálmodott karrierből az ígéretek ellenére semmi sem lett, a kislány hazaköltözött Kaposvárra. Édesanyja állítása szerint visszatalált a régi közegébe, és jól érzi magát. Fellépések híján most énektanárhoz sem jár, jelenleg az iskola és a lovaglás tölti ki a mindennapjait.
|
||
| Nguyen Thanh Hien 14 évesen került be a Megasztár 4. döntőjébe, és a 6. helyen zárta a versenyt. Egy év múlva, 2009-ben már megjelent az első nagylemeze, majd 2010-ben a második. Az idei VIVA Comet-gálán a Túl szép című számához készült videoklip elhozta a Comet díjat is. Hien álma, hogy mindig énekelhessen, de elmondása szerint több lábon szeretne állni, ezért az orvosi egyetemre készül gyógyszerészhallgatónak. Jelenleg az ELTE Trefort gimnáziumába jár, ahol nem lett magántanuló, de a zenével kapcsolatos teendői miatt több a mulasztott óráinak száma az osztálytársaiénál. |
A gyerek vagy a szülő álma?
A tehetségkutatókon induló gyermekek szülei szinte kivétel nélkül azt nyilatkozzák, hogy csemetéjük döntése volt a versenyen való elindulás, ők pedig támogatják mindenben. A pszichológusok ugyanakkor szinte biztosak abban, hogy ezek a gyerekek szülői nyomás hatására kérik, hogy részt vehessenek a megmérettetésen. Egy kiskorú befolyásolásához éppen elég, ha az apuka vagy anyuka folyamatosan nézi a műsort, és elismerően beszél róla, hisz egy gyermek sosem kérdőjelezi meg szülei véleményét. A szakértők álláspontja szerint ezek a szülők többnyire maguk is elhiszik ezt a hamis szerepet, sőt vágyják gyerekük számára a tehetségkutató által biztosított utat, maguknak pedig a gyerek sikereivel együtt járó fényt és csillogást. A tapasztalat azt mutatja, hogy legtöbb esetben bizony saját – meg nem valósított – álmát vetíti bele a szülő a gyerekbe.
Hien: „A barátaim biztatására indultam a versenyen, de nem kellett sokáig győzködniük, mert az előző szériákat végignézve pozitív benyomásom volt a produkcióról. A szüleim persze féltettek a médiától, de tudták, hogy az éneklésnél semmit nem szeretek jobban, és abban is biztosak voltak, hogy elég talpraesett vagyok. Természetesen végig mellettem álltak és támogattak a verseny során.”
A pszichológus szerint gyereknek nincs helye a tehetségkutatóban
 |
| Nguyen Thanh Hien Fotó: Sanoma-archív/Gálos Samu Mihály |
Gyermeket semmiképp sem érdemes elindítani egy ilyen jellegű versenyen – vallja Geist Klára gyermekpszichológus. A szakértő szerint nagy általánosságban elmondható, hogy egy ember személyisége 18-20 éves kora körül érik meg arra a szintre, hogy képes legyen elbírni egy ilyen jellegű megmérettetést. A kamaszkor ugyanis az identitás kifejlődésének időszaka, melynek során válaszokat keresünk arra, hogy kik vagyunk, mennyit érünk, mik a céljaink. Ennek a korszaknak a végére alakul ki az önazonosság, amely alapot adhat rengeteg lehetőségre, személyiségünk kibontakoztatására. Amennyiben a személyiségkeresés folyamatába belegázol egy ilyen hamis szerepeket kínáló, ráadásul testi-lelki megterheléssel járó esemény, garantáltan nyomot hagy a gyerek lelkén. A szakértő hozzáteszi, hogy kivételek természetesen itt is akadnak, hisz vannak olyan gyerekek, akik szereplésre termettek, és élteti őket a színpad, de véleménye szerint egy ilyen megmérettetéshez a személyiségük nem lehet elég fejlett.
Hien: „Nyilván rajtam is alakított a verseny, de inkább pozitív irányba, mert magabiztosabb lettem, és önállóbb. Azt gondolom, elég erős személyiség vagyok, a legfontosabb tulajdonságaim már egy jó ideje nem változnak, sőt inkább erősödnek.”
Mindegy, hogy siker vagy bukás lesz, a személyiség nagy valószínűség szerint sérül
A pszichológus azt vallja, hogy egy ilyen megmérettetés mindenképp gátolja a személyiség normális kifejlődését, hisz a kisgyermek sokszor mindent egy lapra tesz fel, ezáltal hiányzik az a fejlődési fokozat, amelyen a kortársak végigmennek. Ha a várva várt siker könnyen és gyorsan az ölébe repül, akkor azok a célok, amelyekért a többiek megdolgoznak, számára már nem lesznek vonzók. Elképzelhető, hogy nem tartja majd olyan fontosnak a tanulást, a sportot, pedig az alternatívák kiépítésére szükség van, hisz előfordulhat, hogy a hirtelen jött siker után eltűnik majd a süllyesztőben a fiatal tehetség.
Ezenkívül már a verseny során is számos stressz érhet egy gyereket. A sikerrel együtt járó pénz és népszerűség feldolgozása sem egyszerű, ahogy az esetlegesen bekövetkező bukás sem marad nyom nélkül. A gyerekek ugyanis még nem rendelkeznek olyan repertoárral, ami szükséges volna az ilyen szerep diktálta szituációk megfelelő kezeléséhez. A bukás következtében kialakult frusztrációt még a sokkal érettebb személyiségek sem kezelik jól, egy kiforratlan egyéniség esetén pedig pláne nagy a depresszió kialakulásának esélye.
Hien: „A Megasztártól egy életre szóló élményt vártam, és azt, hogy egy lépcsőfok legyen a zenei karrieremben, ami így is lett. Persze rengeteg olyan dolog van ebben a szakmában, ami nem feltétlenül tizenévesnek való. Sokkal több felszínes emberrel találkoztam, mint amire számítottam, de ez könnyen észrevehető, így én egyszerűen kikerülöm őket. Szerencsére semmi olyan negatívum nem történt eddig velem, aminek a kezeléséhez külső segítséget kellett volna kérnem.”
Az önértékelési zavarok hosszú távon is kihathatnak
A sikertelenség sok esetben sajnos nem marad a versenyszituáció szintjén, a gyermek életének összes többi – esetleg jóval későbbi – szerepére is átsugárzik. A sérült gyermek a kudarcot gyakran kivetíti arra, hogy nem elég tehetséges; nem elég jó ember, ezáltal nem elég jó gyermeke a szüleinek; a későbbiekben nem elég jó nő vagy férfi; stb. Szerencsére – ha időben felismerik – pszichoterápiával gyógyíthatók ezek az esetek. A kezelések során megpróbálják újra felépíteni a személyiséget, más szereplehetőségeket vázolnak fel a gyermek számára, s ezáltal visszaállítják a korának megfelelő útra az eltévedt fiatalt.
A szakértő tanácsa: mire figyeljen a szülő?
- 18-20 éves kor előtt a pszichológus semmiképp sem javasolja a tehetségkutatón való részvételt. Ha mégis elindítja a szülő a gyermekét a versenyen, akkor győződjön meg arról, hogy a gyermek tényleg szeretné-e, és a személyisége elbírja-e az ilyen megmérettetést.
- A szülő tudatosítsa a gyerekben, hogy nem dől össze a világ, ha mégsem váltja be a reményeket a verseny. A „mindent egy lapra teszünk fel” helyett a próba szerencse vezérelve lebegjen a gyerek szeme előtt.
- A verseny során biztassa a tehetségét illetően, de tudassa vele, hogy előfordulhat: a sikernek majd később jön el az ideje. Közben emlékeztesse azokról a tevékenységekről is, amikben csemetéje szintén tehetséges, hogy a gyerek mindig tisztában legyen a többi lehetőséggel.
- Mivel egy tizenéves még nem tudja beosztani az idejét, a szülő úgy alakítsa ki a gyerek napirendjét, hogy annak megmaradjon a „civil” élete is. Lehetőség szerint ne legyen magántanuló, élje a diákok hétköznapjait, takarítsa ki otthon a szobáját, vigye le a szemetet, hozzon zsemlét a boltból, stb.
- Ha a szülő észreveszi, hogy a gyerek személyiségének nem tesznek jót az őt érő ingerek, hagyják abba a versenyt, mielőtt nagyobb baj lenne belőle.
