Kedves Ranschburg Jenő!
Mint nagy tisztelője fordulok Önhöz, és nagyon örülök, hogy ezen az oldalon meg lehet beszélni a problémákat. Sajnos szomorúan azt látom, hogy a fiatalok egyre többen és egyre korábban próbálják ki a füves cigarettát. Én ezt is kábítószernek minősítem, és azt gondolom, rossz hatással lehet az emberi szervezetre, mert aki egyszer kipróbálta, lehet, hogy még egyszer ki fogja. Másrészt szerintem egy ilyen cigaretta elszívása is káros lehet. Egyrészt azt szeretném kérdezni: mi a pszichológia jelenlegi álláspontja a kábítószerrel kapcsolatban? Egy marihuánás cigaretta elszívása is káros? Ugye ez is kábítószernek számít? A következő kérdésem az lenne, hogy Ön szerint a fiatalok miért próbálják ki? Ennek lelki okai lehetnek, vagy a környezetük szerepmintáit követik? Vagy egyszerűen csak vagányság?
Én nem fogyasztottam életemben semmilyen kábítószert, és ezért sokan csodabogárnak tartottak, antialkoholista vagyok, és nem dohányzom. Emiatt azt érzem, hogy kedvezőtlenül alakultak az interperszonális kapcsolataim, és a perifériára sodródtam. Hogyan tudnám elfogadtatni, hogy én ilyen vagyok? Én mindig hittem abban, és ma, 28 évesen is hiszek, hogy a helyes úton járok. Ön mit gondol a problémámról? Köszönöm megtisztelő válaszát előre is.
Szeretettel üdvözlöm, és jó egészséget Önnek!
András
Kedves András!
Természetesen igaza van: a marihuána kábítószer, azonban semmiképpen sem a heroin szintjén, és nem állíthatjuk, hogy egyetlen „füves cigi” elszívása romboló hatással van a szervezetre. A probléma az, hogy kevesen állnak meg egyetlen cigarettánál, és – ha nem is lépnek tovább, más drogok felé – a rendszeres marihuánaélvezet már valóban rombol.
 |
| Fotó: Sanoma Archív/Dömötör Csaba |
A kábítószer-függőség kialakulásának egyik fő oka az, hogy ezek a szerek mesterségesen ébresztenek valamiféle „könnyedséget”, felszabadultságérzést, és a serdülőkor tele van stresszélményekkel, amelyektől a fiatalok szabadulni szeretnének. Nem hiszik el – vagy nem veszik tudomásul –, hogy ennek a „felszabadultságnak” mekkora ára van. Egyébként könnyen lehet, hogy a drogoktól való elzárkózása nem egyetlen – és nem is lényeges – oka a „perifériára sodródásának”. Ha mégis: most éppen abban az életkorban van, amikor a „srácok” már nem nézik le azt a fiút, aki ragaszkodik a társadalom deklarált normáihoz. Itt az ideje tehát, hogy – fenntartva a drogokkal szembeni ellenállását – kitörjön a magányból, és rendezze szociális kapcsolatait.
